Folia archeologica 6. (1954)
Soproni Sándor: A budakalászi kocsi
30 Soproni Sándor vonal tölti be. A másik három oldalon kívül, a perem alatt egy sor vízszintesen bekarcolt zeg-zug vonal van. Az egész edény kívül-belül pirosra van festve, a festés erősen kopott. Feketére égetett, finoman iszapolt agyag. Peremsarkai részben töredezettek, két kerék ragasztott, egy kerék részben kiegészített. M : 8,1 ; FÁ : 5,9 ; SZÁ : szélessége 8,9, hosszúsága 9,2 cm. 4. Jellegtelen jáspis pengeszilánk és jáspis kőtöredék. A sírban talált edények formái már eddig is ismeretesek voltak a péceli kultúra leletanyagában. A kocsi edény-részének típusa különböző változatokban — természetesen kerekek nélkül — a budakalászi temető eddigi anyagában igen gyakori, és a temető kerámiájának egyik-jellegzetes csoportját képezi. A kocsiedényhez formailag legközelebb áll a temető 158. sírjának egyik edénye (VI. t. 5.). 2 A pirosra festett kis merítőedényen négy kerék helyett a sarkokon négy kis bütyöktalpat találunk. A kocsiedény töredékes fülét e tálka alapján rekonstruálhatjuk. Ez az edénytípus leggyakrabban a négyszögletes talpas poharak között fordul elő. így a 3. sír pirosra festett talpas pohara — külső oldalán körbefutó zeg-zug vonalas díszítéssel — hasonló kiképzést mutat. 3 A 36. sír festett edényén a pohárrész kissé gömbölyített (VI. t. 7.). Hasonló edényformákat találtunk még a 118. (VI. t. 6.), 203. (VI. t. 4.) stb. sírokban is. 4 A felsorolt edények méretei nagyjából megegyeznek kocsiedényünk méreteivel. Szintén igen gyakori edényforma a temetőben a kerek talpaspohár is, azonban a 177. sír talpaspoharától eltérően lábuk kerek keresztmetszetű. Legtöbbjük pirosra van festve. 5 Ismeretes az edényforma a Budapest-tabáni lelőhelyről is. 6 Az edények lába minden esetben át van lyukasztva. A harmadik edény formája is ismeretes a péceli kultúra leletanyagában. így például hasonló fülképzéssel fordul elő az alsónémedi temetőben 7 és a békásmegyeri telep anyagában. 8 Amint látjuk, a sír edényformái a péceli kultúra emlékanyagában általánosak. A kocsiedény díszítése, a bekarcolt zeg-zug vonal és a piros festés jellemző díszítőelemei a budakalászi temető edényeinek. A sír lelőkörülményei, valamint a sír leletei tehát minden kétséget kizáróan igazolják a kocsileletnek a péceli kultúrába való tartozását. Az agyagmodellen a kocsi 9 szerkezeti részeinek olyan gondos mintázása figyelhető meg, melynek alapján teljes bizonyossággal állapíthatjuk meg, hogy a péceli kultúra népe a mindennapi életben is használta ezt a fontos közlekedési és szállítási eszközt. A legújabb kutatások a péceli kultúra kezdetét az i. e. 2400—2300 körüli időkre helyezik, s a kultúra időtartamát legalább 250—300 évre teszik. 10 így kocsileletünk mintegy 4000 éves, és az i. е. III. évezred végéről származik. 2 Publikálatlan. 3 Banner J. : i. m. XCVTI. t. 38. ^ Publikálatlanok 5 Például : 9. sír (i. m. XCVII. t. 42.), 30. sír (i. m. C. t. 23.), 75. sír (i. m. СVIII. t. 16.), 158. sír (publikálatlan), stb. 6 Budapest története. 1/1. V. t. 6. 7 Korek J. : MTA. Közi. I. 1. X. t. 22. 8 Budapest törté nete. I/l. IV. t. 1—2 . : 9 A helyes elnevezés tulajdonképpen a szekér lenne, azonban a magyar régészeti szakirodalomban a kocsi szóhasználat már általánosan elterjedt. 1 0 Banner J.: i. m. 771.
