Folia archeologica 6. (1954)

F. Petres Éva: Ujabb-kőkori sírok Bicskén

24 F. Petres Éva I/TSZ: 8892. A csontváz nyaktáján 20 db. különböző nagyságú, hengeres, átfúrt Ostrea-gyöngy. Átm : 8—10 mm, V : 2—6 mm, I/TSZ : 8886. (V. t. 20.) 7. sír. (A 4. sírtól Ny-ra.) A bolygatott csontvázból koponyatöredék és egy karcsont maradt meg. A temető területe nem választható külön a teleptől. A sírok a lakóhelyen vagy annak közvetlen szomszédságában helyezkedtek el. Ugyanabban a kutatóárokban sír (5. számú) és tűzhelyre valló hamus réteg, feltört csontok, cserepek kerültek elő.

1

1 Telepanyag volt a feldúlt sírok közelében húzott kutatóárokban is.

1

2 A telep középpontját a Keller-féle szőlő előtti területen tételezhetjük fel. A terep itt félszigetszerűen emelkedik ki a Szent László patak völgyéből. A telepről való legtöbb anyag erről a területről származik. A sírok telepen való elhelyezése egyébként általános az újabb-kőkorban.

1

3 A sírok edényformáit vizsgálva azt találjuk, hogy a 4. sír gömbölyű hasú, nyakas edénye a régibb Vonaldíszes kerámia kultúrájában is előforduló forma.

1

4 Megtaláljuk a fiatalabb vonaldíszes kerámia kultúrájában is.

15 A nagytétényi sír körtealakú edénye, mely legközelebbi analógiája bicskei darabunknak, zselizi díszítésű.

1

6 Hegyes, felfelé álló, vízszintesen átfúrt bütyökfülük is egyezik, de a bicskei edényen a zselizi karcolt dísz helyett vörös festés díszítette a nyakat. A bicskei sírok leggyakoribb edényformája a kettős csonkakúpos tál is megvan a nagytétényi sírban.

1

7 Ez a típus a Tompa F. által közölt formatáblán még mint tiszai kultúrába: tartozó forma szerepelt.

1

8 Azóta az Ószentiván VIII. lelőhelyének zárt anyaga segítségével a tiszai kultúra formakincsétől különválasztva, a bánáti kultúra anyagába került.

1

9 Ószentiván VIII. lelőhelyén ez a tálforma töredékekben is nagy számban fordul elő, és a bicskei darabokhoz hasonlóan, könnyen ledörzsölhető piros festés díszíti.

2

0 Bicskén a telep anyagában is gyakori. Az itt előkerült töredékek a sírok edényeinél jobban megőrizték peremük alatt a 2—3 cm széles piros festést. (V. t. 1—3.) Mindezek alapján Banner J. a nagytétényi sír legújabb értékelésénél

21 a kettős csonkakúpos tálat a bánáti kultúrába sorolja.

2

2 Az 1. sír három lábon álló edénye lényegében ennek a kettős csonkakúpos tálnak lábas változata. Emberi lábat utánzó edényalsórészek előfordulnak 1

1 Marosi A. : i. h. 4, 1934, 40. 1

2 Marosi A.: i. h. 2, 1932, 62. 1

3 A vonaldíszes kerámia kultúrájában, 1. /. Skutil : WPZ. XXVIII. (1941), 37 ; a Körös-kultúrában 1. Kutzián I., i. m. 96 ; a tiszai kultúrában, 1. Banner J. : Dolgozatok (Szeged) VI. (1930), 56. 1

4 F. Tompa : A szalagdíszes kerámia kultúrája Magyarországon (Arch. Hung. V—

VI.) 1929 I. 7. 1

5 Csalog J. : Arch. Ért. Új f. 44. (1930), 31, 36. kép 1

6 Gallus S. : Arch. Ért. Új f. 49. (1936), 86, 48 b. kép. 1

7 Gallus S. : i. h. 47. kép. 1

8 F. Tompa : i. m. 7. kép. 1

9 Banner J.—Párducz M. : Arch. Ért. III. f. 7—9. (1946—48), 24, VI. t. 1—2, 5, VII, t. 8. VIII. t. 2. ; Bálint A.—Párducz M. : Dolgozatok (Szeged) 9—10. (1933—34), X. 10. 2

0 Bálint A.—Párducz M. : i. h. 48. 2

1 Banner J. : Bp. Rég. XV. (1950), 15. 2

2 A nagytétényi sír táljáról írva V. Milojcic (BRGK 33. [1943—50j 122) tipikus lengyeli kultúrába tartozó darabnak véli, a kultúra régibb szakaszából. Pontos megfelelőjét azonban a zengővárkonyi •— lengyeli kultúrába tartozó — anyagban nem találjuk meg.