Folia archeologica 6. (1954)
Mihalik Sándor: A magyar porcelángyártás kezdetei
A magyar porcelángyártás kezdetei 171 hagyománya arra indította, hogy elsősorban hercegi rangjához méltó építkezésekbe, különböző reformokba kezdjen, Patak és Regécz múltba tűnt nagyságát újra felemelje s teremtő erőként működjön közre a magyar kultúra területén. / Bár kilenc évvel fiatalabb volt, e korkülönbség ellenére is gróf Széchenyi István baráti körébe tartozott. És mikor mozdulni kezdett az élet Magyarországon s a keletkező reformkor egyik csírájaként angol hatás alatt az egyesítés, nemzeti közérzés eszménye jegyében és elősegítése ügyében Széchenyi 1823ban személyes jó barátaiból Rókavadásztársaságot hozott létre, a részvényes tagok között ott volt Breczenheim Ferdinánd is, illetőleg Breczi, ahogy Széchenyi a regéczi herceget becézte. 7 Még ekkor tulajdonképpen nem is tudják programszerűen és konkréten, hogy mit is csinálnak, még csak az vezeti őket, hogy bármit is, csak valamit, mely megmozgatja a magyar élet állóvizét, vagy utat kezd törni valami nemesebb magyar ügy felé. Maga Széchenyi volt ezzel leginkább tisztában, hiszen a Rókavadásztársaságról is nyíltan írja : »Bármily léhának látszik, végül mégis fontos hasznot hajthat hazánkban.« De egyek és együtt vannak — Széchenyi és Breczenheim — azokon a megbeszéléseken és annak a gondolatnak a kiformálásában, mely végül is a pesti -— későbbi Nemzeti — Casinó alapítását eredményezi. Ebbe, a reformkor nagy felemelő hullámainak első lendületébe és a mozgalom csírázási állapotára és idejére esik a kaolinnak a regéczi uradalomban való előbukkanása. Breczenheim kísérletezgető próbálkozásokba kezd. Kis műhelyt rendeztet be s — a hagyomány szerint — maga is pepecsel, jóformán még csak azzal a Széchenyi rókavadászi gondolattal : bármily játéknak tűnik, végül mégis fontos hasznot hajthat a hazánknak. És mikor baráti körében egyre jobban tudatosodnak a nemzet felemelése érdekében végzendő teendők, mozgalommá szélesedik a Tudományos Akadémia létesítésének ügye, a magyar nyelv ápolása, használati jogának elismertetése, ábrándozni kezdenek már a Nemzeti Színházról, Breczenheim is felismeri s tudatosan úgy érzi, hogy reá vár és szükségszerűen az ő feladata, hogy a nemzeti felemelkedés kulturális nagy feladataként a kerámia területén is megtörténjen a haladás : az osztrák elnyomó iparpolitika akarata ellenére is teremtődjék meg s induljon meg végre a magyar porcelán gyártása. Breczenheim vállalta is ezt a szerepet. S noha a főúri tőke előnyös befektetése, felhasználatlanul heverő javainak jövedelmeztetése volt és maradt mindvégig letörölhetetlen egyik nagy karaktere és indítója e tettének, mégis merészség és bátorság kellett mindezt megcselekedni, mert mindmáig még mindig semmi nyoma, hogy a porcelángyártásra és gyáralapításra" valaha is engedélyt kért, szerzett vagy kapett volna. Vállalkozása felett állandóan ott lebegett az a veszély, hogy Bécs arról tudomást szerez és éppenúgy lesújt reá, tönkreteszi és betiltja, mint ahogy azt tette előzőleg már minden egyes alkalommal, mikor a magyar porcelángyártás egyes álmodozói a megvalósítás gyakorlati mezejére kezdtek lépni. Nagy rizikóval járó cselekedet volt tehát Breczenheim öntudatos kiállása. Vállalását nobilisán, eredményesen, áldozatkészséggel végezte s elősegítette azt a munkát, melyet a művészet területén a kerámia fellendülésétől, a magyar porcelán megalakulásától várt a reformmozgalom, a haladó ország. 7 Kitűnik ez Széchenyi 1846 augusztus 20-i naplójegyzetéből.
