Folia archeologica 6. (1954)

Mihalik Sándor: A magyar porcelángyártás kezdetei

170 Mihalik Sándor úgy ott van mindenkin, aki csak él és mozog az országban, aki nagyot akar és aki konkurrenciát jelenthet. A veszély nagy, mert a magyar porcelán készítésének vágya ott él a magyar keramikusok szívében s bármilyen nagy is az éberség, még jobban kell fokozni, mert minduntalan próbálkoznak. 1802-ben Mazoviczky Ádám óhajt például porcelán-manufaktúrát létesíteni Pesten.

4 A Helytartótanács a városi testület útján formailag tőkehiány címen utasítja el a kérést, valójában pedig ezzel akadályozza meg a hiagyar porcelán készítésének a XIX. század elején történhető megvalósítását s ennek feláldozásával védi meg a bécsi porcelángyár kiváltságos egyeduralmi helyzetét. így törik meg a magyar keramikusokat, fojtják meg a magyar porcelánkészítés nagy vágyait s akadályozzák hosszú évtizedeken át makacsságukkal, ostobaságukkal s rövidlátásukkal azt, hogy a magyar porcelán a magyar kerámiai kultúra nagy fokához méltóan, az európai művészet történetében szereplő rangjának megfelelően még a XVIII. század második felének korai évtizedeiben megvalósulhasson. Sok évszázad ragyogó kerámiai teljesítményei és azután számos korai porcelángyártási kísérlet erőszakos meghiúsítása után, csakis az osztrák elnyomó iparpolitika káros eredményeként így szorulnak hátra zseniális keramikusaink a legművészibb kerámiai termék területén. Meddőségre kárhoztatott nagy tudásukkal így lesznek hátulkullogói az európai porcelánmesterek hatalmas seregének. Múlnak az évek, sőt újabb két évtized is lepereg, mikor egy véletlen újra aktualizálja a magyar porcelán készítését. Úgy látszik 1823-ban vagy 1824-ben a regényes szépségű Eperjes-tokaji hegylánc közében, Telkibánya közelségében, a Kövecs nevű pagonyban porcelán készítésére alkalmas kaolinra bukkantak. Azt lehetett volna gondolni, hogy annyi más mellett ez is elsikkad, hiszen a porcelán alapanyagának nem ez volt az első magyarországi felismerése : a bécsi porcelángyár már hosszú idők óta Magyarországról szerezte be nyersanyagának egy részét, a cseh gyárak közül is több használt fel magyarországi anyagot. Ennek, a telkibányai leletnek azonban kellő időben és kedvező körülmények között történő találása konkrétté, sorsdöntővé vált a magyar kerámia történetében. Felhívták reá ugyanis földesuruknak, a sárospataki várban székelő regéci hercegnek, Breezenheim Ferdinándnak a figyelmét. Ennek a fiatal, akkor 22—23 éves, amúgy is különböző terveket formáló nagyműveltségű hercegnek kitűnő alkalmul és éppen kapóra jött ez a felfedezés. Rövidesen elhatározássá szilárdult benne az az ötlet, hogy azt a legméltóbban hasznosítja. Csak nemrégiben, atyja 1823 február 27-én történt elhalálozásakor lett a sárospataki és regéczi egykori Rákóczi birtokok ura. A magyar történeti nemes hagyományokkal és emlékezésekkel átitatott uradalmakat szerző édesatyja — Kazinczy Ferencnek gróf Gyulay Karolinához intézett sorai szerint

5 — még oly szegényül élt, mint régen egy fényes magyarországi nemes. Breezenheim Ferdinánd ennél többre vágyott. Bár ismerte a helyi legendát, melyet Melczer László írásban is lerögzített :

6 »hogy ezen a két Domíniumon ä Rakotzy átka vagyon« — s uradalmai szinte reménytelenül »lerongyollott« állapotban voltak, neveltsége, műveltsége s örökségének nagyszerű 1 Mérei Gyula: Magyar iparfejlődés 1790—1848. Budapest, 1951. 105—106. 6 Kazinczy Ferenc levelezése. XVIII. kötet. Budapest, 1908. 99—100. e Melczer László Pesten, 1804 május 6-án írt leveléből. Az Országos Levéltárnak a pataki és regéczi uradalom Breezenheim uralom (1807—1847) alatti levéltári részlegében, a 106. csomagban.