Folia archeologica 6. (1954)
Mihalik Sándor: A magyar porcelángyártás kezdetei
A magyar porcelángyártás kezdetei 171 visszaszorítják. A magyar talentum csak a bécsi porcelángyár keretében élheti ki alkotóvágyát, képességét és tettrekészségét. A XVIII. század végén a porcelán készítése már alig titok. Nyomtatott könyvek terjesztik ismeretét. Sokan Magyarországon is tudnák már készíteni, szeretnék is, de minden igyekezetük megtörik az osztrák kormánynak a bécsi gyár érdekében emelt akadályain. Bécs keze mindenki felé tiltóan emelkedik. Magyarország engedelmes, tűr és ez annál inkább is veszteségteljes és érthetetlen, hiszen Csehországban két házaló fittyet mer hányni mindenre, a bécsi gyárat vezető Sorgenthal tiltakozásai ellenére bátor szívvel olyan vállalkozásba kezd, mely végül is megalapozza és megvalósítja a cseh porcelán gyártását — a csehek egyik szinte legnemzetibbé vált művészetét. »Vivat Böhmen«, mondja a kísérleti darabul készült első csésze felirata 1794-ben, s ez a jókívánság elismerésként és emlékműként illetheti azokat a keramikusokat, kik szívük bátorságával s vállalkozásuk merészségével áttörték az osztrák elnyomó iparpolitika gátjait és egy olyan művészeti ág kifejlődését segítették elő, mely nélkül nemcsak a cseh, hanem az egész egyetemes művészet szegényebb lenne egy gyönyörűséges fejezettel. Mindezt Magyarországon is meg lehetne valósítani, sokkal gazdagábban és pompáz at osabban. Hiszen ott van Budán Germain Gáspár, aki már a faenzai Ferniani fajanszgyár igazgatója volt s az egész országban talán mindenkinél hivatottabb és alkalmasabb arra, hogy magyar porcelánt készíthessen. Érti és ismeri a porcelánt, mit a Ginoriak megbízásából színes porcelán égetésére szolgáló kemence tervrajzának elkészítésével is már rég igazolt. 2 Míg azonban Csehországban segítik a vállalkozókat, a társadalom minden rétege, kinek csak módja s eszköze van, kereskedők, polgárok, főurak, hivatali funkcionáriusok csak azon törik a fejüket, hogyan segíthetik elő s mikép vihetik a buktatókon keresztül az eredményesség felé a cseh porcelán ügyét, addig Magyarországon merev az egész apparátus, a paragrafusokba ragadt bürokraták segítés helyett folyton csak sújtanak, akadályoznak, elutasítanak. A zseniális, nagy horizontú Germain Gáspárnak nemcsak a porcelán iránti álmait foszlatják szét, hanem még a kőedénygyártástól is elütik. Ily körülmények között még szerencsésnek mondható az a magyar keramikus, ki felismeri már a francia példákra s a főúri osztály használatára készített művészi fajansz alkonyát, de nem juthat el a legnagyobb rangú kerámiai terméknek — a porcelánnak — készítéséhez, hanem legalább kőedény- (keménycserép-) gyárban élheti ki munkavágyát. Annyi sok más között Tichler Ferenc is, a holicsi fajanszgyár művezetője lehetett volna e korban egyike a magyarországi porcelánkészítés megalapozója és megindítója, ha az ottani gyári igazgatóság a bécsi porcelán érdekében nem tiltja el őt a vele való foglalkozástól. Holicson, ebben a pompás nagy gyárban csak fajanszt és kőedényt volt szabad készíteni, a porcelánnal való foglalkozás csupán annyira terjedt, hogy 1809-től három éven át 40 000-nél több pipát készítettek helyi eladásra. 3 Ahogy Tichlerre ügyelnek, nehogy művészete a bécsi gyár érdekeit veszélyeztető porcelánedények készítéséig szélesedjék, éber szemük éppen2 Mihalik Sándor: Gasparo Germano faenzai magyar keramikus. Történetírás III (1939). 3 Johann Csaplovics : Topographisch-historisches Archiv des Königreichs Ungern. Wien, 1821. II. 139.
