Folia archeologica 6. (1954)
Méri István: Árpád-kori pénzváltó mérleg
Árpád-kori pénzváltó mérleg 107 dás és repedezés van. Utóbbiak bizonyára egyetlen csákányütéstől származnak, amely az egymásba helyezett két serpenyőt — valószínűleg a találáskor — együtt érte (XXIX. t. 1—3., XXX. t. 1—2.). 5 A mérleg karja 216 mm hosszú. Tömör rudacskából van, amely középtől kissé ívelten vékonyodik. Középtájon kissé tojásdad, többi részén nagyjából kerek átmetszetű. Három tagból áll. A két karrészt ferde csapolással illesztették a középső részbe, és keresztben egy-egy szegeccsel erősítették össze. A karok csapolását igen gondosan készítették : a két kar a szegecs körül úgy mozgatható, hogy szétnyitva pontosan vízszintesbe kerül, innen pedig felfelé összehajtható (14. ábra). Felületét simára csiszolták. Lehetséges, hogy kalapálással, reszeléssel formálták ki a három tagot, majd összeillesztés után simították le. Valószínűbb azonban, hogy a három tagot külön-külön öntötték.® A karok két végük táján lemetszett sarkú kockaalakú taggá vastagodnak, amelynek négy oldalág pontkörös ponccal beütött díszítés vau. Akarok lapos, lekerekített végű, átfúrt taggal záródnak. Ebbenhuzalból hajlított karika csüng a serpenyők zsinórjának megerősítésére (1. XXIX. t. l.és 14. ábra). A mérlegkar közepébe függőlegesen lyukat fúrtak. Ebbe szegecseléssel erősítették a mérleg lemezből kalapált, majd simára csiszolt — 61,5 mm hosszú nyelvét. Ez alul a karral egyező irányú lemez, amely fölfelé háromszögletűen elkeskenyedik és fokozatosan hegyesedő, kerek átmetszetű tűben végződik. 7 A nyelv alsó részébe fúrt lyukba lemezből kivágott keskeny tengellyel illesztették be a mérleg tartóját. A tengely lemezét felül élesre formálták, hogy a nyelvvel minél kisebb felületen érintkezzék. Érdekes módon azonban a nyelv a tengely teljes hosszában (11 mm) mozoghatott, így nyilván minden méréskor igazgatni kellett. A mérlegtartót bronzlemezből Я alakúra vágták ki. Szárait a lemez eredeti síkjára keresztben álló, lefelé kissé szélesedő lemezzé kalapálták. (Teljes hossza 78 mm.) A belső, felfelé kissé ívelten szélesedő kivágás felül vízszintesen záródik. Ehhez középtájou — a nyelv hegyének megfelelően — fúrt lyukká bővülő bevágás csatlakozik. A tartó lemezének felső része félkörös záródású szélesebb lemez. Legfelül középen átfúrt kis fül nyúlik ki belőle a fogó számára. (Utóbbi hiányzik.) A tartó felső lemezét és a szárak felső részét is mindkét oldalon beütött pontkorös dísszel töltötték ki 8 (XXIX. t. 1. és 14. ábra). 5 A leltárkönyv adatai is sérültnek említik. Baki Győző a horpadást részben kiegyengette. 6 Ennek ellentmondani látszik, hogy az egyik karon helyenként reszelt egyenes felületek vannak. Lehetséges azonban, hogy a mérleg karjai nein voltak egyensúlyban, s ezért a lentebbre billenő kart utólag megreszelték. A mérlegkar készítésmódját biztosan csak anyagvizsgálattal lehetne eldönteni. Az anyagvizsgálat biztosan azt is kimutatná, hogy hazai vagy külföldi nyersanyagot (réz, ón, illetve antimon) használtak-e készítéséhez. Ez elősegítené annak a kérdésnek eldöntését, hogy nálunk vagy külföldön készítették-e a mérleget. 7 Lemezes részének széle két helyen egymással szemben kissé csipkéződött. Ez a díszítésnek látszó kettős bemélyedés akkor keletkezett, amikor a nyelvet a karhoz szegecselték. Satu híján ugyanis hegyével lefelé két különböző méretű lyukas szerszámba állították bele. Szegecselés közben a szerszám karimája nyomódott bele a nyelv lemezének szélébe. 8 A mérlegkart azért írtam le részletesebben, hogy a leírás és a szerkezeti rajz (14. ábra) alapján világosan kitűnjék : készítése, látszólagos egyszerűsége ellenére, minden ízében rendkívül gondos munkát, gyakorlottságot és ügyességet kívánt. Tehát olyan mester készítette, aki a mesterség minden fogását jól ismerte. Még érdekesebb eredményre vezet a serpenyők vizsgálata, mert — amint alább látni fogjuk — készítésükhöz olyan szerkezetre volt szükség, amelynek Árpád-kori használatáról eddig nem tudtunk.
