Folia archeologica 6. (1949)

BANNER JÁNOS ÉS FOLTINY ISTVÁN: HARMADIK ÁSATÁS A HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI KÖKÉNYDOMBOM

BANNER—FOLTIN Y : HARMADIK ÁSATÁS A HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI* KÖKENYDOMBON 5b HARMADIK ÁSATÁS A HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI KÖKÉNYDOMBOM (1941. augusztus 4—30.) A kökénydombi, Tiszai-kultúrába tartozó telep már két alkalommal ontotta meglepetéseit a szegedi egyetem régiségtudományi intézete által vezetett ásatásokon. Mindkét ásatás megfigyeléseit és eddig is gazdag' leletanyagát már ismerik a szakkörök

1. Nemcsak a rendkívül gazdag leletanyag, de főleg a h ára к és a települési rendszer kibontakozó képe érdemel nagy figyelmet, mert hiteles megfigyeléseivel lényegezen hozzájárult a Tiszai-kultúra képének megrajzolásához. A harmadik ásatás területileg közvetlenül csatlakozott az 1940. évi ásatáshoz, de míg amaz nemcsak hogy két szinten történt településből számolhatott be, hanem a két szinten házmaradványok is jelezték az állandóbb megtelepülést, addig az 1941. évi ásatásnak általában egy állandó települési szintje voit, még akkor* is, ha egyik-másik ház felépítési ideje előtti időkből is kimutathatók bizonyos települési jelenségek. Értjük ezalatt azt, hogy két ház alól előkerült tárgyak és kibontakozó megfigyelt jelenségek (tűzhely, gödör) azt mutatják, hogy a térszín már legalább is hulladékgyűjtőhelyként előzőleg is szere v. et játszott, sőt szabad tűzhelyek is voltak rajta. Az ásatás egyébként Gy. Szabó István Gorzsatanya 444. sz. tanyájában az 1929. és 1940. évi feltárt területek közé eső részen folyt a következő eredménnyel: A négy hét alatt feltárt 570 m2-nyi teleprészen három házat, nyolc tűzhelyet, tíz gödröt, egy cserépcsomót, két nagyobb kiterjedésű " i Dolgozatok, 1929. 115—131. 1. — U. ott, 1930. 49—158 1. és Fol. Arch. 1945. 8—34. 1. A vonatkozó hazai és külföldi irodaimat lásd az utóbbi közlemény 2- jegyzetében. — Lásd még Délvidéki Szemle 1942. 458—463. 1. és A Szegedi Városi Múzeum Kiadványai 1942. II. 3. 3—8. Ez utóbbi kettő az 1942. évi ásatás anyagának egy részét is közli. és több kisebb területre terjedő égett sár-tapaszréteget, és hét küiönbözőkorú sírt tápláltunk. Az első ház (VII. 6., VIII. 1—6., 8., 10—12J lényegesen eltér az eddig talált formáktól.

2 Minden eddigi kőkori lakóházunkkal szemben ez az egyetlen, amely valóban megérdemli a ház elnevezést. Nem kunyhószerű, hanem való* ságos falai voltak. A falakból ugyan csak töredékek maradtak meg, amelyek aránylag vékony falakra engednének következtetni (8—15 cm), de a ház alapjai fölött fekvő, helyenként félméteres vastagságot is elérő kiégett sártapasz rétegből előkerült kiégett eárgöngy с legek (VIIÏ. 10—12.) mutatják, hogy a falak vas-, tagsága 40 cm is lehetett. A ház alapja elnyúlt té; l&Iap, amelynek hosszabb oldalai 9.50, a rövidebbek 2.80 m hosszúak

3. Ez a méret az átlagos számításból adódik. Padozata többszörösen tapasztva volt» A legfelső tapaszréteg 1—2 cm vastag rétegben vált le a.z alatta valótól, amelynek kidolgozása koránt sem volt olyan gondos, olyan aprólékosan elsimított, mint a felső. Ez a felső réteg helyenként 8—10 cm vastag kiégett sárrétegre tapadt, amelynek felülete durva, szemcsés, pejvával bőven kevert agyagból készült» Ennek a rétegnek egyenlőtlen vastagságát az a szerkezet magyarázza meg, amely alatta helyezkedett el, és amelyet az előző település folytán egyenlőtlenné tett felszín kiegyenlítése tett szükségessé, 2 Dolgozatok, 1929, 115—131. L s A felvett eredeti méretek — a megmaradt falrészleteket is figyelembe véve — szintén engedne!» következtetést a fal vastagságára, bár korántsem azt a képet mutatják még ezek sem, mint a sárgöngyöle« gek. Az északi fal 2.72, a déli 2.90, a nyugati - 9.48,keleti 9.68 na.