Folia archeologica 5.
Alföldi András: Új agyagminták és medaillonok Pannoniából és Dáciából
68 ALFÖLD] : ÜJ AGYAGMINTÁK ÉS MEDA1LL0N0K PANNüNIABÖL ÉS DÁCIÁBÓL E jól ismert példák felidézésével azt a galliai kultúrkörnyezetet óhajtottuk érzékeltetni, amelyből a brigetiói Meleager-töredék származott. Biztosra vehetjük azt is, hogy a pantomimekké satnyult antik színművek ismeretét is onnan nyerte Pannónia, ahonnan agyagmedallionjaink képeit. Aquincumban például feliratos bizonyítékunk van airól, hogy állandóan voltak ott színészek ezeknek szövegkönyvek kellettek s tudjuk, hogy a dunai tartományok kultúrforrása a II. században a fáradt Itália helyett már Gallia. A galliai hatás, melynek iparművészeti, kereskedelmi és vallástörténeti sugárzását jól megismertük Pannoniában az utóbbi években, most irodalmi-szinházi ösztönzésekkel is bővül tehát. 3. Vallástörténeti szemszögből érdekes az az eddig ismeretlen lepénysütő forma, amelyet II. t. 5 sz. képünk természetes nagyságban mutat be. Lelőhelye Torda, az antik Potaissa, tehát dáciai darab ; a miskolci múzeum őrzi. Serapis álló alakja van ábrázolva rajta, amint jobbját hosszú kormánypálcáján nyugtatja ; lefelé nyújtott baljában valami elmosódott attribútum volt. Fején a modius, körötte sugarak : a valláskeveredés korszakában gyakori SolSerapis ez tehát. A két levélguirland közül a rézsut felfüggesztett egy galliai motivum gyakori utánzása, 1 1 a függőleges pedig ennek a félreértése. Van még egy másik Serapist ábrázoló (15 cm átmérőjű) lepénysütő formánk is Dáciából, melynek képét nem tudjuk e pillanatban közölni ; Nyárádkarácsonyfalván lelték és Marosvásárhelyen van a kultúrházban. Megállapíthattuk áttekintő dolgozatunkban. 1 2 hogy e lepénysütő formák jó része az újévi ünnepek alkalmával került felhasználásra s hogy ezen ünnepnapok közül január 3-án, az év legnagyobb császárünnepén, nagy szerepet játszottak az alexandriai istenségek. Serapis tehát ezeken a mintákon is bizonyára a vota publica rítusainak legfőbb patrónusa. 1 0 CIL III 3423. 1 1 Lásd Laureae Aquincenses 1, 1938, LXV t. 6. LXVI t. 1. 3. LXVIII I. 3. LXIX t. l.LXXIt.3. LXXIVt. 1. 1 2 Id. m. 318. A nagyobb terrakotta-medaillonokkal, valamint a nagyobb negatív-mintákkal rokon apróbb medaillonok és homorú lepényminták közül is szeretnénk néhány újat közölni. A Laureae Aquincenses I. kötetében (LXXI t. 4 és 6) bemutatott, rajnai mintaképek után készült brigetiói és aquincumi kerek domborművecskék párja a II. t. 3 példány a székesfehérvári múzeumban. A balra lépkedő madár rajta alighanem páva akar lenni ; alatta fenyőtoboz, előtte cseresnyeforma gyümölcsök, felette nagy, ráncos levél, a szárán ugyanolyan bogyógyümölccsel, mint a fentiek. Talán ugyanily gyümölcs akar lenni a madár alatt és mögött elszórt golyóbis-forma is. A toboz szerencsehozó jelkép, s a madár is kétségtelenül ilyen jelentésű, — esetleg a gyümölcsök is — úgy, mint például a vésett köveken. A plasztikus gyöngysor szorosan összeköti e példányt a már ismert pannóniai edénymedaillonokkal. A II. t. 4. homorú negatív-formán Sol invictus négyesfogata látható. A isten felemelt jobbkezében fáklya van, baljában vastag, botszerű tárgy, valószínűleg ostora. Aki a székesfehérvári múzeumnak adományozta, egyiptomi leihelyűnek mondotta. Nem tarthatjuk azonban teljesen kizártnak, hogy ez jóakaratú tévedés és hogy így ez is pannóniai lelet volna. A II. t. 1. sz. töredékes kis negatív-minta Kállay Ödön gyűjteményében van Szőnyön. Ottani lelet, 6 5 cm az átmérője. Primitív kivitelű : balrafordult férfialak tűnik fel rajta, a vele szemben álló nőnek csak a feje látszik. Kettőjük között kis gyerek ; Amor lehetne. Végül még hibaigazítást szeretnénk közölni. A II. t. 2. sz. pozsareváci negatív-forma nem a belgrádi nemzeti múzeumban van, mint tévesen jeleztem, 1 8 hanem a nisi múzeumban. Olt készült új fényképünk reprodukcióján jobban látszanak egyes részletek, mint régebbi képünkön, így a kard és ostor Nemesis kezében. Budapest Alföldi András 1 3 Id. m. LXI I. 2.
