Folia archeologica 5.

Alföldi András: Új agyagminták és medaillonok Pannoniából és Dáciából

è6 ALFÖLDI : ÚJ AGYAGMIN FÁK ÉS MEDA1LL0N0K PANNONIÁBÓL ÉS DÁCIÁBÓL ÚJ AGYAGMINTÁK ÉS MEDAILLONOK PANNONIÁBÓL ÉS DÁCIÁBÓL Néhány éve megkíséreltük azokat a kerek agyagmedaillonokat, valamint a velük szorosan összefüggő homorú agyagmintákat összegyűjteni és kultúrtörténeti keretbe állítani, amelyek a dunai tartományok darabos művelődését, katonás szellemét új oldalról világítják meg.

1 Azóta megint napvilágra jött néhány példány, közöttük valóban jelentős darabok. 1. A Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Osztálya és Pázmány Egyetem Erem és Régiségtani Intézete közös brigetiói ásatásai során, 1941-ben került elő ez a töredékes égetett agyagmedaillon, melyet I. t. 1. képünkön teszünk közé. Edényégető kemence hulladékából szedte ki v. Barkóczi László ; leletkörülményeiről Radnóti Aladár ásatási beszámolója ad majd részletes felvilágosítást. Legnagyobb átmérője mai állapotában 12 5 cm; nyilvánvalóan rosszul sikerült, félig készen eldobott darab ; így hátlapja egyenetlen, hepe-hupás maradt s nem tudhatjuk, hogy vájjon mézeskalács-minta nyomóbélyegzőjének szánták-e, vagy oscillumszerű medaillonnak, vagy esetleg edényre illesztett díszítésnek. Mi az első esetet tartjuk a pannóniai analógiák nyomán a legvalószínűbbnek. Ez esetben a rája írott verses udvarlással a mai mézeskalács-szivek közvetlen s legrégibb őse volna. Felirata verses szöveg — értelmezéséhez Kerényi Károlynak köszönhetek néhány értékes utalást, — mely kissé meg van csonkulva, de a kiegészítése nem okoz semmi nehézséget : Vitula, [d]ulcis amor, Tsejmper suspiria nosiri. Quod peto, si dederis, muriéra grata dabo. Tehát magyarul: „Kis életem,

2 édes szerelmem, állandó sóhajaim tárgya,

3 ha megadod, amit kérek tőled, olyan ajándékokat adok, melyek kedvesek lesznek előtted." 1 Alföldi A., Laureae Aquincenses 1. 1938, 312 skk. 2 A vita szó ily használatára v. ö. R. Noll megjegyzéseit, Bonner Jhb. 142. 3 A suspiria többes használatára „szerelem" értelemben Georges idézi Ovidius metamorphoses-ét, 13, 738. Az udvarló vaskos ajánlkozása nem vall ugyan művelt körök választékos Ízlésére, de a frissen pattogó distichon alaposan túltesz a helybeliek verselő-készségén, amelyet leginkább sírversek döcögő próbálkozásaiból ismerünk. Ami jobb vers akad. az már eleve külső segítséggel készülhetett. így Nagy Lajos

4 nemrég szír ember által fabrikált sírverset lett közzé ; a mi versikénkről pedig kimutatható, hogy a birodalom ellenkező felében, a Nyugaton születhetett. Az agyagmedaillonok említett áttekintésében igazolhattam, hogy ezek galliai mintákat utánoznak. Az illyricumi példányok túlnyomó része a császárünnepek komoly, hazafias és áhítatos szellemét tükrözi, — sokkal inkább, mint galliai mintaképeik. De akad közöttük más tárgyú ábrázolás, sőt ocsmány obscoenitás is. Olyan fajta témájú azonban, mint a brigetiói verses médaillon szerelmes csábítgatása, tudtommal még sehonnan sem volt ismeretes. Utóbbinak már a külső formája is elárulja, hogy szintén Galliából származott el hozzánk. Ugyanis Galliából is ismerünk koszorúba foglalt kerek, feliratos medaillonokat ; nem lényeges, hogy csak egyszerű levélkoszorúba vannak foglalva a galliai rokon darabok, nem díszes szöllő-koszorúba, mint a mienk. Ilyen az I. t. 2. képen ábrázolt vienne-i töredék,

5 amelyen szintén megvan a felirat alatt a szerencsehozó pálmaág, mint a brigetói medaillonon, vagy egy másik koszorúba foglalt feliratos galliai példány töredéke,

6 I. t. 3. Igaz, hogy e franciaországi medaillonok feliratai más jellegűek, mint a miénk, de ez a formai párhuzamot nem gyengíti. Azt pedig, hogy e formai egyezés nem véletlen műve, sok más összefüggés tanúsítja a rhőne-völgyi medaillonok és hazai leszármazottjaik között. 4 Nagy L.. Arch. Ért. 1939, 118. skk. A sirvers szerzőjéről, Lupus-ról 1. Révay J., Arch. Ért. 1943. 6 J. Déchelette, Les vases céramiques ornées de la Gaule romaine, 1904, 351, Nr. 162. 6 U. o. 305, Nr. 140,