Folia archeologica 5.
Banner-Foltiny: Újabb ásatás a hódmezővásárhelyi Kökénydombon
25 BANNER—FOLT1NY : ÚJABB ÁSATÁS A HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI KÖKÉNYDOMBON Van még egy jelenség, amely érdekesen világít be a telep életébe. Az I. és III. réteg, a 4. és 5. tűzhely, ugyanabban a mélységben, a mai fölszín alatt 110 cm-re helyezkedett el. Ez volt tehát a települési szint akkor, amikor a tiszai-kultúra embere itt először megjelent. Itt építette fel a lakását, magtárát, tűzhelyeit. Ez a település azonban a tűz által elpusztult. A tüzet szándékos felgyújtás okozta. Bizonyítja ezt az a körülmény, hogy az összes élelemtartó-edények sőt a nagyméretű talpas edények is fel voltak borítva (I. t. 1., 2., 5., 7., 8., 9., II. t. 10., 12.) s kivétel nélkül az oldalukon feküdtek. Csak a földre tapasztott s bizonyára még a kunyhó építése előtt kiégetett ládaalakú edény (VI. t. 9a-b., I. t. 2., 4., 6.) volt eredeti helyzetében, mert ezt nem lehetett feldönteni. De bizonyíték van arra is, hogy a telepet felgyújtás előtt ki is rabolták, mint azt már egy másik közeli telep feltárásakor is tapasztaltuk. 2 3 Annak ellenére, hogy kétségtelenül földművelő kultúrával van dolgunk, egyetlen szem gabonát sem találtunk, még égett állapotban sem. A telep — feldulása után — még az árvíz pusztításának is ki volt téve. Az I. és III. sártapaszréteg töredékei és a III. réteg edényei közt vastag folyami iszapréteg rakódott le, amely a lazább törmelékek és a cserepek közét tökéletesen kitöltötte. Ez az iszapréteg, ott, ahol szabadon áll, jelentős vastagságú, amiből arra lehet következtetni, hogy nemcsak egy árvíz látogatta meg az elpusztult telepet, amely — úgy látszik — hosszú évtizedekig lakatlan maradt. Csak később, de még mindig a tiszai-kultúra idején telepedett újra, de most már a víztől nem háborgatott magasabb részen. Ezt bizonyítja a II. és IV. tapaszréteg, amely már csak 30 cm mélyen volt a fölszín alatt. Ezeken, de főleg a II. rétegen talált edénycsomók és szétszórt töredékek azt mutatják, hogy még ennek a településnek elpusztulása után is tanyázott a környéken a tiszai-kultúra embere és használhatatlanná vált edényeit a romokalkotta szemétdombra is hajigálta. A kőkori telepet először az aeneolitikum Szeged 2 3 Kopáncs, Kiss-tanya. Dolg. 1933-34. IX-X. kt. 30-40. 1. embere kereste fel, aki nemcsak szórványos emlékeket, edénytöredékeket hagyott maga után, de ide is temetkezett (II. t. 2.). A 8 sír edénye (VIII. t. 4.), más töredékekkel együtt, kétségtelenül erre az időre mutat, ami már csak azért sem lep meg, mert az 1929. évi ásatás alkalmával is több e korbeli emléket találtunk. A korai bronzkor (nagyrévi-kultúra) idején idetelepült ember is követte példáját, sőt az első és második periódus idején is itt maradt. Ezeket a periódusokat képviselik a szórványos leletek egész tömegén kívül az 1., 2., és 3. tűzhely, valamint az 1., 2., 3., 4., 6., 7., 9., 10. gödrök. Ezek közül a 3., 9., 10. kizárólag bronzkori edénytöredékeket tartalmazott, a többiben ez az anyag a tiszai-kultúra cserepeivel keveredett. Kétségtelen, hogy ezeket a gödröket is a bronzkori ember ásta, az akkor már régen elpusztult kőkori telepen. Ezt bizonyítja egyrészt a bronzkori anyaggal keveredett kőkori cserépanyag s az a tény, hogy a gödrök nagyobb része, átvágva az égetett sártapaszréteget, mélyen annak színvonala alá került. De idetartoznak az 1., 2., 3. és 10. sírok és minden valószínűség szerint az 5., 6., 7., 9. sírok csontvázai, illetőleg csontvázmaradványai. Ezeknek a síroknak — amennyiben nem szimbolikus temetkezésekről van szó — ugyanaz lett a sorsa, mint amit a bronzkor telepesei juttattak az előttük ittlakott kőkori ember telepének. Azután évszázadokig kihalt a telep. Csak időszámításunk kezdetén jönnek újabb telepesek. Ezt bizonyítja az a néhány jól iszapolt, szürkeszínű edénytöredék és edénytöredékből készült orsókarika, amelyet a feltárás déli oldalán, a felsőbb ásónyomokban szétszórva találtunk s amelyek kétségtelenül a Kr. u.-i IV. századig ittélt jazigok emlékeként maradtak itt. Kétségtelenül legfiatalabb emlék a 3. sír orsókarikája és a minden valószínűség szerint hozzátartozó tarka gyöngy és jellegzetes edénytöredék, amely — mint láttuk — a gepida idők emléke. Hogy folytonos volt-e a kőkortól kezdve a település, azt a további ásatások fogják eldönteni. Banner János és Foltiny István
