Folia archeologica 3-4.

Bárányné Oberschall Magda: Újabb adatok a bizánci mágikus amulettek történetéhez

BÁRÁNYNÉ: ÚJABB ADATOK A BIZÁNCI AMULETTEK TÖRTÉNETÉHEZ 269 Meduzafő és a körülötte olvasható mágikus for­mula. Az antik Medúza ábrázolást a keresztény népek átvették számos esetben, a bizánci amu­lettek esetében érdekes eszmetársítással kap­csolva: a pogány mágikus formuláknak démon­hoz intézett invokációja nem zárja ki az amu­lettek hátlapján alkalmazott keresztény szentről való megemlékezést sem, a Pantokrátor, a Ma­donna, a gárdonyi medallion esetében Szt. Mi­hály arkangyal segítségének igénylését, az_illető szentek képei mellett bibliai szöveg kíséreté­ben. Medallionunk a Laurent által felsorolt pél­dányok közül az athéni Dallegio gyűjteményben őrzött bronzmelldíszhez áll legközelebb, bár en­nél vagy két centiméterrel nagyobb átmérőjű. A vonalkeret nem hullámvonalas, mint az athé­nin, hanem gyöngysoros, a kígyófejek mindkét esetben kettősek, ami általában ritkábban fordul elő. Szt. Mihály alakja teljesen hasonló a ket­tőn, csak az athénin páncélinget visel és baljában a legyőzött sárkánykígyót szorongatja. A gár­donyi amuletten ehelyett a loronnak a balkaron átvetett, lecsüngő vége látszik. Hiányzanak a gárdonyi amuletten, az athéni példányon a kígyó­fejek között alkalmazott, mágikus szót rejtő, de megfejthetetlen betűk. Szt. Mihály köriratá,­ban mindkét emléken a bizánci trisagion három­szoros АГЮС szóval kezdőcjő sora olvasható, de a magyar darabon hibásan írva, homályosan. Látszik, hogy egy régi, már feledésbe merült tradíció megszokott ismétlése, melyet értelmet­lenül másoltak. A Meduzafejes oldal feliratá­nak megfejtése, valamint jelentése is homályos. Az egész emlékcsoport megfelelő feliratai értel­mének eredete a régi, pogány, népi babonában gyökerezik. Invokációt tartalmaz egy démonhoz, mely csavarodik mint a kígyó, ordít mint az oroszlán, sziszeg mint a sárkány s aki ezen mágikus formula következtében csendesedjék le miként a tenger, szelídüljön meg mint a bárány. Laurent rámutat arra, hogy pontos olvasásuk, értelmük megfejtése szempontjából sem a babo­nák irodalma, sem a folklore eddigi ismeretei nem adnak kielégítő választ. A feliratok HCTSPA (matrix, Gebärmutter, méh) szóval kezdődnek, tehát feltehető, még a Meduzafő jelentése révén is, hogy itt valami gnosztikus jelentőségű invo­kációról van szó. Nem lehetetlen — miután az irodalomban később a hystera szó egész sorozat más betegség megjelölésére is szolgált — hogy valamilyen általános betegségűző formuláról van szó, melynek régi, eredeti értelme elhomályo,­sulva, helyesírási hibákkal, értelemzavaró rövi­dítésekkel alkalmazták. A Laurent, 4 Drexler, 5 Cabrol-Leclercq, 6 és Schlumberger 7 által felsorolt bizánci amulettek emlékcsoportja így egy magyarországi lelettel bővült. Mindezekhez még egyet fűzhetünk, melyre a fent felsorolt irodalomban nincsen uta­lás. A kievi Khanenko gyűjtemény őriz egy bronz­medalliont, mely — amennyire a fénykép után ítélni lehet — a gárdonyi amuletthez igen közel áll. 8 Egyik oldalán ott a kígyós, Meduzafejes ábrázolás, mely itt már-már szimmetrikus elren­dezésű dekorativ .sémává változott. Másik oldalán a Keresztrefeszítés jelenete, körülötte álló ala­kokkal. A kievi kormányzóság területén ásták ki és így került a Khanenko gyűjteménybe. Egy érdekes formai megegyezésre óhajtjuk még a figyelmet felhívni. A kievi Khanenko gyűj­teményben őriznek egy szasszanida ezüstcsészét, melyet Rsiscsev környékén, a kievi kerületben leltek. 9 Öblének közepén egymással szemben két hímoroszlán ül, hátravetett fejjel, egymás­nak tükörképeként, szimmetrikus helyzetben. Az egyik oroszlán farka bordás sárkányfejben vég­ződik (a másik farok helyén sajnos, sérülés van s a sárkányfej nem látható), mely felkun­korodva szembenéz az oroszlánfejjel. Ez a sár­kányfej csíkozott nyakával és tátott szájával, formailag igen közel áll a gárdonyi amulett két­fejű kígyóihoz. Az ezüstcsésze egyrészt példája annak, hogy a szasszanida készítmények élénk kereskedelmi kapcsolataik révén Szibériába és a permi vidékre is elkerültek, másrészt a kígyók formai megegyezése miatt — ami nem hisszük, hogy véletlen lenne — ismét egy láncszemmel gazdagítaná a perzsa formakörből átvett bizánci dekorativ motívumok sorát. Hátra van még a gárdonyi amulett korának meghatározása. Az irodalomban eddig ismert leg­fiatalabb példánya a bizánci mágikus amulettek­nek, s az athéni Dallegio, ill. a kievi Khanenko gyüjteménybeli darabokkal egykorú lehet. Körül­belül a XII. század végéről keltezhető mind­4 V. Laurent op. cit. ü W. Drexler, Alte Beschwörungen, Philologus, 58. 1899. p. 594. Cabrol-Leclercq, Dictionnaire eVArchéologie chré­tienne et de Liturgie, 11. 1933., p. 195. 7 G. Schlumberger, Mélanges d'archéologie byzan­tine, Paris, 1885. p. 135. 8 Collenion Khanenko. Livr. VI. 44. 1. 600. sz. 9 Collection Khanenko. Livr. VI. Kiev, 1907. XXVI. tábla 401. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom