Folia archeologica 3-4.

Roska Márton: A gyulavarsándi (Arad m.) laposhalom rétegtani viszonyai

ROSKA: A QYULAVARSÁNDI LAPOSHALOM RÉTEŰTANI VISZONYAI 49 felett is körülfutó vonalak sokban hozzájárulnak ahhoz, hogy az edények egyes részei, így a nyak is, jobban elhatárolódjanak és kellemesebb hatást gyakoroljanak. Máskor ezek a bekarcolt vonalak vertikálisan haladnak s arra vannak hivatva, hogy a dudorok (bütykök) közötti teret kitöltsék. Ezek a bütykök rendesen az edények alsó felén helyezkednek el. A csészék füle lapos, vagy ovális átmetszetű szalagfül. Van gömbszelvényes keresztmetszetű fül is. A csészék alja vagy gömbszelvény alakú, vagy homorú, vagy pedig többé-kevésbbé lapos. Máskor meg azt tapasztaljuk, hogy a csészék feneke profilált, csonkakupos formát vesz fel, mely belül üres, vagy legalább is homorú. 2d. Került elő egy olyan kétfülü csésze is, mint amilyent Perjámosról a Sánchalom VIII. és IX. ásatási rétegéből a Múzeumi és Könyvtári Értesítő VIII. 1914. 7. kép. Csészék — Fig. 7. Tasses k. 46. ábra alatt s a pécska-szemlaki határban levő Nagysánc VIII. ásatási rétegéből a kolozsvári Dolgpzatok-Travaux III. к.-ben megjelent ismertetésem 18. képe alatt mutattam be. A gyulavarsándi csészének (11. kép) az alján bronzsalak volt, melyről a vegyelemzés azt mutatta ki, hogy kevés benne a cin. Gondos technikával készült, hármas csonkakúp alakú. Színe piszkos szürke, helyenkint kávébarna árnyalatokkal. Két szalagfüle a peremből indult s a váll alján tapadt megint a csészéhez. Hiányzanak. Díszítése: a perem alatt a csésze elején és hátulján bekarcolt vonal, alatta pedig horizontális párhuzamosak közé foglalt rovátkaszalag; — a csésze vállán és hasi részén négy vertikális párhuzamos közé foglalt rovátkaszalag, ezek közét ugyanolyan enyhén, finoman bekarcolt párhuzamosak által képezett félovális szalagok borítják, melyek a nyílásukkal lefelé néznek s finom vonalú rovátkák töltik ki. Fenekét egyszerű ujjbenyomás adja. 3. Felfüggeszthető edényke (14. kép 5. sz.). Gondos munka eredménye, kávébarna színű. Hengeres nyaka van, teste kettős csonkakúp alakú, feneke alacsony henger. A testét alkotó csonkakúpok találkozási élén négy helyütt 2—2 vertikális lyuk van. Az ezeken áthúzott zsineg a hengeres nyakra illő fedő szélén levő, megfelelő lyukakon ment át s ettől fogva volt az edény a fedőjével együtt felfüggeszthető. Csak a felső csonkakúp díszített, és pedig zegzug-, egyenes- és ívelt vonalakkal. 4. Négylábú edényke (12. kép). Középfínoman gyúrt agyagból való, színe foltos szürkés-fekete. Pereme ajakosan hajlik ki, ebből indul a két szalagfül, mely az enyhén ívelt nyak közepe táján tapad az edénykéhez. Alsó fele élesen domborodik ki. Legnagyobb kihasasodása táján négy bütyök van rátapasztva, melyeket háromnegyed részben enyhe hornyolat fog be, ezeket pedig két-két a hornyolat menetét követő, bekarcolt vonal határolja. A nyak alján mélyített vonal fut kereken, ehhez a hornyolatok közét kitöltő, rendetlenül húzott vonalakból adódó háromszögek tapadnak. Ezeket 1, 2 és 3 vonal tölti ki, melyeket szintén rendetlenül húzott meg edényünk egykori készítője. Négy kúpos lábon állott, melyek egyike letörött. Külön kell megemlítenem, hogy jobbról és balról a perem a fülek folytatásában merőlegesen át van fúrva, talán azért, hogy adott esetben ezt az edényt is fel lehessen függeszteni, aminek ugyan ellene mondanak a lábak. Gondolhatunk arra is, hogy ezek a lyukak az edényke fedőjével lehettek valami összefüggésben. 5. A fazék formájáról a 4. kép 1., 2. és 4. sz. ábrája tájékoztat. Az 1. és 2. sz. barna színű, a 4. sz. tónusa palaszürke. Az ú. ezen a képen az 5. és 6. sz. fazéktöredékeket ábrázol. A rendelkezésünkre álló anyagból két típust tudunk megkülönböztetni: az egyik csonkakúpos (képünkön 1. sz.), a másik pedig tojásdad formájú (2, 4. sz.). 6. Szűrő. Egy kávébarna színű, finom mívű, füles csészeszerű példánnyal van képviselve (13. kép), melynek felső, át nem lyukasztott része enyhén tölcséresedik, alja pedig gömbszelvény. A lyukak elég szabályos horizontális körökben helyezkednek el. 7. Az agyagkanál nyújtottabb, vagy rövidebb ovális formájú (2. kép 3—6. sz. és 15. kép, ez utóbbiak piszkos kávébarna színűek), az ovális tengelye egyirányú a nyél tengelyével. Egy darabban készültek a nyelükkel, mely enyhén meghajlik (v. ö. 2. képünkön a 2., 4. és 6. sz.) 15. képünkön az 1. sz.-nak fogantyúja fülszerű, akárcsak a fa-ivókanalaké. 16. képünkön két finom technikájú, helyenkint feketés foltokkal tarkított, téglaveres színű agyagkanalat mutatok be, amelyek szintén oválisak, de az ovális hossztengelye a nyélre merőleges, akárcsak pl. a havasi juhászok fa-evőkanalán. Ezek is egy darabban készültek a nyílükkel, mely nem volt túlságosan hosszú és ívesen hajlott meg lefelé. A mi példányaink nyele letörött. 8. A szekérkereket utánzó agyagkarika több ép és törött példányban került felszínre (14. kép 6. sz.). Tömör, középütt kétoldalt csonkakúposan emelkedik ki belőle a kerékagyat utánzó rész. Szürke színű. 9. A pereszlen, vagy orsókarika (17. kép 1. sz.) még az eszközök sorozatába tartozik. Széle felé vékonyodik, nyéllyuka felé enyhén vastagszik. Finom iszapolású, foltos kávébarna színű. 10. Az iT ezen a képen 2. sz. alatt látható, u. olyan technikájú és piszkos kávébarna színű gyöngy éppen úgy lehet bronzkori, mint ahogyan a jazygok hagya4