Folia archeologica 3-4.

Roska Márton: A gyulavarsándi (Arad m.) laposhalom rétegtani viszonyai

RÓSKA: A GYULAVARSÁNDI LAPOS HALOM RÉTEGTANI VISZONYAI 45 A GYULAVARSÁNDI (ARAD M.) LAPOSHALOM RÉTEGTANI VISZONYAI A községtől délre, az Élővíz-csatorna mellett, egy lapos, kerek, árokkal s ezen kívül földhányással kerített halom terül el, melynek neve: Laposhalom. A földhányás az árokból kiásott földből halmozódott fel. Idővel, a földmivelés és különösen a szándékos emberi beavatkozás révén, megkopott a halom és a földhányás s az árok földdel tömődött be, de még mindig jól kivehető ennek az őskori erődített telepnek hármas (halom, árok, földhányás) tagolódása. Hasonló telepek szép számmal vannak Arad megyének ebben a részében Székudvar, Nagypél stb. határában, magában a gyulavarsándi határban a Fehér Kőröstől jobbra is van három. A legtöbb igazi lapos halom ma, mert a szántás és boronálás révén alaposan megkoptak, de a legtöbbnél még mindig meg lehet állapítani a Laposhalommal kapcsolatosan említett hármas tagolódást. Nincsenek adataink arra nézve, hogy mikor kezdtek szőlőt termeszteni a Laposhalmon. Tudjuk azonban, hogy 1902-ben a filoxera kipusztította a régi ültetést s hogy újat lehessen telepíteni, ismét fölforgatták egész felületét és temérdek kerámikai maradvány és csont került felszínre, melynek egy része elkallódott, kisebbik része a békéscsabai és gyulai múzeumba került. Bizonyosan jutott magánkézbe is. Ennek nyomán mindkét múzeum ásatott a halom északi és délkeleti szélén. Még egy bolygatásról van tudomásunk: 1930-ban kincskereső parasztok a halom tetején túrkáltak, ekkor agyagedényeket s szarvasagancseszközöket találtak, melyek Hentiu Pál községi jegyző birtokába s ennek ajándékaképpen az aradi kultúrpalota gyűjteményébe jutottak. Egy része a kincskeresők kezén maradt. Ez szolgáltatott közvetlen indítékot, hogy 1930 őszén a Kolozsvári Román Egyetem Régészeti Intézete és az aradi kultúrpalota megbízásából rendszeres ásatásokat végezzek itten, hogy a telep természetével és rétegviszonyaival tisztába jöjjünk és hogy ennek révén hitelesítsem az addig felszínre került leleteket s hovatartozásukat minél pontosabban állapítsam meg. Az én ásatásaim előtt felszínre került leletek részben őskoriak, részben a népvándorlások korába tartoznak, részben pedig XI. sz.-beli, árpádkori holmik.

1 1906-ban É—D, ÉK—DNy és K—Ny irányban Baranyik Ignác felmérte a halmot és annak árkát. Eredményeit a megboldogult Domonkos János leközölte: Archeológiai Értesítő 1908. évi 57. 1. Magától értetődik, hogy a halom azután is ki volt téve felszíni változásoknak, különösen az évenkint megismétlődő földmunkák rendjén, nagyjából azonban halmunk a környező árokkal egyetemben megőrizte alakját, nagyságát. Magam ÉNy—DK irányban mértem fel s a voltaképpeni halom felszínének átmérőjét 30-82 m-ben állapítottam meg, de kereken lejt s a lejtést is hozzávéve, tehát a voltaképpeni halom alapjának átmérője 97-2 m. Az árok, mint azt Baranyik méréseiből is látjuk, nem egyforma széles mindenütt. Az én mérésem szerint DK.-en 5-36 m, ÉNy.-on csak 4 m széles volt (1. kép). Végeredményben egy 97-2 m átmérőjű, kerek halommal van dolgunk, melynek mai magassága 3-43 m. Sekély árok köríti, amelyből az annak idején kiásott föld az árkon kívül került s mint földhányás az árokkal együtt szolgálta a telep védelmét, de idővel alaposan elszántották, egy részével az árkot betömték, hogy így ez a terület a fölmívelésre stb. alkalmasabb legyen. A Gyulavarsándtól DK.-re fekvő Székudvar (Arad m.) határában végzett nagyobb szabású ásatások arról győztek meg, hogy ezek a halmok nem közönséges telepek, hanem a szó teljes ér1 Domonkos János, A Laposhalom. Arch. Ért. 1908. 55—78. 1. — U. a. A gyulavarsándi Laposhalom tárgyairól. Múzeumi és Könyvtári Értesítő, 1912. 19—25. 1.