Folia archeologica 3-4.

Szabó Kálmán: Ásatási segédeszközök

316 BIBLIOGRAPH IA következtethetünk, az interpretatio romana folytán egy Diana és egy Silvánusszerű Istenség emléke maradt fenn (134. o.). A továbbiakban a szkítákkal (134. o.) és a keltákkal foglalkozik, evvel kapcsolatban az Eraviscusok nevét boncolja, akiket illíreknek tart. Ismerteti a Győrvidéken előkerült kelta pénzeket, továbbá az itt talált görög és római köztársasági érméket. Leírja a rómaikori barbár ruházatot (138. o.). Rátérve a rómaikori viszonyokra, a sírkövek nyomán részletesen ismerteti Győr legelső névszerint is megnevezhető lakosait (139— 143. o.), felsorolja a Győr környéki római telepeket, majd azokat a névszerint is ismert embereket, akik ott laktak (143—146'. o.). Lovas Elemér munkája igen jó példája a helytörténeti kutatásnak, amely az emberföldrajzi adottságokat is figyelemre méltatja. Orbán Dezső—Lovas Elemér, KA JÁR TÖRTÉNETI FÖLDRAJZA. Győri Szemle, 1939, 42—50. o. A győri kutatók érdeme, hogy az emberföldrajz, szakkörökben eléggé elhanyagolt szempontjait különös figyelemre méltatják. Ennek a kutatómunkának eredményei a Győri Szemle értékes kis monográfiái. Kajár földrajzi ismertetéséhez (Orbán Dezső) kapcsolódik az emlékek magyarázata. Szórványos kőbalta leletektől eltekintve az őskori betelepedettség bronzkori, mészbetétes urnasírokkal kezdődik. Előkerült néhány szórványos bronztárgy (köpüsbalta, tőrpenge) és ismeretes egy «Hallstatti csontváztemető». A római korból pénzek, feliratos tégla («Surus qui officium dedicatum habet, vivát per multa secula semper» CIL 11467), sírkő és fibulák kerültek elő. A népvándorláskort szórványos sírleletek képviselik (Lovas Elemér). Lovas Elemér—Orbán "Dezső, KORONCÖ TÖRTÉNELMI FÖLDRAJZA. Győri Szemle. 1939. 127— 137. o. Orbán Dezső földrajzi leírásával kapcsolatban ismerteti Lovas Elemér Koroncó és környéke igen gazdag leleteit. A leletek oly tömegével állunk szemben, hogy a szokásos bővebb ismertetés helyett csak rövid felsorolást adhatunk: kelta sírok, római telepnyomok, bronzkori szórványos leletek, szkítákon szórványos leletek, neolitikus telepnyomok, római temetkezések, bronzkori telepek. Különösen kiemelkedik jelentőségében a Bábota nevű dombhát, amely a legkülönbözőbb korok emlékeit rejti méhében, a késő magdalenientől egészen a magyar honfoglalásig. Újból ki kell emelnünk a győri helytörténeti kutatás példamutató eredményességét. Őskőkor Cholnoki Jenő, GONDOLATOK AZ ŐSEMBER ÉLETÉRŐL HAZÁNKBAN. Barlangvilág. 1938. 4—11. o. Német szöveg 35. o. Nem szolgálja a tudománynépszerűsítés nehéz feladatát olyasvalaki, aki a népszerűsítő tudományággal csak felületesen foglalkozott. Az ősrégészet már túlhaladott azon a fokon, amikor szines meséket lehetett közzétenni azon az alapon, hogy «ilyer^ leletről még nem hallottam, de bizonyos, hogy ilyenek voltak» (sic!). Nem foglalkozhatom részleteiben a cikk hibáival, csak jellemzőül felsorolom, hogy Cholnoki a Homo Primigeniusszal foglalkozva megemlíti a Cholnoki barlangot és a Szelata barlangot, pedig a Homo Primigeniusz ezek egyikében sem élt. Azt sem tudom megérteni, hogy miért tételezi fel Cholnoki kitűnően ásató régészeinkről, hogy bizonyos, ő általa kikövetkeztetett ormótlan kőedények biztos megvoltak ugyan, csak a barlang kiásásakor nem ismerték fel őket a kutatók. Dacára annak, hogy az Alföld löszéből legújabban előkerült leleteket szerző nem említi meg, mégis értekezik az alföldi «paleolitos ősemberről». Az ősember vadászatáról írva szintén teljes tájékozatlanságot árul el. Felhívjuk szerző figyelmét egy legújabban megjelent kitűnő összefoglalásra: Kurt Lindner, Die Jagd der Vorzeit. 1937. Szerző az ősember étlapját is összeállítja, anélkül, hogy egyetlen egy leletre is hivatkozna. Megtudjuk azt is, hogy a «paleolitos ősember» nem hült és betegedett meg oly könnyen, mint mi, stb. stb. Cholnoki feltevéses fejtegetéseiben, melyek nem az anyagból, hanem bizonyos logikusnak látszó alapgondolatokból indulnak el, a negyven év előtti őskőkori kutatás nézőpontját és módszerét őrizte meg. A cikk végén felhívja az illetékesek figyelmét a várhegyi barlangokra. Kádig Ottokár, A MAGYAR BARLANGKUTATÁS ÁLLÁSA AZ 1937. ÉVBEN. Barlangvilág. 1938. 11 — 16. o. Német szöveg: 35—38. o. Az újabb kutatások a várhegyi barlangokban jégkorszaki és jégkorszak előtti faunát eredményeztek (Kádig). A cserépfalui Kecskésgalyai barlangból palaeolit eszközök és fauna, a Perpácsi sziklaüregből és Perpácsi kőfülkéből neolit és mezolit fauna került elő (Mottl). 12—13. o. Kádig Ottokár, MIT KELL TUDNUNK A BARLANGOKRÓL? Barlangvilág. 1938, 48—69. o. Német szöveg 75—78. o.; 1939, 6—30. o. A barlangtan igen jó és hasznos összefoglalása, őstörténeti szempontból a «barlangok és völgyek összefüggése» c. fejezet (1938, 66—69. o.) és «barlangtöltések anyaga és eredete» c. fejezet (1939, 6. o.) érdemlik meg a legnagyobb figyelmet. Kadic Ottokár, A MAGYAR BARLANGKUTATÁS ÁLLÁSA AZ 1938. ÉVBEN. Barlangvilág. 1939, 53—58. 0. Német szöveg 64—67. o. Ujabb kutatások folytak az Istállóskő barlangban, amelyek flórát és kőeszközöket eredményeztek. (Mottl) 57—58. o. Német szöveg 67. o. Fiatalabb kőkor Dr. Banner János, UJABB ADATOK A ZÖKI KULTÜRA ELTERJEDÉSÉHEZ. Dolgozatok. Szeged. 1939. 73—84. o. Német szöveg 85—92. o. Banner a szegedi és a tiszántúli leleteket foglalja egybe. A zóki kultúra helyzetének megítélésénél Banner nyomatékosan utal a neolitikus Kőrös-csoporttal fennálló hasonlóságokra. A munka figyelme a szórványos töredékekre is kiterjed. Dr. Sőregi János, VEZETŐ A DÉRI MÚZEUM RÉGÉSZETI OSZTÁLYÁN. II. kiadás. 1939. (A Déri Múzeum Régészeti Osztályának Ismeretterjesztő közleményei 10. füzet). A vezető a következő idevonatkozó képanyagot publikálja: spirálmeanderes edény (Hortobágyi pa. 19. o.). Roska Márton, ISMERTE-E AZ ERDÉLYI NEOLITIKUM ŐSEMBERE A HENGERES FÚRÁST? Debreceni Szemle. 1939. 57—62. o. (Önálló füzetben is megjelent: Közlemények a Debreceni M. Kir. Tisza István Tudományegyetem Régészeti Intézetéből. 1939, 1. sz.) Szerző felsorolja a lelőhelyeket. A hengeres fúrás megállapíthatóan a tordosi tipusú emlékcsoport