Folia archeologica 3-4.

Szabó Kálmán: Ásatási segédeszközök

310 BIBLIOGRAPH IA Sellye Ibolya, CSÁSZÁRKORI EMAILMUNKÁK PANNONIÁBÓL Dissertationes Pannonicae Ser. II. Fasc. 8. Budapest, 1939. A szerző a császárkori Pannoniában és a DunaTisza közén talált emaildíszítésű ékszerek és dísztárgyak összegyűjtését, típusokba sorolását és ezek segítségével időrendi egymásutánjuk megállapítását tűzte ki feladatául. Munkájához K. Exner írt függeléket, amelyben a pannóniai emailleleteknek a rajnaiakhoz való viszonyát tárgyalja. 20 táblán mutatja be Sellye I. a hazai emailleleteket, amelyeknek pontos felsorolását is kapjuk e táblák alapján, méretekkel és a technikai sajátságok megfigyelésének leírásával együtt. Ez az összegyűjtött anyag újra bizonyságot szolgáltat arra az élénk kereskedelmi összeköttetésre, amely már az I. század végétől fogva Pannónia és a nyugati provinciák között fennállt és tartományunkat a galliai és rajnavidéki ipar termékeivel elárasztotta. Ugyancsak kitűnik az anyag csoportosításánál a Duna—Tisza közén előkerült email díszítésű tárgyak nagy száma, amelyeknek a Pannoniában találtakkal való összevetése kétségtelenül kimutatja, hogy provinciánk játszotta a közvetítő szerepét az emailos tárgyaknak a barbaricumba kerülésénél. A technikai kivitel alapján a szerző három főcsoportba osztja a típusokat azzal a megjegyzéssel, hogy e csoportok kort és talán műhelyet jelölnek. Az elsőbe olyan formákat sorol, melyek emaildíszítés nélkül is használatosak voltak, pl. a pelta, kerék és téglány alakú fibula. A második csoportba azok a típusok tartoznak, amelyeknek készítésénél az email díszítés alkalmazását már mint főszempontot vették figyelembe. Ebből a célból a tárgyakon nagy felületet hagytak szabadon a zománc számára, hogy az ilyen módon elsőrendű szerepet töltsön be. így a korong formájú fibula és veret a legáltalánosabb ebben a periódusban. A színek alkalmazásánál is fejlődés mutatkozik, amennyiben ekkor már több színt olvasztanak egymás mellé vagy egymásba. Harmadiknak a legfejletteb technikával készült típusokat veszi, ahol az emailkészítés legnagyobb ügyességet igénylő válfaját a millefiorit alkalmazták. Ir az emailkészítés centrumáról, Gallia Belgicáról és annak műhelyeiről Bibractéről és Anthéeről. A császárkori emailipar keletkezéséről és művelőiről való régebbi véleményt, amelyet Lindenschmit, Cohausen és Tischler képviseltek — akik az emailt az itáliai ipar termékének tartották, amely a tartományokba elkerülve, nagyobb jelentőségre tett szert, mint az anyaországban — szembeállítja az újabb eredményekkel, melyek alapján a nyugati keltákat fogadják el az emailkészítés mestereinek. Ezzel kapcsolatban érinti az angliai emailelőállító műhelyek kérdését is, de mivel gyártmányaik nem állnak szoros kapcsolatban a pannóniai anyaggal, részletesebben nem tér ki rájuk. A forrásnak, ahonnan a császárkori emailos díszítésű tárgyak nagy része, így a pannóniai anyag zöme is kikerült, az Anthée-i II. és III. században dolgozó műhelyt jelöli meg. Ez a műhely a III. század második felében pusztult el. Az I. századból és a II. század első felére datálható pannóniai emailos leletek származására vonatkozólag nem ad a szerző felvilágosítást. Annak a megállapításnak munkája, hogy e tárgyak mely műhelyek készítményei, még a szerzőre vár. A kormeghatározást zárt leletek hiányában a DunaTisza közéből való és a külföldi rokon leletekre támaszkodva volt kénytelen a szerző elvégezni. Tekintve, hogy az emailipar császárkori virágzása aránylag rövid ideig tartott és e rövid időn belül igen nagyszámú és sok változatú email díszítésű tárgy volt forgalomban természetes, hogy különböző típusok egymás mellett is éltek és így annak, aki a típusok és ezek fejlődése alapján óhajtja a kormeghatározást ehégezni igen kényes feladata van. Még a legjobban megoldható ez ott, ahol e tárgyakat hasonló, de email nélküli formákkal lehet összevetni. Többek közül kiragadva pld. érdekes csoportot alkotnak azok a darabok, amelyek a X. tábla 1. sz. alatt bemutatott fibulával azonosak, vagy rokonok. E leletek majdnem kizárólag a mi provinciánk déli részéből származnak. Ugyanezen a területen emaildíszítés nélküli változatok is megtalálhatók, amelyekről feltételezhető, hogy valahol itt, a provincia déli részében készültek. Mindenesetre érdekes probléma volna kideríteni, hogy melyik műhely készítette ezeknek zománcdiszítését és mi az összefüggésük az email nélküli darabokkal. K. Exner a függelékben a rajnamelléki emailleletek kormeghatározásáról ír. A rajnavidéken a III. század első harmadára datálhatok azok a legkésőbbi sírok, amelyekben még email leletek vannak. Nálunk ez a terminus valamivel korábbi, mert amint mondja, a rajnai emailbehozatal a pannóniai és a barbaricumi leletek alapján a késő severusi időben ér véget. Ez a politikai események kiváltotta gazdasági helyzettel magyarázható. A rajnavidéken feltételez műhelyeket, mert a Rajnavidék gazdasági helyzete és a fejlett üveggyártás, amely az email szempontjából igen nagy fontossággal bír, mind e mellett látszanak szólni. A kölni üvegipar játszaná a legkiemelkedőbb szerepet ebben a kérdésben. Ezzel kapcsolatban külön jelentőséget tulajdonít Exner az email szempontjából a kölni kereskedők Aquincumba való betelepedésének is. Sellye Ibolya igen szorgalmas, alapos munkát végzett és corpusa alapot nyújt a további előrehaladás számára mindenkinek, aki a pannóniai császárkori email tárgyakkal kíván foglalkozni. Budapest KOVRIG ILONA