Folia archeologica 3-4.
László Gyula: A népvándorláskori temetők térképezéséről
A NÉPVÁNDORLÁSKORI TEMETŐK TÉRKÉPEZÉSÉRŐL 265 deux cimetières. On trouve deux espèces de boucles d'oreille dans les cimetières, l'une des deux seulement dans celui de Szentes;—Szentlászló, et notamment dans les tombes 17 (t. H B 16), 19 (t. VAI, 5), 38 (t. IV A 7), 67 (t. V B 11, 15), 93 (t. Vili A 5, 8), 107 (t. VIII B 10) et 108 (t. VII! B 12, 14). Il est à noter qu'on ne connaît qu'un anneau de tempe (tombe 54 t. IV A 26) de ce cimetière, tandis que les tombes de Csanytelek-Dilitor sont justement caractérisées par les anneaux de tempe. On trouve des boucles d'oreille 2 1 d'exécution semblable et des anneaux de tempe à anneau plus gros 2 2 aussi dans la trouvaille de Tokaj. Les monnaies de la trouvaille de Tokaj datent de la periode entre 920 et 964 et ainsi elles ne sont pas seulement un renseignement chronologique précieux, mais aussi les monnaies byzantines de la trouvaille font présumer d'où Szeged les espèces d'anneaux traités sont-elles venues en Hongrie. Une autre hypothèse pas encore prouvée établit une connexion entre ce type d'anneaux et les boucles d'oreille semblables de l'époque avare, 2 3 peut-être comme legs de la population qui a survécu à la domination avare et que les Hongrois conquérants ont trouvé sur la terre devenue depuis la Hongrie. L'observation susmentionnée qu'on n'a trouvé, dans le cimetière de Szentes-Szentlászló (dans lequel une plus grande partie du matériel datait de l'époque de la migration des peuples, qu'à CsanytelekDilitor) qu'un seul exemplaire des anneaux de tempe terminés en «S», tandis que ceux-ci font la partie caractéristique du matériel de Dilitor, nous mène à la conjecture que les deux cimetières ne sont pas contemporains et que celui de Csanytelek-Dilitor est postérieur. Márta Széli A NÉPVÁNDORLÁSKORI TEMETŐK TÉRKÉPEZÉSÉRŐL Függelék Széli Márta dolgozatához Ásatásainkkor hiánytalan és teljes tényfelvételre kell törekednünk. A fel nem szedhető leletek (bőrnyomok, cölöplyukak, fakorhadék alakja stb.) sokszor egyenlőrangú jelentőségűek a leggazdagabb aranylçlettel. Ezek legtöbbje olyan, hogy fényképfelvétellel nem tudjuk rögzíteni, mert csak a föld halvány elszíneződéseként jelentkezik. A fénykép mellett feltétlenül szükséges tehát a pontos leírás, de még sokkal inkább a helyszínrajz. Ennek megkönynyítésére nyomatta az Orsz. Magyar Történeti Múzeum az ásatási csontvázlapokat. Ezek a lelkiismeretes ásató számára lehetővé teszik, hogy pontosan beszámoljon nemcsak a leletek fekvéséről és egymáshoz való viszonyáról, hanem minden egyéb tapasztalatát is rajzban rögzíthesse és így ettől főként az eddig kevés figyelemre méltatott néptörténelmi szempontok (viselet, temetkezési mód stb.) számára várhatunk becses adatokat. Éppen ezek a néptörténelmi szempontok tették szükségessé, hogy olyan térképezési újításokat vezessünk be, amelyek egyúttal módszertani gazdagodást is jelentenek a régészeti kutatásV. la note 71. t. XXVII. 1—6. 2 2 Ibid. t. XXIX. 3—7. nak. Alább röviden indokolom ezeket. Az egyes sírok régészetileg értékes vagy kevésbbé jelentős leletei mellett, mind régészetileg, mind néptörténelmileg igen fontos lehet a temető egységes képe. Tehát az például, hogy hogyan helyezkednek el benne a szegény és a gazdag sírok, megállapítható-e ezekből valamilyen állandó szokás? Hogyan viszonylanak a férfi, női és a gyermeksírok? Van-e valami rendszer ezek elhelyezésében? Folyamatosan terjedt-e a temető, vagy pedig kezdetben néhány egymástól távolabb álló sír körül temetkeztek s ezek a csoportok mind szélesebb gyűrűben lassan egybefolytak? Ez-e az oka annak, hogy igen sok temetőben pusztán hagyott foltokat találunk? Stb., stb. Már ezeknek a kérdéseknek felvetéséből látható, hogy nemcsak néptörténelem, népszokások stb. szempontjából fontos az egységben nézett temető, vagy sírcsoportok pontos felvételezése, hanem erősen belevág a régészeti időrend megállapításába is. Egészen más időrendhez jutok akkor, ha megállapíthattam, hogy több, egymástól távolabb álló középpont körül gyűrűszerűén terjed a temetkezés, mintha a temető egyik végétől a 2 3 Horváth, Tibor, Az üllői és a kiskőrösi avar temeiö (Le Cimetière avare de Üllő et de Kiskörös) Arch. Hung. XIX (t. II 1—2, 8—9, 11 — 12, 17, 18).
