Folia archeologica 3-4.

Csallány Gábor: Újabb honfoglaláskori leletek szentes környékéről

CSAL.I.ÁNY О.: H ON FOG L A L.ÁS КО RI LELETEK SZENTES KÖRNYÉKÉRŐL 189 ványon, melynek két hosszoldali peremén ferde bevágások vannak, zsinórdíszítés, egy kidomborodó, griffszerű állat van ábrázolva, melynek felülete mintás. Alatta három falevélszerű ábra. Az állat hátsórésze: a negyedik láb és farok, a lemeznyulvány végén levő kivágás utólagos kiszélesítése folytán, megcsonkult. A nyilást valószínűleg a vastag bőrszíj miatt bővítette meg a díszítés rovására. E csathoz hasonlóalakú és kivitelűek a tiszaburai

13 és az Aboba-pliskai (Bulgária),

1

4 melyeken azonban oroszlán és nem griffszerű állat van. Ilyen ábrázolást eddig nem ismertek. Mindamellett eredetük közös lehet: bizánci. A medencecsont jobb, külsőrészén egy vaskarika darabjai (IV. t. 9). Valószínűleg az íjtartó-tarsoly akasztója. A jobboldali medence és comb mellett, vaslemezek, szegespántok (IV. t. 33—35), talán az íjtartó bordái. A csontváz baloldalán, a felkartól a lábig terjedően, hosszúságában volt elhelyezve a lófej és a négy láb. 3. sír. 70 cm mélyen, lábbal keletfelé fekvő, 112 cm magas leányka csontváza. Karjai és lábai kinyújtva. A fej jobboldalánál egy gömbölyű, ezüsthuzalból való, sima, kerek fülönfüggő (III. t. 3). A nyaknál két ezüstpénz (III. t. 1—la) és 2—2a). Mindkettőnek a pereménél két-két lyuk van, bizonyára a felfűzésre szolgált. A pénzek mindegyike milánói. Az egyik I. Ugo di Provenza 926—945) a másik Ugo és II. Lotário (931—950) egymást követő uralkodóké. Lehetséges, hogy ezeket az onnan származó hittérítők hozták magukkal, akik a megkeresztelt pogány magyaroknak egy-egy pénzt, vagy keresztet adományoztak, leginkább gyermekeknek. A nyaknál volt még egy félgömb alakú, füles csüngődísz (III. t. 4). Közel a nyakhoz, a piell középvonalában, két kis ezüstlemez, rozetta (III. t. 5), mindkettő törött. III. Tömörkény piactéri lelet Krisár István főjegyző szíves értesítése alapján, 1937 évi március hó 13-án a Csongrád vármegyei Tömörkény községben szálltam ki, hogy a piactéren eszközölt földmunkálatok folyamán talált két csontváz leleteiből, amit lehet megmentsem, illetőleg az ott esetleges szükséges ásatást eszközöljem (4. kép). Sajnos, félreértés folytán csak a csontvázakat óvták meg a széthányástól. Ezek közül az elsőt a főjegyző bevitette a községházára, néhány leletdarabbal; a másik, de mellékletek nélkül, a sírgödörben volt. 1. sír. A sír és csontváz méretadatait pontosan nem lehetett már megállapítani. Állítólag 110—120 cm mély volt, melyben egy nagykoponyájú, erőscsontú ember feküdt, lábbal keletfelé, kinyújtott végtagokkal. Minthogy az emberek a tárgyakkal nem törődtek, azokból csak néhány darabot sikerült megszerezni. 1

3 Horváth Tibor, Honfoglaláskori sírok Tiszaburán. Archaeologiai Értesítő, 1934. 103. és 105. kép. 1

4 U. a. i. m. 106. kép. A megmentett leletdarabokból megállapítható, hogy azok a honfoglalás korából valók és hogy előkelőbb harcosé lehettek. A legépebb és legfontosabb egy vaskard (5. kép 1), amely háromfelé törve, de teljes hosszában meg van. Szokásos, egyélű, kissé hajlott alakú. A penge hossza, 5. kép. Tömörkény-Piactér, 1—3, 5—9: 1. sír; 4: 2. sír — Abb. 5. Tömörkény-Piactér, 1—3, 5—9: Grab 1; 4: Grab 2 a markolatnál levő keresztvastól 54 cm, a hajlottirányú markolatrész megmaradt csonka része 5 cm, amelynek középtáján, a markolat külsőborítását összefoglaló 7 mm vastag és 22 mm hosszú vasszög van. A keresztvasnak az egyik nyúlványa van meg, melynek vége kerekded. Kengyelvas részei (5. kép 2). A meglevő darabokból az látszik, hogy széles, lapos akasztója volt: