Folia archeologica 3-4.

Csalog József: A magyarországi újabb-kőkori agyagművesség bükki és tiszai csoportja

13 CSALOG: A MAGYARORSZÁGI ÜJABB KŐKORI AGYAGMŰVESSÉG két bükki cserép sematikusan rajzolt emberalakja vonalrajzos és plasztikusan felrakott formában ugyancsak az Alföld közepén ismétlődik a tiszai és a Kőrös-kultúrához tartozó edényeken.

1

9 Ez az ábrázolási forma az arcnak háromszögletes kiképzésével a Tompa szerint nálunk hiányzó, hasonló déli idóltipusra megy vissza s mint ilyen csak a Balkánról kerülhetett egyfelől a Kőröskultúrába és Tordosra, másfelől a tiszai kultúrába és annak közvetítésével bükki területre. A relatív időrend tekintetében nem fogadható el Tompának az az érvelése sem, mely szerint a bükki régióban túlnyomó többségben előforduló kaptafaékalakú kőbalták a tiszai kultúra lapos, trapézalakú baltáival szemben arra mutatnak, hogy a bükki csoport a régebbi neolithikumba, a tiszai pedig már a késői neolithikumba helyezendő. A kőbaltatipusokban megnyilvánuló eltérés itt csak annyit mond, hogy a kaptafaékalakú kőbalta — mint máshol is — a szalagdíszes kerámiájú kultúrák jellemző formája, a lapos, trapézalakú kőbalta pedig a tiszai kultúra vezérformája. Hogy időrendi jelentősége egyik formának sincsen, arra jellemző, hogy az Alföld tiszai I. periódusú lakótelepeivel szemben, ahol a kaptaékalakú kőbalta alig játszik szerepet, a Dunántúlon a tiszai II. periódushoz tartozó lengyeli temetőben ez a tipus újból nagyobb számban jelenik meg, ami ebben az esetben csakis a dunántúli ú. n. fiatalabb lineáris kerámia, tehát egy szalagdíszes kerámiájú kultúra hatásának tudható be. A szalagdíszes stílus hatása egyébként Lengyelen a kerámia díszítéseiben is megnyilvánul. Eléggé meggyőzhet bennünket erről az az öt festett edénytöredék, melynek jó képe Tompa munkájának LX. tábláján található. A bükki és a tiszai kultúra egykorúságának igazolására közvetett bizonyítékot is találunk, ha a két kultúrának a velük szomszédos többi neolith-műveltséghez való időrendi viszonyát tesszük vizsgálódás tárgyává. A bükki kerámia edényformáinak és díszítőmotivumai nagyrészének szalagdíszes jellegét és azoknak a cseh-morvaországi lineáris kerámia régibb és újabb fokozatával való egykorúságát Tompa részletes kutatásai után nem szükséges bővebben kifejtenünk. Elfogadhatjuk Tompának a bükki és a cseh-morvaországi tüzdeltszalagdí1

9 Banner, A kökénydombi neolith-kori telep, Dolgozatok, 1930, XXXI. t. 1. к., XXXV. t. 2. k. — Banner, A kotacparti és kopáncsi neolithikus telep és a tiszai kultúra III. periódusa, Dolgozatok, 1932, XLI. t. 10. k. szes kerámia kapcsolataira vonatkozó megállapításait is. Ugyanígy azonban a tiszai textildíszes kerámia csoportjának cseh-morvaországi kapcsolatait is ki tudjuk mutatni. Karl Schirmeisen 2

0 Brünn környékén, Schölbschitz mellett ugyanabból a rétegből fiatalabb lineáris kerámiát, egy tiszai csövestalpú tálnak; a töredékét, meandroidvonalas díszítésű agyagkockát és kívül fekete, belül vörös festésű cserepeket említ. Hasonlóképen vegyesen kerültek elő egy és ugyanabból a rétegből tiszai és lineárkerámiás töredékek a Backofenhöhle nevű barlangból is.

2

1 A podbabai 3. számú lelőhelyen tüzdeltszalagdíszes kerámia társaságában jordansmühli tipusú anyag került elő. J. A. Jira szerint itt az egyik gödörben tiszta tüzdeltszalagkerámiás cserepek között két jordansmühli edény

22 került napfényre. Teljesen hasonló volt a helyzet Sárkán,

2

3 ahol ugyanabból a rétegből és néhány gödörből lineáris, tüzdeltszalagdíszes és a tiszai III. fokozattal párhuzamba állítható jordansmühli cserepek kerültek elő.

2

4 Tanulságos példája a tiszai és a tüzdeltszalagdíszes kerámia összetalálkozásának a kökénydombi csörgővel közeirokon gleinitzi csörgő egybevetése is. Ez utóbbi példány ugyanis tüzdeltszalagkerámiás rétegből került elő.

2

5 A spirálmeanderes, illetve lineárkerámiás kultúrák hatása azonban még a pusztaistvánházai korarézkori sírmező anyagában is kifejezésre jut. Hogy itt az 5. sz. sír egyik edényén 2

6 a spirálszalag nem a szalagdíszes stílus egyszerű továbbélésének, atavisztikus visszatérésének, hanem még későtiszai időben is élő kultúrhatásnak tekintendő, az éppen a jordansmühli és a spirálmeanderes — tüzdeltszalagdíszes kerámia említett összetalálkozásaiból tűnik ki. Mindezekből könnyen levonhatjuk kronológiai következtetéseinket. Elfogadva azt, hogy Tompa megállapításai a bükki és a cseh-morva2

0 Sudeta II. 1926, 90—105. old. 4. kép, 9. és 17. sz. 2

1 L. Cservinka, Anhang zu R. Absalon u. R. Czizek, Die palaeolithische Erforschung der PekarnaHöhle. Erste Mitteilung, Casopis mor. zem. musea, 1926. 2

2 J. A. Jira, Neolithische bemalte Keramik in Böhmen, Mannus, 1911, 247. old. 2

3 U. о. 2

4 A jordansmühli anyagnak a tiszai III. fokozattal való egykorúságát az Arch. Ért. 1931, oldalán bizonyítottam be. 2

5 János Banner, Altschlesien, 1931, Bd. 3. H. 2—3, 135—Í56. old. 2

С Hillebrand Jenő, A pusztaistvánházi korarézkori temető, Arch. Hung. IV. I. tábla, 5. kép.