Folia archeologica 3-4.
Csalog József: A magyarországi újabb-kőkori agyagművesség bükki és tiszai csoportja
10 CSALOG: A MAGYARORSZÁGI ÜJABB KŐKORI AGYAGMŰVESSÉG pontjából egészen más, egymástól idegen gyökerekből táplálkozott s hogy ezen emlékcsoportok mindegyike topográfiai elhelyezkedésében a hozzá legközelebbálló stílusú vidékhez, északon a szalagdíszes stílusú kerámia területéhez, délen a textilstílusú tiszai törzsterülethez simul, nem képzelhetünk el más lehetőséget, mint hogy a bükkinek nevezett kevert díszítőízlés az említett két tiszta stílus ütközőterületén, azoknak összetalálkozása folytán alakult ki. Megmaradva az előbbi betűjelzésnél és az összetevőként szereplő két tiszta stílus áramlási irányát nyíllal jelölve, a fejlődés menetét az alábbi módon fogalmazhatjk meg. A —^ A+B В Hogy e kérdésben Tompa mégsem a fenti leszármazás mellett tört pálcát, hanem ezzel ellenkezőleg a szalagdíszes spirálmeanderes kerámiából közvetve a bükki kerámiai csoporton át vezette le a tiszai kultűrát, annak oka egyedül az lehet, hogy a tiszai kerámiának nem szalagdíszes voltát nem ismerte fel, illetve hogy azt a bükki díszítőízlés degenerált utódának tekintette. A neolithkultúrák kérdésében feltétlen evolúciót kereső elmélete ennek megfelelően — az előbbi betűjelzést alkalmazva — a következőképen szemléltethető: A —A + B —>- В Eltekintve attól, hogy a körülfutó szalagdíszítéseket alkalmazó stílus a keretelő textilstílustól lényegében is. annyira elüt, hogy az utóbbinak az előbbiből való leszármaztatását tisztán stíluskritikai alapon is lehetetlennek tartom, Tompa egyehesirányú leszármazási elméletét csakis akkor tartanám elfogadhatónak, ha sztratigráfiai megfigyelésekkel beigazolható lenne, hogy a bükki kerámia virágzása korban — mintegy a szülő a gyermekét — megelőzte a tiszai kultúra kialakulását. IV Tompa leszármazási elméletének egyik fontos kritériuma, mely szerint a bükki kultúrának általunk is elismert három stíluszónája egyúttal három fejlődési fokozatot, azaz periódust jelentene, stratigráfiailag nem mutatható ki. A bükki kerámia egész elterjedési területén egyetlen lakótelep, vagy barlangi tanyahely sincsen, ahol ezek a feltételezett periódusok réteg szerint kimutathatók lennének. E körülmény annál feltűnőbb, mivel lelőhely kimutatásunk szerint több olyan lakótelepet is ismerünk, ahol egymástól minden különösebb ok nélkül elválaszthatatlanul és egy rétegben lép fel mind a három bükki periódus anyaga. Mint különös bizonyítékát ennek ki kell emelnem éppen Tompának 1929 évi aggteleki ásatását, melynek folyamán a Baradlabarlang Csontház nevű fülkéjében egy 40—50 cm vastag neolith-rétegben egymás alatt bolygatatlan tűzhelyeket találtunk anélkül, hogy a hozzájuk tartozó, «periódus» szerint nagyon is tarka kerámiai anyagot a rétegeknek megfelelően csoportosítanunk sikerült volna. Arra nézve, hogy a bükki kultúra virágkora időben megelőzte volna a tiszai kultúra kialakulását, eddigelé Tompa sem tudott stratigráfiaia bizonyítékot felsorakoztatni. Félreértések elkerülése végett itt kell megemlítenem, hogy W. A. Jennynek Tompa munkájáról írt kritikájába 10 tévedés csúszott. — «Für das relative Zeitalter von Bükker- und Theisskultur — írja Jenny Tompa könyvének 43. oldalára hivatkozva — ist gleichfalls eine stratigrafische Beobachtung in Bodrogkeresztur massgebend. Tompa stiess hier auf eine Ansiedlung mit kupferzeitlichen Typen, welche eine Schicht mit Theisskeramik überlagerte. Unterhalb dieser trat dann reine Bükkerkeramik zutage.» Tompa munkájának 43. oldalán ilyen szöveg nem található. Amire Jenny hivatkozik, az nem lehet más, mint a 47. old. néhány alábbi sora: «In Bodrogkeresztur stiessen wir unter den recenten und La Ténezeitlichen Schichten auf die Kulturablagerungen einer kupferzeitlichen Ansiedlung, deren Keramik vollständig jener des Bodrogkereszturer Gräberfeldes entspricht, unter welchem eine Schichte der reinen Bükker Kultur liegt. Unter der oben erwähnten kupferzeitlichen Schichte fand sich in 0-5 m. Tiefe eine Schichte der Theisskultur.» E sorokat Jenny nyilván félreértette, nem tudván azt, hogy itt két bodrogkereszturi lelőhelyről van szó. Tény az, hogy az eddigi sztratigráfiai megfigyelések csak a bükki és tiszai kultúrának a bodrogkereszturi rézkori kulturához való viszonyát tisztázzák anélkül, hogy abból a két előbbinek egymáshoz való viszonyára következtethetnénk. Amire Tompa és mások is hivatkoznak, a bodrogkereszturi rézkori sírmező, a bodrogkereszturi Kutyasor és a Márton—Tompa féle herpályi ásatás stratigráfiája a rétegfekvésnek megfelelően sematikusan vázolva az alábbi képet mutatja. 1 0 P. Z. XX. 335. old.