Folia archeologica 3-4.

Fettich Nándor: Antik hagyományok a régi pusztai népek kultúrájában

152 FETTICH: ANTIK HAGYOMÁNYOK A RÉGI PUSZTAI NÉPEK KULTÚRÁJÁBAN tása alá kerültek. Ez a hatás azután mind az anyagi, mind a szellemi kultúrájukra rányomta a maga bélyegét. E területnek egyébként is vonzóereje volt. Kondakov utalt arra, hogy az összes szláv területek között a Dneper középső folyásának vidéke volt a leggazdagabb természeti kincsekben, és hogy régészeti leletekben való gazdagsága is ebben leli magyarázatát. Hogy az antik kultúrajavak miképen mentek át a Dneper-vidék népének kultúrájába, azt Kiev IX. sz-i története mutatja. A Dneper-vidék volt kelet felől a kazár, nyugat felől az avar érdekkör érintkezési területe. Amikor a kazár birodalom a Dneper-vidékre is rátette a kezét (talán a VIII. sz. vége felé), akkor a kievi ötvösműhelyek is közvetlen kapcsolatba kerültek a Donec-DonVolga útvonalon át a keleti steppék világával és közvetve az arab világgal. Csakhamar különféle népek kezdtek versengeni azokért a gazdasági előnyökért, amelyekkel az arab világgal való közvetlen érintkezés járt. E népek között mindenekelőtt említendők a normannok és a magyarok. Utóbbiak hozzávetőlegesen a IX. sz. közepétől kezdve, mint a kazár birodalom egyik alkotó eleme, a Dnepertől keletre elterülő steppéken éltek. Kievtől a Don és a Volga összehajló könyökéhez vezető nagy kereskedelmi út az ő területükön át vezetett. A történeti források alapján a kazár uralom megszűnését a DneperVidéken a IX. sz. közepére szokás tenni. 860. körül már a normannok az urak Kievben. A magyarságnak a kievi normann-szláv állammal való kapcsolata a kazárok visszaszorulásával még erősebb lesz. A kazárok kabar nevű törzse szintén a magyarok mellé állt, miután pártot ütöttek a központi uralom ellen. A normannok nagyarányú kereskedelem lebonyolítói lesznek Skandinávia és az arab birodalom között. E forgalom középpontjában fekszik Kiev. A magyarság e folyamat kialakulásánál egyik legfontosabb tényező volt. Régészeti hagyatéka, a sírleletek százai, melyekben nagy mennyiségű kievi arany- és ezüstkészítmény maradt meg, rávilágítanak a Dneper-vidéken akkor uralkodó állapotokra. Míg korábban a kazár városok műhelyei, 860 után elsősorban Kiev a déloroszországi ötvösművesség központja. 860 óta az egész Dneper-vidéki rendszert átvették a normannok és egyúttal új megerősített raktárhelyeket és ötvösműhelyeket is rendeztek be azokon a vidékeken, ahol huzamosabban megvetették lábukat. Ezzel a kievi állammal kapcsolatban Sachmatov hangsúlyozza, hogy annak megalkotásában jelentős szerepet játszottak a helyi őslakosság egyes elemei. Rendezett viszonyok léptek fel, minek következtében a Dneper-vidék fellendült. Kiev nemcsak a Dneper-vidéknek, hanem Keleteurópának is így lett egyik legjelentékenyebb városává. Kétségtelennek látszik, hogy a IX. sz. közepe után a kievi nagy ötvösműhely termelésének irányítását a magyarság ragadja magához. A Volga-Don-Donec-útvonalon szállított arab ezüstnek tekintélyes része magyar és normann kézen ment át, mire az a kievi és más ötvösmühelyekbe került. A kievi állam területén a sírleletek alapján nagymérvű magyar betelepülés mutatható ki. Kétségtelen, hogy a szlávok mellett ezekben a kazár-magyar népelemekben kell azokat a helyi elemeket keresnünk, amelyekre Sachmatov hivatkozott. A kievi és más, rokon műhelyek termelésének legnagyobb felvevői a magyarok voltak. A kievi készítmények legnagyobb részét magukkal hozták a mai Magyarországra. De bőven jutott belőlük Déloroszországba, Nyugatszibériába, skandináv és szomszédos területekre és az alsó Duna mentén a Balkánra is. Nem kellene nagy jelentőséget tulajdonítani az antik elemek továbbélésének, ha azok csak elvétve, szórványosan élnének tovább ezekben az időkben. Valójában azonban olyan intenzív és tiszta felvirágzásaival találkozunk az ősi mixhellén kultűrának, hogy rejtély előttünk, miképen maradhatott fönn, szinte változatlanul, az egész pontusvidéki formakincs a népvándorláskor sokat emlegetett viharai között évszázadokon keresztül. A Déloroszországgal közvetlen kapcsolatban álló kultúrkörök között első helyen említem a VII. sz. vége felé kezdődő avar bronzöntést, melynek naturalisztikus stílusa mintegy reakciót alkot a húnkori abstrakcióval szemben. Hellenisztikus indamotivumok, a görög mitológia jellegzetes alakjai és jelenetei, mint pl. Dionysos, Herakles, Niké, Medusa, Nereida; az állatmotivumok között a griff, az állatküzdelem jelenete stb. Sőt még a hellenisztikus idők pontusi görög ötvösműhelyeinek híres alkotásait: a szkita-alakos aranyvázák jeleneteit is fölélesztik ebben a késői korban. A kazár birodalom városaiban, elsősorban a mai Charkov közelében fekvő Verchne-Saltovóban hasonló folyamatot találunk körülbelül ugyanebben az időben. Ez a város egyike volt a legnagyobb pusztai központoknak, messze a görög