Folia archeologica 1-2.

Apor László és Rosztóczy Ernő: A kiszombor o sz. temető csontvázai

APOR—ROSZTÓCZY: A KISZOMBOR О SZ. TEMETŐ CSONTVÁZAI 181 A KISZOMBOR О SZ. TEMETŐ CSONTVÁZAI Kiszomboron többen ásattak már. Ezek közül kiemelkedik Móra Ferenc ásatása. Egyetlen népvándorláskori temetőből 235 koponya került elő, melyet Bartucz

1 részben már fel is dolgozott 1936-ban. Ez az aránylag szokatlan nagyszámú sirlelet alkalmas volt arra, hogy a fajtaelemek arányát megállapítsa. Érdekesnek mondja Bartucz a temető anyagát, melyből több torzított koponya került elő azért is, mert több nép (jazyg, gepida, avar) temetkezett itt közös temetőbe. Tekintettel arra, hogy Bartucz említett dolgozatában csak a 63 gepida koponya vizsgálatáról értekezik, a most tárgyalásra kerülő 6 sír csontanyagát, mely Csallány Dezső szegedi múzeum igazgató 1937. évi ásatásából származik, egyik korábbi dolgozatának

2 eredményeivel hasonlítjuk össze. A kevésszámú leletet ugyanis nem tartottuk elegendőnek átfogó és végleges vélemény alkotására. Azok az avarkori temetők, melyeket Bartucz feldolgozott, a legnagyobb egyedszámmal képviselt sírmezők közé tartoznak. A szerző az avarkori temetők nagyságát e nép huzamos ittartózkodásával és nagy tömegben való településével indokolja. Lehet, hogy a most tárgyalásra kerülő sírok egy sírmezőnek csak kis részét képviselik s a továbbiak folyamán előkerülnek még az ezekhez tartozó sírok is. Mielőtt még az egyes sírok rövid leírását adjuk, megemlítjük azt a régészeti megállapítást, hogy a temető а VII. század 20— 30-as éveiből való. Az egyes sírok leírása után a hozzáférhető és fontosabb koponya-méreteket, majd a a hosszú csontokét táblázatosan foglaltuk össze. Az eddigi kiszombori avar sírokból hosszú csontokat nem mentettek meg és ezért a magasságot nem tudták megállapítani. Az l-es számú sírhoz tartozó koponya nem volt megmenthető. A hosszú csontok közül a jobboldali femurt (42-5 cm), melyhez a distalis epiphisis még nem csontosodott oda és a baloldali humerust (29 cm) kb. ugyan olyan állapotban találták meg. Gyönge, fiatal egyén lehetett. A régész megállapítása szerint férfi. Valószínűleg 17 évesnél fiatalabb. Testmagassága 160 és 162 cm. közötti. A 2. sz. sír, jelzete Kiszombor О 3. Nemcsak, hogy az arckoponyája nincs meg, de az agykoponyája is hiányos. Mandíbulájának jobboldali része ép. A homlok enyhén görbül hátrafelé, oldalról tekintve jól látható a lecsapott tarkó. Az orrgyök meglehetősen széles, de az arcus superciliaresek nem kifejezők. A koponya bizonyítja, hogy nő volt az illető s az alveolusok és a meglévő fogak kopottsága szerint 45 év körüli lehetett. A hosszúcsontok annyira hiányosak és töröttek, hogy azokat a testmagasság méretének megállapításához nem tudtuk felhasználni. (Zsugorított csontváz.) A 3. sz. sír, jele Kiszombor О 2. Koponyája hiányzik. Két tibiája (37-2 cm) és jobboldali humerusa (33-2 cm) is hiányos. Keresztcsontja jó állapotban került elő, de a csipőlapátoknak csak töredékei vannak meg. Ezekből meg lehet állapítani, hogy idősebb korú férfiról van szó, kinek magassága 165—167 cm lehetett. Legérdekesebb a 4. sz. sír, melyből a koponya töredékes állapotban került elő. Az agykoponyát sikerült összeállítani, de az arckoponyának, az egyik maxilla fogsora kivételével, egyetlen használható része se maradt. Mandibulája aránylag ép. Az összeállított koponyán első pillanatra észrevesszük, hogy torzított koponyával állunk szemben. A hosszú csontok közül mindkét femur (32 cm) meglehetősen ép, hiányos a jobboldali tibia. A femurok epiphysisei még nem csontosodtak oda a diaphysishez, a megmaradt maxillarészben pedig jól látható, hogy a maradó szemfog még nem jött ki. Mindezek alapján annyit mondhatunk, hogy fiatal nő lehetett az illető, kb. 13—14 éves. A hosszú csontokból kiszámított testmagasság csak azért 112—113 cm, mert az epiphysis részek még külön voltak,