Folia archeologica 1-2.
Csallány Gábor: A szentes - nagyhegyi kora-vaskori bronzlelet
72 CSALLÁNY G.: A SZENTES-N AGY HEGYI KORA-VASKORI BRONZLELET sor végződés. Ettől jobbra ismét hármas vízszintes vonal felett és alatt két-két egymásalatti félholdak 110 mm hosszúságban. A továbbiakban azonos az előbb felsoroltakkal. A díszítés befejezéseként alul, körül, erősen mélyített pontok. Közvetlen ez alatt, 12 mm Sz-ben, az egész edényt körülfutó hornyolat van. A bogrács domború részét és fenekét nem díszítették. A bogrács, minthogy a feneke és oldala néhány helyen a használattól kikopott, vagy javításra, vagy beolvasztásra volt szánva. Súlya: 103'5 gr. BRONZBOGRÄCS (I. t. 2). 2 mm V a fenék felé fokozatosan vékonyodó lemezből kalapálták. Ám 2 mm, M 115 mm, Fá 70 mm, az ebbe befelé domborított részé 40 mm. Egyik szélénél kikopott. Súlya: 88-5 gr. A függesztésére használt, 9 mm V gömbrudból készült fogantyúpár végei felé vékonyodik és az egyiknél, — miként az /. t. 1-nél is, — csúcsba, másiknál tompán végződik. Az 5—5 szegeccsel odaerősített kettős L alakú, széles lemezből kinyúló, fogantyútartóba kapcsolódnak visszahajlított végükkel. A behajló perem közvetlen szélénél, 4 mm Sz, jobbra és balra, egészen körülfutó, dült vonaldíszítés az 55, 60 és 70 mm távolságoknál váltakozik. Közvetlen alatta 5 mm Sz-ben körülfutó, négy, bemélyített vonal. Ez alatt egy sorban száraival felfelé hajló félholdalakú díszítés. A bogrács hasa és feneke sima. A meglevő darabokból részben összeállított BOGRÁCS (II. t. 2, 9—11, 111. t. 13) volt a három bogrács között a legnagyobb. A megmaradt és általunk összeforrasztott pereméből megállapíthatóan, 285 mm Ám-jű és 145 mm M volt. Ugyancsak 2 mm V-ú lemezből verték ki. A leletet találó és behozó ember állítása szerint, ebbe volt a másik két bogrács beletéve és a benne felül levő legkisebben a többi tárgyak egy része. A 9 mm-es hengeres rúdból készült, ívben hajlított fogantyupár a végek felé vékonyodik és egyikénél csúcsba, másiknál tompán végződik. Úgvlátszik, hogy a fogantyuvégeknek egy edényen mutatkozó ez az alkalmazása nem véletlen. Végeiket, a bogrács oldalához, négy bronzszegeccsel odaerősített kettős T alakú bronzlemezből kinyúló, köralakú fülbe kapcsolták és ott egyszerűen visszahajlították. Az előzőkhöz hasonlóan fültartó alsó nyílásai peremszélével egyvonalban vannak. A kissé befelé hajló perem alatt közvetlen, 7 mm Szben, körül, váltakozó helyzetben, poncolt dült vonalak vannak. Közvetlen ezalatt, 7 mm Sz-ben, körülfutó, négy bemélyített vonal. A meglevő darabokból megállapíthatóan, sem hasán, sem fenekén, mely kb. 85 mm lehetett; díszítés nem volt. BRONZVÖDÖR RÉSZEI (II. t. 1, 3—8). A leletnek kétségtelenül legértékesebb darabja. Sajnos, ez törött legjobban szét, mert vékony lemezből készült. Részben a meglevő darabokból, részben a magyarországi párhuzamokból megállapítható M-a 30, Ám-je 27, Fá-je 7-5—8 lehetett. Vékony 0'05 V lemezből készült. Az edényt abronccsal és függőleges lemezbordával erősítették meg. Közvetlenül a perem tövének hajlásánál 1-5 Sz sávban egymás alatti három trébelt barázda fut végig. Az edény hasát 6 Sz sávban díszítés borítja. Trébelt csontsorok közt egy befelé forduló hattyú vagy kacsa fejét és nyakát verték ki, ennek szemét egy erősebb dudor jelzi. A madármintával szemben itt is ugyanúgy, mint a hajdúböszörményi és sényi daraboknál, egy hasonló, de szembeállított madár lehetett. A két madárfej közt sugaras, poncolt kerek dísz van. A közös, jellegzetes madár, akár hattyú, — akár kacsát akar ábrázolni, — már а ЬгопгкогЬал és a vaskorban is igen használatos díszítőelem volt és pedig nemcsak edényeken, de más tárgyakon is. Meg van a podheringi bronzkardon, 4 egy pajzsszerű tárgyon/' De vannak figurális ábrázolásokban is. 6 A Velem-Szent-Vid-i lelet egyik, edényfülhöz hasonló bronztárgya teljesen hasonló végződésein. 7 BRONZCSÉSZE (Hl. t. 1) felerésze. 1 mm V bronzlemezből verték ki, M 55 mm, Pá 150—55 mm [ehetett. A sima, lapos pereme felfelé, 7 mm-re hajlik el a 13 mm magas nyaktól, amelynek tövétől ismét 13 mm-re van az edény hasa. Közvetlen ez éles találkozásnál, hármas kitrébelt pontsor közt lencseidomú dudorsor fut körül. Az 50 mm körüli szélességű hornyolt fenekét, egy bemélyített vonal köríti. A füle 3-5 Sz, lapos bronzlemezből van; széleinél három-három, közepén két függőleges irányú, bemélyített vonal. Felső és alsó szétlapított végződése, két-két bronzszegeccsel van a perem, illetőleg az edény falához erősítve. A tetszetős alakú és díszítésű csészéhez rokonságot, a breznóbányai, 8 főképen pedig a Reinecke által lelhelynélkül ismertetett mutat. 9 A bográcsok és a csésze, bizonyos mértékig, alakban, kivitelben és díszítésben hasonlítanak a már idézetteken kívül a komjáthihoz, 1 0 Somlyóihoz 1 1 és a máriapócsihoz. 1 2 II. ESZKÖZÖK, SZERSZÁMOK. BRONZSARLÓ (III. t. 2). Rövid alakú, tompa hegyű és széles pengéjű; majdnem félkört képez. A pengén a legszélesebb részén, a hajlatánál, egy 5 mm nagyságú, ovális lyuk van, amely a nyélhez való megerősítésére szolgálhatott. A pengének majdnem középső részén, felül, hegyesen kezdődő, két bordával homorított szár, melynek a vége letörött. A szár bordáin csavartszerű díszítés van; a tövénél, illetőleg a törésrésznél, kis pecek, ugyancsak a nyélhez való megerősítésre. SARLÓ (III. t. 3). Nagyobbalakú, széles pengével, hegye tompán felfelé hajlik. A szár, derékszögben nyúlik a pengéből, a szélein levő bordák simák. A pengető részek irányában volt a pecek, de letört. A szár végénél, a homorulat közepén bevágás, bizonyára a fanyélhez való megerősítésre. SARLÓ (III. t. 4), igen vastag pengeháttal. A pengeél kicsorbult, fürészszerű. Nem lehetetlen, hogy fűrésznek használták. Ezt látszik igazolni a pengehát igen erős volta (10 mm), valamint a pengehajlást követő szárrészen levő pecken kívül, a homorulatban levő lyuk és a szárvégén fecskefarokszerűen végződő két nyúlvány, illetőleg bevágás, amelyek az erősebb rögzítést szolgálták. A szár két bordaélén sodrásszerü díszítés. SARLÓ (III. t. 5). Erősen felfelé hajló végű, széles pengéből hegyesen kezdődő szelvényű és vele derékszögben álló szár. A bordákon ferdevonalú, erősen bemélyített vonalak. A pengető részek irányában pecek. A szárvégen, fecskefarokszerű és felfelé hajlított két nyúlvány, egyik letörött, közöttük bevágás, a fanyélhez való megerősítésre. SARLÓ (III. t. 6). Keskeny, végén erősen felfelé hajló végződésű penge. A szára, melynek bordáin ferde
