Folia archeologica 1-2.

László Gyula: Egy régensburgi vállkő

266 MÉRI: AZ ŐSKORI AGYAGEDÉNYEK HELYREÁLLÍTÁSA szíteni, a gipsz erősebb megfogása céljából a hiányzó részt határoló törésfelületekbe több helyen belefúrunk és ezekbe kis kampósvégű drótdarabkákat erősítünk. Festett edényeken — melyekről a festés könnyen lejön — leghelyesebb mindig csak kevés részt kiegészíteni és a felesleges gipszet — mihelyt keményedni kezd — eltávolítani, mert ha a gipsz teljesen megkeményedik, eltávolításakor a festést is könnyen leszedi. A kiegészítés befejezése után az edény eredeti darabokból álló felületrészeiről a gipsznyomokat vizes ronggyal óvatosan ledörzsöljük. Ha az edény teljesen megszáradt, spirituszban (denaturált szesz) oldott nagyon vékony sellakkal — ecset vagy rongy segítségével — többször átkenjük, ezáltal a felületén levő port lekötve, eredeti fényét visszaadjuk. Az oldat Budapest. 1 A cserepek megjelölésére legjobb grafitceruzát használni, mert a színes és tintaceruzanyomokat az edény felületéről eltávolítani nagyon nehéz, sokszor lehetetlen. 2 Az egyes edények darabjainak együtt tartása nagyon fontos, mert előfordul az, hogy a máshová csomagolt darab miatt a már összeállított edényt szét kell szedni. 3 Az egyes cseréprétegeket leghelyesebb alul-felül papírlappal elválasztani a kitöltő anyagtól. 4 A sellakk vékony lemezkék alakjában festékiizletekben kapható. Több fajtája van. Helyes kiválasztása a ragasztás szempontjából nagyon fontos. Egyes változatainál a belekevert különböző anyagok a ragasztást megnehezítik. Legjobb az aranysárga színű, nagyon vékony lemezű, egyenletesen áttetsző sellakk. Vannak ennél világosabb és sötétebb színűek is, de ezek a belekevert anyagok miatt nem áttetszőek és vastagabb lemezüek. 5 Cserépanyag ragasztására használt egyéb anyagok: acetonban oldott celluloid (film), vízüveggel kevert bécsiföld, enyv és enyves keverékek, mésszel kevert turó, gipsz, tojás, Sindetikon stb. Ezek mindegyikének hátránya, hogy a velük való ragasztás lassú; nem fogják össze megfelelően a darabokat (gipsz); ha nedvesség vagy meleg éri az összeragasztott darabokat, széívállnak (Sindetikon, enyv, enyves keverékek); a törésfelületek között réteget alkotnak (gipsz, meszes turó, víziivegben oldott bécsiföld stb.) s ennélfogva a felületeket nem lehet pontosan összeszorítani, ami különösen sok darabból ragasztott edényeknél egyes helyeken sokszor centiméteres eltéréseket okoz a darabok között s ezáltal meghamisítja az edény eredeti alakját. Végül egyiknél sem lehet — ha hibás a ragasztás —, a darabokat utólag elmozdítani, hanem szét kell törni. 6 Ha föld, vagy piszokréteg maradt a ragasztandó törésfelületeken, az a darabok szükséges pontos összehíg legyen, mert különben az edénynek mesterséges színt és fényt ad. Festett edények kiegészített részein sellakkozás után a festett mintákat az eredetihez hasonló, de egy árnyalattal világosabb színű ráfestéssel jelöljük. Befejezésül hangsúlyoznom kell, hogy a fent letárgyalt módszerek ismerete csupán alap, amely lehetőséget nyújt arra, hogy a kerámikai anyagot elfogadható módon lehessen megmenteni a tudomány és a nagyközönség számára. Aki kedvvel és szeretettel foglalkozik az anyaghelyreállítással és meg van benne a törekvés e szakmunka továbbfejlesztéséhez, ebből az alapból kiindulva — ha megfelelő gyakorlattal, formaérzékkel, formaismerettel és a szükséges kézügyességgel rendelkezik — elérheti a célt: a szakszerű helyreállítást. Méri István illesztését megakadályozza; ezenkívül ilyen esetben a sellakk nem az edénydarabhoz, hanem éhhez a réteghez ragad s ennek következtében az összeragasztott darabok később széthullanak. 7 A cserepeket túlságosan áttüzesíteni nem szabad, mert akkor a rákent sellakk megég. Ugyancsak megég a sellakkrúd is, ha azt sokáig tartjuk a lángban. A sellakk ilyenkor megfeketedik, nem olvad, nem ragad, hanem csak réteget alkot a törésfelületeken s azok megfelelő összeszorítását meggátolja. Ha a sellakkrúd vége megég, ezt a részt le kell törni vagy lefaragni. 8 Sellakkal ragasztott edényeket gázpipával vagv forrasztólámpával olvasztjuk szét; az enyvvel, enyves keverékekkel vagy Sindetikonnal ragasztottakat forró vízben áztatjuk; gipsszel összeállítottakat vízben áztatjuk szét, azután a gipszet lekaparjuk a törésfelületekről; vízüveges bécsiföldet és a mésszel kevert túrót a sósav oldja; a celluloidot lánggal kell leégetni és drótkefével eltávolítani. 9 Az agyagnak jól iszapolt finom agyagnak kell lennie, hogy ne töredezzen, repedezzen, hanem könnyen lehessen a megfelelő formára hajlítani. 1

0 A gipszbe nagyon sok festéket keverni nem szabad. A keverési arány legfeljebb 2:1 lehet. 1

1 A törésfelületeknek itt is tisztáknak kell lenniök, különben a gipsz nem tapad hozzájuk. 1

2 A gipsz csupán a mélyedéseket töltheti ki; az edény eredeti részének külső felületéről teljesen el kell távolítani, hogy a kiegészített rész határvonala mindenütt pontosan látható legyen. 1

3 A szárazon kikevert festett gipszhez körülbelül feleannyi fehér gipszet keverünk és ezt használjuk fel az új felrakáshoz, mert ha itt is az első keveréket használjuk, az utóbb felrakott gipsz sokkal sötétebb színű lesz, mint az alatta levő.