Folia archeologica 1-2.

Kiss Lajos: Fiatalabb kőkori telep és sírok kenézlőn

KISS: FIATALABB KŐKORI TELEP £S SÍROK KENÉZLŰN 7 FIATALABB KŐKORI TELEP ÉS SÍROK KENÉZLŐN Szabolcs vármegye északnyugati részén, a dadai felsőjárásban, a Tisza jobb oldalán fekvő Kenézlő községnél Kelet felől elhúzódó köves út javításakor, 1937. május 25-én, igen finom falú ép edényt találtak a munkások (I. t. 1.). A lelet találásáról Mató László kenézlői tanító tájékoztatott; ezek szerint: a község északkeleti sarkán a Szérűskert (jelenleg gyümölcsös) melletti másfélméteres magas dombból (az Olaszliszka — Nagyhalászi köves út 1230 és 1240 km. közötti részén) hordtak el földet az út javításához, amikor alig két ásónyomra egy Észak-Dél irányú zsugorított csontvázat találtak, amelynek bal vállánál volt a behozott ép edény. Ezen a helyen az ásatás nem vezetett eredményre, ezért átkutattam a köves út másik (északi) oldalát, ahol 1930. évben már találtam a kőkorra jellemző edénydarabokat. Ekkor jegyeztem fel a munkások elbeszélése alapján azt is, hogy az úttestben öt csontvázat leltek és ástak ki, de a vázak fekvését nem figyelték meg, azt sem tudták megmondani, hogy az összeszedett edények és cserepek, valamint a különféle szerszámok a csontváz mellékletei voltak-e, vagy sem. Csupán annyira emlékeztek, hogy a Szérűskert sarka iránti útszakaszban voltak mintegy 10 négyszögméternyi területen. Az itt leírt helyen, a part oldalában ma is sok cserépdarab, kova- és obszidián-szilánk mutatja az ősember hajdani tartózkodását. Alig kezdtük meg a kutatást az állandóan közreműködő Mató tanító úrral, egymásután kerültek elő, most is alig 10 cm-re a föld színétől, a kisebb és nagyobb festett és karcolt díszű és dísz nélküli finom és durva falú edényrészek, kőbalta, obszidián- és kovaszilánkok, folyami kagyló, halcsigolya, disznó-, viziszárnyas- és szarvasmarhacsontok, teknősbéka páncélja. Került még e telepből egy csontból való nyílhegy, amilyent eddig nem találtak vármegyénkben, de a hazai régészek sem ismerik. Ebben a telepben a második nap zsugorított csontvázra bukkantunk, amely fejjel Délkeletnek feküdt, de annyira összetörött és elkorhadt állapotban, hogy a koponyát nem lehetett összeszedni. A fejnél baloldalon volt egy edény, amelv ugyan tíz darabra tört, de összeállítható egésszé (I. t. 2.). Egy másik hiányos edényt a jobb vállánál találtunk meg, benne égetett agyaggolyó volt (I. t. 3, 5.). Közelében hasonló edény töredékei, valószínűleg a sírhoz tartoztak (I. t. 7.). Jobb karján tengeri kagylóból készített karperec öt darabra törve, meglehetős elporladt állapotban (I. t. 6.). A csontváz derekán, a lágyéknál, a behajlított karcsont alatt egy csontnyílhegy feküdt (I. t. 4.), de míg az előbbi, a telepben talált, rombus alakhoz hasonló, ez utóbbi a páncélszúró nyílhegyhez. A sírok és a telep anyagát az I,—

III. táblán közlöm.

1 I. tábla 1) Sárgás színű, bomba-alakú edény, M 10, Pá 10, Fá 4, Fv 0-25. Finoman iszapolt agyagból készítették, alapanyaga fekete; kívül vékony sárgás réteggel vonták be. A perem külső és belső oldalán körül festett, fekete szalag nyomai maradtak meg. A festéknyomok arra mutatnak, hogy eredetileg az edény egész felületét festették, a fényképen elég jól kivehető a zegzugos minta egy része. 2) Hasonló formájú kisebb edény, M 8-5, Pá 9-3, Fá 4-2. Felületét kívül és belül agyagmázzal vonták be. 3) Az 1) számúval rokon felépítésű edény, M 11-8, Pá 11-8, Fá 3-5. 4) Két oldaláról laposra csiszolt csont nyílcsúcs, szárának vége letörött. 5) Agyaggolyócska. 6) Kagylóból faragott karperec, A 8-5—7-5 közt váltakozik. 7) Az 1—3-hoz hasonló edény, pereme alatt átfúrt lyukkal, M 11-5. 8) Hasonló töredék, M 8-8. 9) Sárga agyagmázzal bevont kis tál töredéke, pereme csipkézett. 10) Karcolt mintájú peremtöredék, hasán kis bütyök részlete, a mintákban fehér mészberakás ül. 11) "Jellegzetes bükki edény töredéke, fényesre simított felülettel és a szokásos fésűs be-