Fogorvosi szemle, 2022 (115. évfolyam, 1. szám)
2022-03-01 / 1. szám
FOGORVOSI SZEMLE 115. évf. 1. sz. 2022. n 5 teg fogakat. Ezek a „beavatkozások” fájdalomcsillapítás nélkül, a higénés követelmények teljes hiányában történtek, melynek számos esetben szepszis lett az eredménye (gondoljunk csak II. Rákóczy Ferenc elhagyott feleségének franciaországi halálára). A vándor kuruzslók mellett fogeltávolítást más foglalkozást űzők – így pl. olejkárok, herniotonusok, hóhérok, sőt kovácsok – is végeztek (7–8. kép) . A vándor fogeltávolítók neve den ti fran gi buli volt. [11, 15] A skolasztikus medicina magyarországi történetében gyökeres változást hozott, amikor az 1635-ben alapí tott Nagyszombati Egyetem 1769-ben orvosi karral egészült ki. Az itt folyó sebészi képzés következményeként az országban megszaporodott az anatómiai-sebészi ismeretekkel, így a fogeltávolítással foglalkozók száma. Az így képzett sebészek a magister chirurgiae címet visel hették. A sebészek mellett a Budára, majd Pestre költözött egyetemen 1799-ben megindult a specializált fogászmesteri képzés is. Az első magyar oklevelet szerzett magister artis dentariae 1800-ban Löffler Jakab, majd 1802-ben Johann Mayer volt. Ne feledjük, hogy eb ben az időben a főváros lakosságának jelentős része még német ajkú volt. Az egyetemen 1799 és 1895 közt 70 fogászmesteri diplomát adtak ki. A város fejlődését mutatja, hogy Bécsben végzett fogászmesterek is áttelepültek (néha csak rövidebb időre), köztük Johann és Karl Meyer , Johann Aschner, Jakob Christ, Borgio Salvatore és Seckel Heym. [5] A vidék sebészi ellátásában – s ezzel egyidejűleg a fogászati ellátásban is – jelentős eredményeket hoztak azok a királyi rendeletek, melyek alapján a helyhatóságok 1752-ben, majd 1768-ban elrendelték a megyékben, illetve a szabad királyi városokban chirurgusok alkalmazását. Az erdélyi területeken erre csak 1774-ben került sor. Az 1770-es Generale Normatívum in Re Sa ni - tate rendelet, mely a Monarchia alapvető egészségügyi szabályozása volt, tételesen meghatározta a sebészek 6. kép: Taxa Pharmaceutica Posoniensis 7–8. kép
