Fogorvosi szemle, 2022 (115. évfolyam, 1. szám)
2022-03-01 / 1. szám
FOGORVOSI SZEMLE 115. évf. 1. sz. 2022. n 46 a szájpadhasadék zárása, melyet két ütemben végeztek el a sebészek. A gyermek 1 éves korában a lágy szájpad helyreállításával kezdtek, melynek köszönhetően létrejött a nasopharyngealis zárás, így a nyelés is sokkal könnyebbé vált [9]. A kemény szájpad zárására viszont csak később, 6 éves korban (2007) került sor, mellyel együtt vomerplasztikát is végeztek. Az eközben eltelt időben folytatódott a páciens rendszeres au dioló giai és tympanometriai vizsgálata, valamint lo go pé - diai kezelése. 2006-ban, 5 évesen kétoldali oti tis media chronica serosa-t diagnosztizáltak nála, a dobüregben serosus transsudatummal, melynek tüneteként a gyermek hallása fokozatosan romlott, így mindkét oldali Grommet implantátum beültetése mellett döntöttek. Lo - go pé diai kezelésnek köszönhetően a kezdetben nyílt orrhangzós, gyors, emiatt elkent, nehezen érthető beszéde folyamatosan fejlődött, jelentős javulás pedig a szájpadhasadék teljes zárása után volt észlelhető. Ekkor ugyanis a komplett cheilo-gnato-pa la tos ci sis nek köszönhetően teljesen helyreállt a páciens ve lo pha rin geális működése [3, 9, 11]. A gyermek fogszabályozó és állcsont-orthopédiai ke - ze lését már 3 évesen (2004) megkezdték, melyet a team többi tagjával való folyamatos konzultáció és tervezés előzött meg. Ennek elsődleges célja már új szü lött kortól az irányított orr- és állcsontfejlődés elérése volt [8]. A kezelés későbbi szakaszában pedig a fő probléma a fejlődési rendellenesség következményeként a felső és alsó alveoláris ív között kialakult nagyfokú méretbeli eltérés korrigálása volt. Az alulfejlett maxilla sagittalis húzására 7 évesen (2008), a korai vegyesfogazat idején Delaire-féle arcmaszkot hordott a gyermek, a transzverzális tágítást pedig később (10 évesen), már a maradó fogazat idején végezték, Hyrax készülék segítségével. A páciens 18 éves korában szekunder osteoplasztikán esett át, mely során a jobb oldali csípőlapátból (crista ilei) nyert autológ csont transzplantációjával pótolták a maxilla fennmaradt csonthiányát [2]. Az interdiszciplináris munkacsoport 20 éves komplex ellátásának és követésének köszönhetően alakult ki a felső állcsont alább részletezett státusza, ekkor a páciens hozzánk érkezett, fogpótlás készítése céljából. Előkészítő műveletek A páciens Intézetünkbe érkezésekor végzett klinikai vizs - gálat során a mandibulát relatív progen helyzetben találtuk. Ez a maxillaris hipoplázia és a műtéti hegesedések következtében alakult ki. A fejlődési rendellenességre jellemző növekedési deficit miatt a 11, 12, 14 fogak keresztharapásba kerültek. A hasadék területén fellépő csírahiány, valamint a helyreállító műtétek során elvégzett extrakciók következtében hiányzó fogak a 21, 22 voltak. (1. kép) A páciensnél a protetikai ellátás előtt teljes körű konzerváló fogászati szanálást, valamint supragingivalis depurálást végeztünk. A 16, 36, 37, 46, 47 fogakat kompozit tömésekkel láttuk el, majd több al-1. kép kalommal dentálhigiénikus közreműködésével instruáltuk és motiváltuk a rossz szájhigiénia javítása érdekében. (2. kép) Kezelési terv A felső állcsonton 7 tagú lézerszinterezett vázas fémkerámia hídpótlás készítését terveztük (Co-Cr): horgonykoronák: 11, 12, 13, 23, 24 hézagfogak: 21, 22. A vég leges pótlás szájba helyezéséig CAD/CAM technológiá val ideiglenes hídpótlás készült, melynek a preparált csonkok védelmén kívül fontos szerepe volt a páciens életminőségének javításában. Kezelés folyamata A kezelés első lépéseként tanulmányi mintákat készítettünk az állcsontokról, melyeket középértékű arti kulá tor ba illesztettünk. A beartikulált mintákon elemezni tudtuk a harapási formát, a fogak tengelyállását, valamint a pótlás számára rendelkezésre álló teret. A pillérfogakat paragingivalis Chamfer-vállas preparálással készítettük elő. A keresztharapásban lévő 11, 12 fogak esetében buccalisan törekedtünk a minimális foganyag elvételére. Ezt követően dupla fonalas sulcustágítást végeztünk, majd a felső állcsontról kétfázisú, kétidejű precíziós szituációs szilikonlenyomatot vettünk (Zeta plus, Zhermack). Az alsó állcsontról antagonista lenyomatot készítettünk (Elastic Cromo, Pentron). (3. kép) Ezután következett a páciens átlagostól jelentősen eltérő occlúziós viszonyainak rögzítése. Annak érdekében, hogy ezt minél pontosabban modellezzük a labor számára, arcíves regisztrációt végeztünk (KaVo), melynek során a felső állcsont pozícióját határoztuk meg a Frankfurtihorizontálishoz képest (4. kép). Ezt kö ve tő en pozíciós harapásokat vettünk rózsaviasz segítsé gével, így rögzítettük az intercuspidalis pozíciót, a pro tru si ót, illetve a jobb és bal oldali oldalharapást. A felső minta begipszelése során direkt átviteli módszert alkalmaztunk, miszerint az egész arcívet rögzítettük az artikulátorra (KaVo Protar 5b). Az alsó mintát a viaszkulcs segítségével illesztettük a helyére, így gipszeléskor az incisalis tüskét
