Fogorvosi szemle, 2022 (115. évfolyam, 1. szám)
2022-03-01 / 1. szám
FOGORVOSI SZEMLE 115. évf. 1 . sz. 20 2 2 . 3 – 7 . n DOI https://doi.org/10.33891/FSZ.114.1.3-7 Európai körkép A középkori Európa lakosságának jelentős része semmilyen fogászati ellátásban sem részesült. A kereskedel - mi gócpontokban kialakuló falvak, városok polgárai az egyház által alapított kolostorokban kereshették problémáikra a magoldást. A tapasztalati úton megszerzett tudás, mely elsősorban a fájdalom csökkentésére irányult egy idő után írásos formában is rögzítésre került (főként a görög, majd az arab orvosok műveinek latinra fordítása révén), s így a tudás alapú betegellátás alapjául szolgált. Az írott forrásanyagra a latinul tudó szerzetesek támaszkodhattak. Az első összefoglaló, fogászattal foglalkozó, nyomtatásban megjelent mű 1530-ban látott napvilágot Artzey Büchlein címen [12]. (1. kép) A szájhagyományokból, az egyházi művekből, a latinra fordított archaikus irodalomból merített ismeretek alapján az első ismert, fogbetegségeket is gyógyító csoport a szerzetesrendek (elsőként a Monte Cas si nóban 529-ben alapított Szt. Benedek-rend, a bencések, akik Magyarországon 996-ban Pannonhalmán, 1015-ben Bakonybélen és 1018-ban Pécsváradon alapítottak mo - nostorokat) tagjaiból került ki [9, 10, 20]. Ezért ezt az időszakot kolostori medicina néven említjük. Alcuin (735– 804) javaslatára a monostori iskolákban tanítani kezdték az orvostudományt is. A híres sankt-galleni apátságban külön kórházépület és orvosi rendelő, valamint gyógyszerraktár létesítését tervezték [17]. Ebben az időben a gyógyítás elsődleges eszközei a gyógyfüvekből kinyert hatóanyagok (forrázatok, kenőcsök) voltak [6, 7]. Ezek hatástalansága esetén került sor a fog eltávolítására (fogvonás). A fogmegtartó kezelések ez idő tájt még nem terjedtek el, bár az arab irodalomban különféle „töméseket” is megemlítenek. (cauterizációt követő gyanta, szegfűszegolajjal átitatott gyapotgombóc, sőt Ibn Masawaihnál a VIII. században már aranytömésről is említést találunk). A szerzetesrendek sebészi-fogászi tevékenységének az 1130-at követő pápai zsinatokon (clermonti, tours-i, lateráni, budai) kiadott utasítások vetettek véget, amelyek megtiltották egyházi személyeknek a véres beavatkozásokat. A fogellátásban ekkor a szerepet a céhekbe tömörült világi személyek, a borbélyok vették át. Az első borbély céh 1310-ben alakult Párizsban, míg az első magyarországi borbély céhek csak jóval később jöttek létre, először erdélyi szász városokban 1550 körül. Ezt követően 1557-ben Kassán, 1568-ban Kolozsváron, 1557-ben Tokajban, míg 1583-ban a Debrecenben alapítottak borbély-sebész céheket. A céhek működési területükön monopolhelyzetet teremtettek, csak a céh tagjai voltak jogosultak az adott tevékenységre. A különböző sebészi beavatkozásokhoz szükséges ismereteket a cé - hen belül a céhlegények 3–5 éves intervallum alatt sajá-Semmelweis Egyetem Fogpótlástani Klinika, Budapest Adalékok a magyar fogászati (fogorvosi) ellátás és oktatás történetéhez XVIII. századtól a XX. századig KÓBOR ANDRÁS A korai középkor kolostori medicina nyújtotta sebészi, fogászati ellátását – egyházi tiltást követően – felváltotta a borbé lyok által biztosított szolgáltatás. A borbélyok céhek be szerveződve látták el betegeiket. A kereskedelmi gócpontokban kialakult falvak, városok mellett a borbélyok vándorlásaik közben vásárokon is távolítottak el fogakat. A vidéki lakosság körében más foglalkozást űzők (pl. füvesasszonyok, olajárusok) is részt vettek a fájdalom csillapításában, a gyulladások csökkentésében. A XIII. századtól kezdődően a sebészet oktatását világi iskolák vették át (Párizs), ezzel megalapozva a skolasztikus medicina ezen ágát is. Hazánkban az egyetemi sebész-, majd a fogászmesteri képzés a nagyszombati, majd Budára, illetve Pestre költöző egyetemen valósult meg. Ezt követően uralkodói rendelet tiltotta meg a borbélyok sebészi-fogászati tevékenységét. Magyarországon még sokáig a vándor sebészek, fogászok látták el a vidéki lakosságot, míg a XIX. század közepén sor nem került a fogászat egyetemi oktatására, fogszakorvosok képzésére. Kulcsszavak: kolostori medicina, borbélyok, sebészek, céhek, skolasztikus medicina, egyetemi képzés Tematikus melléklet Thematic section
