Fogorvosi szemle, 2021 (114. évfolyam, 1-4. szám)
2021-06-01 / 2. szám
FOGORVOSI SZEMLE 114. évf. 2. sz. 2021. n 56 fél éven belül jelentkezett, ennek közel fele (38%) 1 hónapon belül és másik fele (42%) 1–6 hónap között határozta el a szakorvoshoz fordulást. Tünetek, társuló rendellenességek A CMD-ben tapasztalt klinikai tünetek és a társuló további rendellenességek előfordulását az (1. táblázat) összegzi. Megállapítható, hogy a vizsgált 14 tényezőből a leggyakrabban észlelt jelenség a növekvő gyakoriság (92–77%) sorrendjében: a parafunkció, a statikus és dinamikus fogérintkezési zavar, valamint az oro fa ci ális fájdalom. 1. táblázat A klinikai tünetek és vizsgálati adatok CMD-ben Klinikai jelek N Gyakoriság (100%: N = 1699) Orofaciális fájdalom Állkapocsmozgás-zavar Ízületi hangjelenség*: Krepitáció Kattanás Krepitáció + kattanás 1311 1115 796 120 633 43 77,2% 65,6% 46,9% 15,0% 80,0% 5,0% Statikus fogérintkezési zavar Dinamikus fogérintkezési zavar Izomérintettség** Parafunkció*** Ízületi érintettség Testtartási eltérés Társuló betegség Foghiány/fogpótlás Ortodonciai anomália Tinnitus Pszichoszociális érintettség 1481 1472 1219 1561 1345 774 751 933 885 90 142 87,2% 86,6% 71,7% 91,9% 79,7% 45,4% 44,2% 54,9% 51,2% 5,3% 8,4% * Az izületi hangjelenségek közül a kattanás volt leggyakrabban észlelhető. ** feszülés, tapintási érzékenység vagy fájdalom, tónusfokozódás, spontán vagy rágáskor jelentkező fájdalom *** Bruxizmus, fogszorítás, ajak- és bucca harapás, rossz szokások, extrém rágógumizás, fogkopások, nyálkahártyatünetek csaknem minden betegnél jelentkeztek. Az orofaciális fájdalom típusos megjelenésének részleteit a 3. kép szemlélteti. Az izoláltan jelentkező izomfájdalom kisugárzó és nem kisugárzó formája (N = 597) – ha ízületi fájdalommal is társul – szignifikánsan (p < 0,001) dominált az összes ízületi és egyéb típusú fájdalmakhoz képest. Az orofaciális fájdalmat az egyéb klinikai adatokkal összefüggésben, bináris logisztikus regresszióval vizsgáltuk. (2. táblázat) Megállapítható, hogy a fájdalom és az életkor között szignifikáns pozitív az összefüggés, bár a fájdalom esélye csak 2,7–4,1%-kal jelentkezik gyakrabban az életkor előrehaladtával. A nemek esetében a nők fájdalom panasza közel 2-szer nagyobb eséllyel következik be, mint a férfiaké. A fájdalom tényének esélye kicsi (3–6%), de szignifikánsan nő a panaszok óta eltelt idővel. Ha az izomérintettség fennáll, a fájdalom megléte közel 27-szer nagyobb, mint az izomérintettség nélküli esetekben. Az ízületi érintettség és a foghiány/fogpótlás 2,5–2,7-szeresére növeli a betegség fájdalmas voltát. A pszichoszociális érintettség szignifikánsan, közel 1,8-szeresére növeli a betegek fájdalom panaszát. Or - tho don ciai anomália fennállta esetén a fájdalom közel kétszer nagyobb eséllyel bekövetkezik. Ugyanakkor a fog érintkezési zavar, a testtartás, tinnitus, parafunkció és a fájdalom között nem igazolódott szignifikáns ösz szefüggés (NS). A jónak ítélt kezelések hatására az orofaciális fájdalomról a betegek, csak 0,093-as eséllyel számolnak be. Ha a nemet, életkort és a panaszok óta eltelt időt mint független prediktorokat egy regressziós modellbe ele - mez tük, akkor is a 3 változó jósló értéke ugyan csökkent, de mindhárom szignifikáns (p < 0,001) maradt (a részletes adatokat nem közöljük). Amennyiben az izom- és ízületi érintettséget, foghiány/fogpótlást, orthodontiai anomáliákat és a pszichoszociális érintettséget egy regressziós modellben elemeztük, akkor a jósló értékük az orofaciális fájdalomra többnyire csökkent, de szignifikáns maradt, míg a pszichoszociális érintettség szignifikáns hatását elveszítette. (3. táblázat) Az állkapocs-mozgászavarok részletes elemzésekor (4. kép) a korlátozott szájnyitás, a hypermobilitás és a deviációval társult hypermobilitás az esetek mindegyike közel egyharmadában fordul elő, együtt több mint 3⁄4-ét teszik ki. Orthodontiai anomáliákon belül domináns a mélyharapás (N = 371) és fedőharapás (N = 92), együtt 52%, míg a keresztharapás és egyéb malocclusiós esetek száma együttesen (N = 271) 30%. (5. kép) A CMD-n belül előforduló kórformák gyakoriságát a 6. kép szemlélteti. Betegeink körében a myalgia, és ennek capsulitissel való társulása, valamint a kompenzált CMD bizonyult a leggyakoribb gnatológiai betegségnek. Műszeres funkciós vizsgálatokat a 7. kép összesíti, 3. kép: Az orofacialis fájdalmak típusos megjelenései (N = 1311)
