Fogorvosi szemle, 2021 (114. évfolyam, 1-4. szám)

2021-09-01 / 3. szám

FOGORVOSI SZEMLE 114. évf. 3. sz. 2021. n 138 kációk csökkentése érdekében. A papilla prezervációs lebenyek a nyitott kürettnél használt lebenyképzéssel összehasonlítva nagyobb tapadásnyereséget, jobb ta­­sakmélység-csökkenést és kisebb poszt ope ra tív recesz­szió értékeket biztosítanak. [42, 43] Az in tra ossze á lis defektus elhelyezkedése és kiterjedése alapján választha­­tó: 1. minimális lebenykiterjesztés [44, 45]; 2. single flap feltárás, vagy az interdentális papilla teljes felemelése is. [46, 47] Furcatio léziók kezelése Fontos leszögezni, hogy a furcatio lézió önmagában nem ok extrakcióra. A II. és III. osztályú furcatio lé zió­ban érintett molárisok parodontális kezelése és a fo­gak megtartása ajánlott. [48] Gazdasági szempontból a fur ca tio érintett molárisok komplex kezelése és meg­tartása költséghatékonyabb, mint azok eltávolítása és hagyományos vagy implantációs protetikai rehabilitáció­­ja. [49] A betegek határozottan a fogmegtartást prefe­rálják azok implantátumokkal történő rehabilitálásával szemben. [50] Hogyan kezelhetőek a mandibula moláris fogait érintő II. osztályú furcatio léziókkal társuló mély tasakok? Bizonyított a GTR technikák eredményessége. A felső vagy alsó állcsont molaris fogainak buccalis II. osztályú furcatio léziók esetében tapasztalható residuális tasa ­kok kezelése regeneratív parodontális műtéttel történ­jen, kiegészítve zománc mátrix derivátum alkalmazásá­val önállóan, vagy csont graft kombinációjával, továbbá felszívódó membrán alkalmazásával vagy anélkül. A megfelelő biológiai anyagok kiválasztásakor a fentebb vázolt három szempontnak kell egyszerre teljesülne. A felső állcsont molárisainak interdentális II. osztályú furcatio érintettségének kezelése esetén alkalmazható nem sebészi terápia, nyitott kürett, regeneratív műtéti eljárások, gyökérszeparáció és gyökéreltávolítás. A felső moláris fogak III. osztályú és a többszörös II. osztályú furcatio érintettsége során ugyanazon fog esetében mind a nem sebészi beavatkozás, a nyitott kürett, az alagút-preparálás, a gyökérszeparáció, a gyö­kér re szek ció , bi- vagy tricuspidatio vagy végső esetben a fog extrakciója a választható terápiás lehetőség. 4. Fenntartó parodontális terápia Az aktív parodontális terápia befejezését követően a si­­keresen kezelt pa ro don ti tisben szenvedő betegek két diagnosztikus kategóriába sorolhatók: pa ro don ti tisben szenvedő, redukált, de egészséges parodontiumu bete­gek, vagy ínygyulladással társuló pa ro don ti tisben szen­vedő betegek. [1, 15] Ezen betegek esetében továbbra is fennáll a pa ro don ti tis visszatérésének, illetve prog­ressziójának a kockázata, és ezért szoros, rendszeres ellenőrzésre és speciális, egyénre szabott fenntartó pa­­rodontális terápiára (supportive periodontal care, SPC) van szükségük. Ennek palettája széleskörű és lényegé - ben magába foglalhatja a preventív- és terápiás be­avatkozások teljes kombinációját: szisztémás- és pa ro - don tá lis egészség felmérése és monitorozása, száj hi­gié nés tanácsadás, a betegek motiválása, professzio­nális mechanikus plakk eltávolítás (PMPR) és re si du a­lis tasakok esetében újbóli lokális subgingivalis kürett. Ezeket a beavatkozásokat parodontális fenntartó ke­zelésnek vagy szupportív parodontális terápiának is nevezzük. Az SPC magában foglalja az egyéni plakk kontrollt is, mivel az SPC-ben szereplő betegeknek meg kell felelniük az ajánlott szájhigiénés tanácsoknak és az egészséges életmódnak. Fenntartó parodontális terápia: előzetes megfontolások A páciens igényeinek és rizikóanalízisének megfelelő­en a fenntartó parodontális terápiás időpontokat lehető ­leg 3 havonta, de legfeljebb 12 havonta javasolt időzí­teni. Irodalmi adatok alapján elmondható, hogy ideális esetben az SPC-viziteket 3–4 havonta célszerű elvé­gezni. [51] – A hathvonta történő SPC elegendő lehet a pa ro don­ti tis műtét utáni progresszió megakadályozásához [52] Trombelli és mtsai 2015-ös vizsgálata alapján (2014. évi Európai Workshop) az ajánlott intervallum évente 2–4 al­­kalom, és a beteg rizikóanalízisének megfelelően kell optimalizálni. [53, 54] – Kiemelt figyelmet kell fordítani arra, hogy ösztönöz­zük pácienseinket a parodontális szupportív terá­pia feltételeinek betartására, mivel ez alapvető fon­tosságú a parodontium hosszú távú stabilitása és a parodontális állapot további javulása szempontjából. – A kontrollra rendszeresen nem járó, pa ro don ti tisben szenvedő páciensek esetében, a fogak elvesztésé­nek és a betegség progressziójának az aránya ma­gasabb, mint a jól kontrollált pácienseké. [55] – A 2014. évi Európai Workshop [56] retrospektív ob­szervációs vizsgálata alapján [53] arra a következte­tésre jutott, hogy a professzionális preventív beavat­kozások elengedhetetlenek. A kezelés után megváltozott anatómiai viszonyokra te­kintettel ismételten ajánlott az egyénre szabott instruá ­lás és motiválás megismétlése minden SPC-vizit alkal­mával, és szükséges elvégezni az alapos mechanikai plakk-kontrollt. Az egyéni szájhigiéniás eszközök kivá­lasztásában többek között gazdasági szempontok is szerepet játszanak. A kézi fogkefe olcsóbb, mint egy elek tro mos fogkefe. A fogköztisztító kefék és a szájöb­lítők drágábbak, mint a fogselyem, a fogpiszkáló, vala­mint a gumi és a szilikon fogköztisztítók. Az elektromos fogkefe a kézi fogkefe alternatívája lehet a parodontális fenntartó terápiát igénylő betegek esetében, habár nem találtak különbséget a kéttípusú fogkefe klinikai haté­­konyságában. [57] Az SPC keretében minden beteg el­sődleges szájhigiéniás tevékenysége a fluoridos fog-

Next

/
Oldalképek
Tartalom