Fogorvosi szemle, 2020 (113. évfolyam, 1-4. szám)

2020-06-01 / 2. szám

FOGORVOSI SZEMLE 113. évf. 2. sz. 2020.n 54 Nagy kiterjedésű implantációs fogpótlásoknál, különö­sen csavarozott rögzítés esetén követelmény az ab­szolút feszülésmentes illeszkedés az implantátumo­kon. Ezért a lenyomat alapján öntött mintát validálni kell. Esetünkben a mintára helyezett implantátumfejek­re a mezostruktúra későbbi, még nem frézelt titán „sap­káit” csavarral rögzítették, ezeket önkötő mintázó-mű­anyaggal (Pattern Resin – GC) összekötve egy átvivő, ellenőrző kulcs jött létre, melyet Sheffield-tesztnek alá­vetve meggyőződhettünk lenyomatunk és a minta pon­tosságáról [3, 6]. (6. kép) Mezostruktúrával elhorgonyzott fogpótlások esetén nagyon fontos szempont, hogy a rögzítő merevítőrúd-rend­­szer és a lovasok elférnek-e a leendő fogmű alatt, ne­hogy túldimenzionált, kedvezőtlen esztétikájú és funk­ciójú protézis készüljön. Ezért a korrektnek ítélt alsó és felső mintára harapási sablonok készültek, melyek­kel meghatároztuk a centrális okklúziós helyzetet, és 5. kép: Felső funkciós- és alsó szituációs lenyomat 6. kép: Validáló, átvivő kulcsok alkalmazása 7. kép: Centrális okklúzió meghatározása és diagnosztikus próbafogsor az artikulátorban és a szájban

Next

/
Oldalképek
Tartalom