Fogorvosi szemle, 2020 (113. évfolyam, 1-4. szám)
2020-03-01 / 1. szám
FOGORVOSI SZEMLE 113. évf. 1. sz. 2020.n 23 a nemzetközi trendeket és a fogorvosok számára gyakorlatorientált osztályozási rendszert alkottak. Salamon és Bonyhárd a részleges protézisek szisztematikájá val foglalkozva a maradék fogazatra vonatkozó adatokat ordináta-tengelyre, a rágónyomás átvitelének módját pedig az abszcissza-tengelyre vonatkoztatja, és így funkcionális beosztást nyer. Lőrinczy és Földvári beosztása a gyakorlat érdekeit tartja szem előtt, s a hazai viszonyokhoz alkalmazkodik. Legfontosabb előnye, hogy a fogpótlásra is ad javaslatot. Rágófelszíni támasztékot csak abban az esetben alkalmaznak, amikor kétoldali sorközi hiány van az őrlőfogak területén. A foghiányokat négy osztályba sorolja (3. ábra) : I. osztály: Sorközi hiány az őrlőfogak területén. Így a hiánytól mesiálisan és distálisan is van még maradó őrlőfog. Javallata a protézistervhez: dentális megtámasz - tású protézis; tehát főként a vertikális irányú rágónyomás a maradék fogak paradonciumára vihető át, rágófelszíni támasztékkal ellátott kapcsokkal. Ezek a horizontális irányú erőhatásokat is mérséklik. A protézis alaplemeze vázasítható, mivel a lágyrészek nem vesznek részt a rágónyomás átvitelében. Ezt az elhorgonyzási típust merevnek is nevezik, és ilyen esetben legalább négy darab támasztékos kapcsot alkalmaztak. II. osztály: Kétoldali sorközi hiány, kombinálva egy vagy több frontfog hiányával. Javallata: szintén a den tális megtámasztású protézis, és alkalmazható a lemez vázasítása is. A támfogak megterhelése szempontjából előnyösnek tartották, ha a maradék fogakat merev egységbe foglalják. III. osztály: Egy- vagy kétoldali sorvégi hiány. Javallata: ilyen hiányok esetében nem ajánlatos átvinni a rágónyomás vertikális irányú komponenseit a maradék fogak paradonciumára merev elhorgonyzású kapcsok alkalmazásával. Ebben az esetben ízületes erőtörők, vagy olyan protézis jöhet számításba, melynek horgonyai rágófelszíni támaszték nélküliek. A rágónyomás vertikális irányú komponenseit a lágyrészekkel fedett csontos alap viseli, így a lemezt a lehető legjobban ki kell terjeszteni, hogy minél kisebb teher jusson a nyálkahártya egységnyi felületére. IV. osztály: Sorközi és sorvégi hiányok kombinációja. Javallata: ezen hiányok pótlására teljes mértékig ér vényesek a III. osztályban leírtak. Fiset (1973), Terkla és Laney (1963), Avant (1966), Costa (1974), valamint Osborne és Lammie (1974) Kennedy osztályozási rendszerét használták alapul, kézenfekvő változtatások nélkül, ennek ellenére nem voltak kellően kielégítők. Körber osztályozása szintén, mint sok másik a ma radék fogak elhelyezkedésén alapszik. Viszont ellentétben a többiekkel, Körber figyelembe veszi a fogpótlás megtámasztási lehetőségén kívül a maradék fogak sínezési lehetőségét is. Mihelyt ismerté vált a Kennedy féle osztályozási mód, Wustrow kifogásolta benne, hogy nem volt figyelem mel az alsó és felső fogsor elválaszthatatlan összefüggéseire. Ezzel arra utalt, hogy egy állcsontnak a legjobb protetikai ellátása a másik állcsont ellátása nélkül nem kielégítő, mint például hiába látjuk el az adott státusszal rendelkező felső fogívet a legtökéletesebben, mégsem lesz funkcióképes, ha az antagonista fogívben teljes fo - gatlanság állapota áll fenn, melyet nem kezeltünk. Mindezek szem előtt tartásával Steinhardt megkülönböz tetett két fő csoportot az antagonista érintkezéseket figyelembe véve. Az általa felállított csoportok egyikében álltak azon antagonista fogívek ahol a harapási magasságot természetes fogak tartották fenn, míg a másik csoportban nem volt biztosítva természetes fogakkal a harapási magasság. Ezeket szem előtt tartva megfogalmazta a következő fogászati definíciót: támasztózónák. Ha felállítjuk a két fogív antagonista érintkezéseit, szétválasztva a premolárisoknál találtakat a molárisoknál lévőkkel, így minden oldalon két támasztózónát kapunk, összesen 4 támasztózónát. 3. ábra: Lőrinczy és Földvári féle osztályozás. a: I. osztály, b: II. osztály, c–d: III. osztály, e: IV. osztály
