Fogorvosi szemle, 2020 (113. évfolyam, 1-4. szám)
2020-03-01 / 1. szám
FOGORVOSI SZEMLE 113. évf. 1. sz. 2020.n 21 szerét William Ernest Cummer (1879–1942). Az ő be osztása a kapcsokat összekötő vonalat veszi alapul. Ha a kapcsokat összekötő vonal mindkét oldalára jutnak protézisrészek és rágófelületek, akkor a fogmű kétkarú emelőként működik és funkció közben is stabil. A részleges protéziseket Cummer az elhorgonyzás módja szerint négy csoportba osztja. Direkt rögzítők a kap csok, csúsztatók; indirekt rögzítők a lemez támaszkodó szélei, nyúlványai, a billenésgátlók. Az elhorgonyzás tehát: 1. diagonális ×: 2 direkt rögzítő (kapocs), egymással diagonálisan szemben. 2. diametrikus +: 2 direkt rögzítő (kapocs), egymással diametrikusan szemben. 3. unilaterális: 2 vagy több direkt rögzítő (kapocs) egy oldalon. 4. multilaterális Δ: direkt rögzítők (kapcsok) három vagy ritkán négy, háromszögnek vagy négyszögnek megfelelő elhelyezésben. Az előzőekből látható, hogy osztályozási rendszerének alapja a fém alaplemezű, kapoccsal elhorgonyzott, részleges kivehető fogpótlás készítése volt, ami megfelelt kora aktuális szemléletének. Didaktikailag a következő osztályozási rendszer Edward Kennedy (1928) amerikai fogorvos nevéhez fűző dik. A mind a mai napig legáltalánosabban alkalmazott osztályozásának alapja az egyes foghiánytípusok előfordulásának gyakorisága volt. A hiányokat négy osztályba sorolta. I. osztályba a kétoldali, a II. osztályba az egyoldali, szabad végű foghiányok tartoznak, a III. osztályban a hiány mögött is van pillér; a IV. osztályba a frontfoghiányok tartoznak. A beosztás az I., a II. és a III. osztályon belül négy alosztályt különböztet meg a maradék fogak közötti rések száma szerint (1. ábra). Az osztályba sorolás alkalmával ajánlatos figyelembe venni az Oliver C. Applegate által megadott szabályokat, így elkerülhetővé válnak a hibás besorolások. Ezen szabályokat az osztályozás megkezdése előtt kell alkalmazni. Kennedy azonosította a fogatlan területeknek két különböző típusát: distálisan kiterjedő, illetve a modifikációs területeket. A hátsó régióban elhelyezkedő fogatlan gerinc a legtöbb esetben meghatározza a foghiány osztályát. Kennedy osztályozási rendszerének sikerét az adta, hogy az egyes foghiányok előfordulási gyakorisága az évtizedek alatt keveset változott. Széleskörű elterjedésének másik alapja az, hogy független az alkalmazott fogpótlástól. Egyik nagy hátránya, hogy nem vette figyelembe – többek között – az antagonista fogazatot. Kennedy osztályozási rendszerét továbbgondolva Max Müller és Elbrecht egymástól függetlenül készí tett beosztást, amelyeket egyesítve megkülönböztethetünk közbeiktatott, szabad végű és kombinációs protéziseket. Ez azt is jelenti, hogy fogpótlást javasoltak az egyes Kennedy osztályok ellátására. Az előzőektől eltérő, sokkal inkább funkcionális szempontokat szem előtt tartó besorolás volt a Máthé féle intermaxilláris rendszer, tehát működéses szem pontokat is figyelembe vevő beosztást ajánlott: a foghi-1. ábra: A Kennedy osztályozási rendszer. a (I. osztály): distális kiterjedésű bilaterális foghiány, b (II. osztály): unilaterális foghiány a hátsó régióban, c (III. osztály): unilaterális sorközi foghiány, d (IV. osztály): egyetlen fogatlan sorközi régió, mely metszi a középvonlat. 2. ábra: Wild beosztásának sémája
