Fogorvosi szemle, 2020 (113. évfolyam, 1-4. szám)
2020-12-01 / 4. szám
FOGORVOSI SZEMLE113. évf. 4. sz. 2020.n 126 Egy 2014-es longitudinális klinikai vizsgálat is foglalkozott az indirekt ragasztás hatékonyságával. Az összes elemzett bracketszám 1248 volt (792 direkt és 456 indirekt). A leválási rátát és egyéb adatokat 15 hónapon keresztül regisztrálták. A kiértékelt eredmények nem mutattak szignifikáns különbséget a két csoport között, kivéve az alsó állcsont posterior régiójában. Vizsgálták a fogtorlódás fokának összefüggését a bracket-leválásokkal kapcsolatosan, de itt nem mutatkozott szignifikáns eltérés. Összefoglalva tehát a tanulmány álláspontját, a direkt és indirekt módszer is biztonságosan és eredményesen használható, akár erősen torlódott fogazat esetében is, mivel ez a faktor nem befolyásolja a kötés minőségét, illetve a bracketek túlélését [20]. (1. táblázat) Anyagok szerinti leválási ráták Egy 12 hónapon keresztül végzett vizsgálat kiugróan magas leválási számokat regisztrált az üvegionomerek esetén (50,9%), míg kompozittal ragasztott bracketek csupán 8%-a vált le [21]. Egy másik, ugyanilyen időtartamú klinikai mérés szintén szignifikáns különbséget tárt fel a két anyag kapcsán (üvegionomer: 20%, kompozit: 5%) [11]. 1998-ban készült in vivo vizsgálat során RMGIC leválási rátáit (Fuji Ortho LC, GC, Alsip, USA) hasonlították össze kémiailag kötő kompozittal (Orthodontic Concise, 3MTM, St. Paul, MN, USA) és 12 hónapon keresztül követték a bracketeket. Az első esetben 6%-os, a második esetben pedig 5,4%-os leválási arányt jegyeztek fel (a különbség nem volt szignifikáns) [10]. 1999-ben készült egy olyan komplexebb felmérés, ami a bracket-leválási arányok mellett a RMGIC (Fuji Ortho LC) fluorid leadását is vizsgálta, a klinikailag a bracketek körül észlelhető demineralizáció mértéke alapján. Kontrollként fényrekötő kompozit rezin adhezív szolgált (Reliance Light Bond). Az üvegionomer típusú ragasztót a gyártó utasításainak megfelelően, a zománc bárminemű savas kezelése nélkül használták. A pá cien seket 12-14 hónapig tartó időkeretben követték, minden fog bracket-leválását feljegyezték, illetve a felső állcsont frontfogain az újonnan keletkező fehér foltokat egy skálán értékelték. A leválási ráták a következők: RMGIC 24,8%, kompozit rezin 7,4%. A dekalcifikáció kapcsán a két csoportban hasonló eredményekre jutottak (nincs szignifikáns különbség). A vizsgálatból levonható következtetés, hogy a RMGIC-ek zománc kondicionálás nélküli használata szignifikánsan alacsonyabb kötőerőket eredményez a kompozit rezinekhez képest [12]. 2001-ben került sor egy 18 hónapon át tartó vizsgálatra, amely szintén a RMGIC klinikai viselkedésére fókuszált. A 135 páciens részvételével végzett, két (azonos technikát alkalmazó) szakorvos ténykedését elemző kutatás során 6113 Fuji Ortho LC (GC, Alsip, USA) ragasztóval felhelyezett bracketet követtek nyomon. Az össz leválási ráta 7%-os volt, ami a kompozittal foglalkozó irodalmi adatoknak megfelelő. Következtetésképp, a megfelelő protokollt követve (nyálmentes száraz felszínen, poliakrilsavas kondicionálással) az anyag klinikailag adekvátnak bizonyult [13]. Kompozitot (Right-On, GC, Morley, UK) és kom pomert (Dyract Ortho, Dentisply Sirona, USA) hasonlítottak össze egy 2000-es vizsgálat során. A leválási ráta a kompomerrel való ragasztás során 17%, míg a kompozittal történő ragasztás során 20% volt, ami nem számított szignifikáns különbségnek. A magas százalékok valószínűleg a felhasznált bracket típusának és kis retenciós felületének (Mini-Twin 3M Unitek, St. Paul, USA) voltak köszönhetők, mellyel kapcsolatban az irodalomban nagyobb leválási számokat jeleztek, mint a hagyományos méretű bracketek esetében. A kompo me rek az üvegionomereknél kisebb mértékben, de képesek fluorid felvételére és leadására. Ezt támasztja alá, hogy a rezin adhezívvel ragasztott bracketek körül átlagosan több dekalcifikációs területet figyeltek meg (kom po mer: 20%, kompozit: 26%). Ez szignifikánsnak minősül, ami a kompomerek kario pro tek tív hatása mellett szól [23]. Egy 2003-as randomizált klinikai vizsgálat két új, nedvességre rezisztens adhezív összevetését tűzte ki célul, az egyik egy kémiailag kötő kompozit (Unitek, 3M St. Paul, USA & MIP, 3M St. Paul, USA), míg a másik fluorid leadására képes fényrekötő kompomer (Assure, Reliance Orthodontic Products, Chicago, USA). A 9 hónapon keresztül végzett vizsgálat során feljegyezték a leválási rátákat és felvették a hozzájuk tartozó ARI indexet (a bracket leválása/eltávolítása után a fogon maradt ragasztóanyag mennyiségét figyelembe vevő skála, amit Årtun és Bergland írtak le 1984-ben). A kompo mer 13,8%-os leválási rátája szignifikánsan nagyobb a másik anyag 7,3%-os teljesítményéhez képest (P < 0,05). Mindkét esetben a hiba többsége kohé ziós típusú volt, azaz a ragasztóanyagon belül történt meg az elválás. Az ARI értékek alapján a kompomerrel ragasztott bracketek leválásánál gyakrabban fordult elő, hogy az összes ragasztó a fogon maradt, vagyis potenciálisan gyengébb kötés jön létre az adhezív-bracketfelületen [19, 30]. Hagyományos kondicionálás és self-etch mechanizmus 2003-ban 6 hónapos időtartamon keresztül vizsgálták SEP-rel és hagyományos rendszerrel felragasztott precoated (ragasztóval előre bevont) bracketek klinikai viselkedését. SEP-rel a bracketek 11%-a, foszforsavas savazással pedig 5%-a vált le a fogról (szignifikáns a különbség) [15]. Egy 2006-os, 12 hónapon átívelő klinikai vizsgálat szerint statisztikailag jelentősen gyengébb a SEP-ek teljesítménye (SEP: 11,2%, konvencionális: 3,9%, P = 0,001). A SEP-nél többségében a zománc-adhezív határon következett be a leválás (alacsony ARI szám), míg a konvencionálisnál az anyagon belül (magasabb ARI szám). Korábbi vizsgálatok szerint a premoláris fogak szintjén találhatók a legmagasabb leválási ráták,
