Fogorvosi szemle, 2019 (112. évfolyam, 1-4. szám)

2019-09-01 / 3. szám

FOGORVOSI SZEMLE 112. évf. 3. sz. 2019.n 78 Az irányított fogváltás a felső kismetsző hiánya ese tén választható módszer. Sikeres alkalmazásához 11 éves korban a tej szemfog, illetve a perzisztáló tej kismet­sző eltávolítása szükséges. Ezáltal helyet teremtünk a maradó szemfog előtöréséhez, amely mesializációval a kismetsző helyére kerül, míg a többi fog előtörése a ré­sek spontán záródását eredményezheti [1, 3]. Az orthodonciai kezelés lehetőségei az aplasia ellátásában Gyermekek és fiatalok körében előnyben részesítjük az orthodonciai részárást [9]. A módszer eredménye­sen használható 1-2 fog hiányának ellátása esetén, ha a fogak elmozdítása nem befolyásolja kedvezőtlenül az occlusiót. A kezelés során a fogak testes mozgatá­sát kell végezni, melyhez rögzített fogszabályozó ké­szülék alkalmazása szükséges. A részárás az esetek többségében a hiányt határoló fogak mesializálásával történik. Ez alól kivétel lehet a metszőfog-torlódás prog - nathiával kombinálva, ilyenkor célszerűbb dista li zá lás­sal zárni a rést. Esetenként szükség lehet kiegyenlítő extractióra a hiányos fogív másik kvadránsában, illetve az antagonista fogívben a szimmetria és a kiegyen­súlyozott occlusio elérésének céljából. Felső szemfo­gak mesializálásakor figyelembe kell venni a metsző­fogtól eltérő formáját. A megfelelő esztétikai eredmény eléréséhez a szemfog formája eredményesen módo­sítható kompozit élpótlás, héj segítségével. Máso­dik premolaris hiányakor még a második moláris fog erupciója előtt érdemes megkezdeni az első molaris mesializálását. Ezzel lehetőséget teremthetünk a má­sodik moláris és a bölcsességfog előtöréséhez, a rés spontán záródását elérve [3, 15]. 18 éves kor után a fogak pótlása során előtérbe ke­rülnek a protetikai és implantológiai megoldások, me­lyek sikeres kivitelezéséhez az esetek jelentős részé­ben preprotetikai orthodonciai kezelést kell végezni. Helyhiány esetén a fog pótlásához a rés nyitása, a szom­­szédos fogak dőlésének, rendellenes tengelyállásának korrekciója szükséges, ami csak orthodonciai úton le­hetséges. Kedvezőtlen harapási forma, mint a mély vagy fedőharapás, korrekcióját szintén a sebészi, protetikai munkafázis előtt kell megoldani [3]. Az ellátás összetett­sége miatt fontos a multidiszciplináris szemlélet a ke - zelési folyamat elejétől kezdve, a kezelési tervet az or tho don tus, protetikus és implantációt végző orvos együtt állítsa össze. Protetikai szempontok az aplasia ellátásában Aplasiás esetek ellátása során több protetikai megoldás is szóba jöhet. A konvencionális híd készítése fiatal kor­ban nem javasolt a tág pulpakamra miatt, ami a pillér­fogak előkészítése közben könnyen megnyílhat. A pil­lérfogak sérülése elkerülhető adhezív technikán alapuló direkt kompozit híd alkalmazásával [9]. Az így készülő fogpótlások az esetek többségében hosszú távú ideig­lenes megoldásnak tekinthetők, általában csak egy fog pótlására alkalmasak. A hiányzó kismetszők pótlása Maryland- vagy Virginia-híddal is történhet [6, 11]. Ki­sebb diasthema esetén elegendő lehet a szomszédos fogak héjjal történő szélesítése. Premolarisok pótlásá­ra alkalmas lehet szálerősítéses kompozit híd, illetve inlay elhorgonyzású híd készítése is [16]. Minden mini­mál invazív technikával készülő fogpótlás tervezésekor kiemelt jelentősége van, hogy azok ne legyenek túlter­heltek. Occlusiós anomáliák, parafunkciós mozgások esetén számolnunk kell az így készített restaurátum sé­rülésével, törésével. Aplasia esetén kivehető fogpótlá­sok készítése többnyire csak ideiglenes megoldásként jön szóba. Implantológiai szempontok az aplasia ellátásában Az aplasiás esetek nagy része implantátum alkalmazá­sával is ellátható. Az implantációs rendszerek fejlődésé­nek köszönhetően 3,5–3,3–3,0–2,9 mm átmérőjű, két - részes implantátumok kerültek forgalomba, melyek limitált csontkínálat esetén jelenthetnek megoldást. Az implantáció a többi kezeléshez hasonlóan körültekin­tő tervezést igényel, aminek legfontosabb szempontjait röviden ismertetjük. Az állcsontok növekedése során végzett sebészi be - avatkozás visszafoghatja a processus alveolaris fejlő­dését, kedvezőtlen esztétikai eredmény mellett occlu­si ós anomáliát okozva [14, 20, 21]. Ez elkerülhető a növekedés befejeződésének kivárásával. A műgyö­kér beültetését célszerű a 18. éves életkor betöltése utánra időzíteni [4, 14, 20, 21]. Tejfogak hiánya fog­szabályozó készülékhez ragasztott műanyag foggal és adhezív technikával készült hidakkal ideiglenesen pó­tolható az implantációig. A perzisztáló tejfog-megtar­tása helyfenntartás és az alveolaris csont megőrzése szempontjából is előnyös megoldást jelenthet a maradó fog pótlásáig [20]. Az implantátum behelyezhetőségét elsősorban a rendelkezésre álló helykínálat határozza meg. Ideális esetben a rendelkezésre álló csont széles­sége mind oro-vestibularis, mind mesiodistalis irányban meghaladja a 6 mm-t [18]. Fogcsíra hiányakor nemcsak a fog, hanem a környe­­ző csont fejlődése is visszamarad. Ez különösen a felső kismetszők aplasiájakor figyelhető meg, ekkor homok­óra formájú behúzódást tapinthatunk a hiányzó fog he­lyén. Torlódott fogazatban, illetve korai tejfog extractiót követően sokszor a fogak migrációja és dőlése miatt nincs elég hely az implantátumnak [20]. Az antagonista fog elongatiója és a mélyharapás okozta vertikális hely­hiány az implantátum felépítmény elkészítését akadá­lyozhatja. A helyhiányon túl az occlusiós anomáliák és az occlusális túlterhelés is kontraindikálhatják az im­plan tá ci ót [10]. Ezen eseteken preprotetikai-or tho don­ciai kezeléssel, illetve csonthiány esetén csontpótló be-

Next

/
Oldalképek
Tartalom