Fogorvosi szemle, 2019 (112. évfolyam, 1-4. szám)

2019-06-01 / 2. szám

FOGORVOSI SZEMLE 112. évf. 2. sz. 2019.n 44 adatok igazolják, hogy a vékony parodontális fenotípus fokozza az ínyrecesszió kockázatát [15, 16] . Az íny vastagságát első megközelítésben megítél­hetjük annak alapján, hogy a sulcusba vezetett stan­dard parodontális szonda milyen mértékben tűnik át az ínyszélen –1) áttűnő szonda: vékony (≤1 mm), 2) nem áttűnő szonda: vastag (> 1 mm) [17, 18] . Invazív módon az íny vastagsága a gingiva transz­gin givális szondázásával mérhető. Újabban speciális elektronikus készülékekkel is mérhető az íny vastagsá­ga. A gingiva háromdimenziós értékeléséhez mérnünk kell a gingiva propria szélességét, azaz az ínyszél és a mucogingivális határvonal közötti távolságot. Az alve­oláris csont morfotípusa háromdimenziós CBCT tech­nikával mérhető. Igazolt összefüggés van az alveoláris csont morfotípusa és a gingiva vastagsága között [19, 20]. Ma még a parodontális fenotípus egyetlen mérés ­sel összességében nem határozható meg, azonban a gingiva fenotípusa biztonsággal és reprodukálható mó­don vizsgálható és értékelhető [19] . A munkabizottság megerősítette, hogy optimális, egyénre szabott száj­higiéniás technika mellett bármely gingiva fenotípus (vastagság/szélesség) esetén fenntartható gyulladás­mentes állapot [19, 20] . Egyes vizsgálatok szerint a helytelen fogmosási technika szerepet játszik az ínyre­cesszió kialakulásában és elősegíti annak progresszió­ját. Azonban az irodalmi adatok ellentmondásosak [21] . Az intrasulculáris restaurátum széli zárása, elsősorban vékony fenotípusban, összefüggésbe hozható ínyre­cesszióval. Fogszabályozó kezelések során a fogak la­biális irányú mozgatása után a vizsgálatok 5–12%-ban észleltek, elsősorban a alsó metszőfogak mentén, íny­recessziót. Ötéves követéses vizsgálatok szerint azon­ban idővel már az esetek 47%-ban alakult ki ínyvissza­húzódás [22, 23] . Ebben egyértelműen a fog mozgatási iránya, a csont morfotípusa és a gingiva bucco-linguális vastagsága a meghatározó [22, 23, 24] . 2.2. Az 2017-es klasszifikációs munkacsoport által javasolt, új ínyrecessziós klasszifikációs rendszer (2. táblázat) [2, 4] 2.2.1. Mucogingivális állapotok Bizonyos egyéni anatómiai és morfológiai variációkon belül „normál mucogingivális állapotról” beszélhetünk, ha nem észlelhető semmilyen patológiás elváltozás (gingivitis, parodontitis, ínyrecesszió). Lehetnek olyan extrém, egyéni variációk is, amikor nyilvánvaló pato­lógiai elváltozások nélkül sem minősíthető az állapot egészséges variációnak [2, 4] . a) Ínyrecesszióval társuló mucogingivális állapotok Jellemzője az ínyszél apicalis irányú visszahúzódása. Az állapot leírásában a legfontosabb paraméterek: az interdentális tapadási nívó, a gingiva fenotípus (vastag­ság /szélesség), a gyökérfelszín állapota (caries vagy a NCCL jelenléte vagy hiánya), a zománc/cement-határ detektálhatósága, a fogak pozícíója, a frenulum helyze­te, az egymással érintkező recesszó által érintett fogak száma, esztétikai zavar, valamint a fognyaki érzékeny­ség [2, 4]. b) Mucogingivális állapotok ínyrecesszió nélkül Ínyrecesszió nélkül a gingiva állapota a fenotípus alap­ján (ínyvastagság és a keratinizált gingiva szélessége) definiálható, akár egy-egy fog, akár az egész fogsor men tén. Ebbe a kategóriába tartoznak a hibás fre nu­lum- és fogpozíciók, valamint a sekély vestibulum. 2.2.2. Ínyrecesszió 2017-es klasszifikációja az interdentális klinikai tapadásveszteség mértéke szerint [25]. Recesszió I-es típus (RT1: Ínyrecesszió ép inter den­tális tapadási nívó mellett. Az interdentális zománc/ cement-határ nem detektálható sem a fog meziális sem disztális oldalán. Recesszió II-es típus (RT2): Interdentális tapadás­­veszteséggel társuló ínyrecesszió. Az interdentális tapadásveszteség mértéke az interdentális zománc/ cement-határtól az interdentális sulcus/tasak bázisig mér ve kevesebb vagy egyenlő a buccalis tapadásvesz­teség mértékével (a buccalis zománc/cement-határ és buccalis sulcus/tasak bázis közötti távolság). Recesszió III-as típus (RT3): Interdentális tapadás­veszteséggel társuló ínyrecesszió. Az interdentális tapa dásveszteség mértéke az interdentális zománc/ cement-határtól az interdentális sulcus/tasak bázisig mérve nagyobb, mint a buccalis tapadásveszteség (a buccalis zománc/cement-határ és buccalis sulcus/ta­sak bázis közötti távolság) [2, 4] . 2. táblázat . 3. Traumás occlusio és traumás occlusiós erők A traumatizáló occlusiós erők definíciója: bármilyen, a fog érintkezése során fellépő erőbehatás, amely akár a fogakon, akár a rögzítő apparátusban sérülést okoz. A traumás occlusio hisztológiai terminológia, amely le­írja a károsító erőbehatás okozta patológiás elváltozá­sokat. Nincs megalapozott bizonyítéka annak, hogy akár a traumatizáló occlusiós erők, akár a traumás fogérint­ke zés emberben a gyökérhártyarostokban gyulladást vagy parodontális tapadásveszteséget okozna. Ugyan­akkor mind állatkísérletek, mind humán vizsgálatok alá­támasztják azt, hogy traumás occlusio társulhat súlyos parodontitissel [2, 5] . Azonban az a tétel, miszerint em ­berben a traumás occusalis erőhatások gyorsítanák a parodontitis progresszióját, nem igazolódott. Ugyan­csak nincs tudományos bizonyíték arra, hogy az oc ­clusalis trauma oka lenne nem carieses cervicalis lézióknak [2, 5] . Az abfractio patomechanizmusa, amely szerint a dentin/cement-határon a fog enyhe el­hajlásából eredő feszültség miatt alakul ki ék alakú ko­pás, szintén nem bizonyított. Jól kontrollált vizsgálatok

Next

/
Oldalképek
Tartalom