Fogorvosi szemle, 2019 (112. évfolyam, 1-4. szám)
2019-06-01 / 2. szám
FOGORVOSI SZEMLE 112. évf. 2. sz. 2019.n 44 adatok igazolják, hogy a vékony parodontális fenotípus fokozza az ínyrecesszió kockázatát [15, 16] . Az íny vastagságát első megközelítésben megítélhetjük annak alapján, hogy a sulcusba vezetett standard parodontális szonda milyen mértékben tűnik át az ínyszélen –1) áttűnő szonda: vékony (≤1 mm), 2) nem áttűnő szonda: vastag (> 1 mm) [17, 18] . Invazív módon az íny vastagsága a gingiva transzgin givális szondázásával mérhető. Újabban speciális elektronikus készülékekkel is mérhető az íny vastagsága. A gingiva háromdimenziós értékeléséhez mérnünk kell a gingiva propria szélességét, azaz az ínyszél és a mucogingivális határvonal közötti távolságot. Az alveoláris csont morfotípusa háromdimenziós CBCT technikával mérhető. Igazolt összefüggés van az alveoláris csont morfotípusa és a gingiva vastagsága között [19, 20]. Ma még a parodontális fenotípus egyetlen mérés sel összességében nem határozható meg, azonban a gingiva fenotípusa biztonsággal és reprodukálható módon vizsgálható és értékelhető [19] . A munkabizottság megerősítette, hogy optimális, egyénre szabott szájhigiéniás technika mellett bármely gingiva fenotípus (vastagság/szélesség) esetén fenntartható gyulladásmentes állapot [19, 20] . Egyes vizsgálatok szerint a helytelen fogmosási technika szerepet játszik az ínyrecesszió kialakulásában és elősegíti annak progresszióját. Azonban az irodalmi adatok ellentmondásosak [21] . Az intrasulculáris restaurátum széli zárása, elsősorban vékony fenotípusban, összefüggésbe hozható ínyrecesszióval. Fogszabályozó kezelések során a fogak labiális irányú mozgatása után a vizsgálatok 5–12%-ban észleltek, elsősorban a alsó metszőfogak mentén, ínyrecessziót. Ötéves követéses vizsgálatok szerint azonban idővel már az esetek 47%-ban alakult ki ínyvisszahúzódás [22, 23] . Ebben egyértelműen a fog mozgatási iránya, a csont morfotípusa és a gingiva bucco-linguális vastagsága a meghatározó [22, 23, 24] . 2.2. Az 2017-es klasszifikációs munkacsoport által javasolt, új ínyrecessziós klasszifikációs rendszer (2. táblázat) [2, 4] 2.2.1. Mucogingivális állapotok Bizonyos egyéni anatómiai és morfológiai variációkon belül „normál mucogingivális állapotról” beszélhetünk, ha nem észlelhető semmilyen patológiás elváltozás (gingivitis, parodontitis, ínyrecesszió). Lehetnek olyan extrém, egyéni variációk is, amikor nyilvánvaló patológiai elváltozások nélkül sem minősíthető az állapot egészséges variációnak [2, 4] . a) Ínyrecesszióval társuló mucogingivális állapotok Jellemzője az ínyszél apicalis irányú visszahúzódása. Az állapot leírásában a legfontosabb paraméterek: az interdentális tapadási nívó, a gingiva fenotípus (vastagság /szélesség), a gyökérfelszín állapota (caries vagy a NCCL jelenléte vagy hiánya), a zománc/cement-határ detektálhatósága, a fogak pozícíója, a frenulum helyzete, az egymással érintkező recesszó által érintett fogak száma, esztétikai zavar, valamint a fognyaki érzékenység [2, 4]. b) Mucogingivális állapotok ínyrecesszió nélkül Ínyrecesszió nélkül a gingiva állapota a fenotípus alapján (ínyvastagság és a keratinizált gingiva szélessége) definiálható, akár egy-egy fog, akár az egész fogsor men tén. Ebbe a kategóriába tartoznak a hibás fre nulum- és fogpozíciók, valamint a sekély vestibulum. 2.2.2. Ínyrecesszió 2017-es klasszifikációja az interdentális klinikai tapadásveszteség mértéke szerint [25]. Recesszió I-es típus (RT1: Ínyrecesszió ép inter dentális tapadási nívó mellett. Az interdentális zománc/ cement-határ nem detektálható sem a fog meziális sem disztális oldalán. Recesszió II-es típus (RT2): Interdentális tapadásveszteséggel társuló ínyrecesszió. Az interdentális tapadásveszteség mértéke az interdentális zománc/ cement-határtól az interdentális sulcus/tasak bázisig mér ve kevesebb vagy egyenlő a buccalis tapadásveszteség mértékével (a buccalis zománc/cement-határ és buccalis sulcus/tasak bázis közötti távolság). Recesszió III-as típus (RT3): Interdentális tapadásveszteséggel társuló ínyrecesszió. Az interdentális tapa dásveszteség mértéke az interdentális zománc/ cement-határtól az interdentális sulcus/tasak bázisig mérve nagyobb, mint a buccalis tapadásveszteség (a buccalis zománc/cement-határ és buccalis sulcus/tasak bázis közötti távolság) [2, 4] . 2. táblázat . 3. Traumás occlusio és traumás occlusiós erők A traumatizáló occlusiós erők definíciója: bármilyen, a fog érintkezése során fellépő erőbehatás, amely akár a fogakon, akár a rögzítő apparátusban sérülést okoz. A traumás occlusio hisztológiai terminológia, amely leírja a károsító erőbehatás okozta patológiás elváltozásokat. Nincs megalapozott bizonyítéka annak, hogy akár a traumatizáló occlusiós erők, akár a traumás fogérintke zés emberben a gyökérhártyarostokban gyulladást vagy parodontális tapadásveszteséget okozna. Ugyanakkor mind állatkísérletek, mind humán vizsgálatok alátámasztják azt, hogy traumás occlusio társulhat súlyos parodontitissel [2, 5] . Azonban az a tétel, miszerint em berben a traumás occusalis erőhatások gyorsítanák a parodontitis progresszióját, nem igazolódott. Ugyancsak nincs tudományos bizonyíték arra, hogy az oc clusalis trauma oka lenne nem carieses cervicalis lézióknak [2, 5] . Az abfractio patomechanizmusa, amely szerint a dentin/cement-határon a fog enyhe elhajlásából eredő feszültség miatt alakul ki ék alakú kopás, szintén nem bizonyított. Jól kontrollált vizsgálatok
