Fogorvosi szemle, 2019 (112. évfolyam, 1-4. szám)
2019-12-01 / 4. szám
Érkezett: 2019. június 13. Elfogadva: 2019. augusztus 28. DOI 10.33891/FSZ.112.4.117-122 Bevezetés A modern adhezív alapokon nyugvó biomimetikus fogászatban a helyreállítani kívánt fognak és az elkészített restaurátumnak strukturális egységet kell alkotnia, ami így a szájüregben hosszú távon képes lesz ellenállni a több irányú, ismétlődő terheléseknek [1]. Moláris fogakra restaurálhatóság szempontjából általánosan igaz, hogy minél több felszínre terjed az anyaghiány – így a restaurátum is – és minél szélesebb a kavitás orovesztibuláris kiterjedése, annál nagyobb a valószínűsége, hogy idővel csücsöktörés következik be [5]. Számos tanulmány bizonyítja, hogy a megmaradó foganyagban szétoszló stressz nagyságát egyértelműen meghatározza a kialakított üreg formája, az üreg mérete és mélysége, valamint a megmaradt falak száma [18]. Reeh és munkatársai szerint kritikus a zárólécek megőrzése mechanikai szempontból, amit a res tau rá tum sikerességének kulcsaként említettek cikkükben [23]. Gonzalez-Lopez és munkatársai kutatásából kiderül, hogy II. osztályú mezio-okkluzális / okkluzo-disztális (MO/ OD) üreghez képest a mezio-okkluzo-disztális (MOD) üregekben drámaian megnő a csücskök elhajlása [13]. Ennek oka a zárólécek elvesztése, amelyek összetartanák a szemben lévő falakat a rágóerőkkel szemben, így ilyen esetben a fog töréssel szembeni ellenállása szignifikánsan lecsökken [15]. Az említett okok miatt meggyengült MOD üreget lehetőségünk van direkt és indirekt módon helyreállítani. Bár az indirekt restaurátumok tartós, jó megoldást jelenthetnek, főleg a mélyebb MOD kavitások ellátására, felmerülnek esetükben bizonyos hátrányok is (pl. az elkészítésükhöz szükséges hosz szabb időtartam, költségesebb), amelyek korlátozhatják alkalmazásukat. Ezzel szemben a direkt helyreállítás jóval gyorsabb és anyagilag kedvezőbb megoldást jelenthet a páciensek számára. Direkt restauratív technika választása esetén leggyakrabban a mély MOD üreggel rendelkező fogat egy hagyományos kompozit vagy amalgám töméssel szokták ellátni a napi praxisban. Bár az említett direkt restaurátumok a klinikumban sikeresnek mondhatók [2,17], ugyanakkor egyik anyag sem teljesen ideális egy ilyen meggyengült kavitás ellátására. In vitro biomechanikai témájú vizsgálatok azt találták, hogy az amalgám nem nyújt elegendő megerősítést egy MOD kavitás esetében [33,19], és sokszor a megmaradt falak megrepedéséhez és töréséhez vezethet. Ugyanakkor Forster és munkatársai in vitro vizsgálatukban azt találták, hogy mélyebb MOD ka- Szegedi Tudományegyetem, Fogorvostudományi Kar, Konzerváló és Esztétikai Fogászati Tanszék* Szegedi Tudományegyetem Fogorvostudományi Kar, SzájsebészetiTanszék** Direkt restauratív technikák összehasonlítása MOD kavitással rendelkező fogakban üvegszálas anyagok felhasználásával – előzetes tanulmány DR. SÁRY TEKLA*, DR. NAGY KATALIN** Bevezetés: Kutatásunkban különböző üvegszálas anyagokkal és eltérő direkt technikákkal II. osztályú mezio-okkluzodisztális (MOD) üregekbe elkészített direkt restaurátumokat hasonlítottunk össze statikus törési ellenállási teszt segítségével. Anyag és módszer: 72 alsó moláris fogat 6 csoportba osztottunk (n = 12). A kontrollként szolgáló csoporton kívül az összes fogba II. osztályú MOD kavitásokat fúrtunk, majd ezeket vegyesen üvegszálas hálóval, rövid üvegszálas kompozittal (SFRC) és hagyományos kompozittal restauráltuk. A fogak tesztelése statikus törési ellenállással történt, az értékeket Newtonban regisztráltuk. A létrejött törés mintázatát is értékeltük. Eredmények: Az ép fogak (2099 ± 351,04 N), a 3. (SFRC – 1645 ± 457 N) és 6. csoportok (körkörösen elhelyezett üvegszálas háló – 2019 ± 352 N) értékei között nem volt szignifikáns különbség. Megbeszélés: A mechanikai tesztelés eredményeként leginkább a körkörösen elhelyezett üvegszálas hálóval restaurált csoport értékei közelítették meg az ép fogak törési ellenállási értékeit. A hagyományos kompozit restaurátummal ellátott fogak szignifikánsan gyengébben teljesítettek, mint a kontroll csoport fogai. Kulcsszavak: MOD kavitás, kompozit tömés, rövid üvegszálas kompozit, üvegszálas háló FOGORVOSI SZEMLE 112. évf. 4. sz. 2019. 11 7 – 1 22 . n Eredeti cikk