Fogorvosi szemle, 2018 (111. évfolyam, 1-4. szám)
2018-09-01 / 3. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 111. évf. 3. sz. 2018. 85-90. Semmelweis Egyetem, Fogorvostudományi Kar, Arc-, Állcsont-, Szájsebészeti és Fogászati Klinika, Budapest Odontomák diagnosztikus és terápiás aspektusai a maxillofaciális sebészetben DR. SZÜTS JUDIT, DR. NÉMETH ZSOLT A különböző tanulmányok az odontomákat a leggyakoribb odontogén daganatok közé sorolják. A WHO besorolás szerint az elváltozás a benignus daganatok közé tartozik, azonban más nézetek alapján inkább hamartomának tekinthető. A tanulmány célja a hazai és külföldi szakirodalmat alapul véve az odontomákhoz kapcsolódó információk összefoglalása, fókuszálva az elváltozás diagnosztikus és terápiás módjaira. Az odontomák pontos eredete ismeretlen. Néhány teória szerint bakteriális és virális infekciók, trauma, mutációk és abnormális gének is vezethetnek odontomaképződéshez. Gyakran alakulnak ki odontomák örökletes szindrómák (Gardner--, Hermann-, Gorlin-Goltz- és otodentális szindróma) részeként is. Leggyakrabban az első két évtizedben jelennek meg, nemi eloszlás tekintetében nem mutatnak különbséget. Különféleképpen csoportosíthatjuk az odontomákat, a leggyakoribb a WHO klasszifikáció, amely szerint két típust különböztethetünk meg: a compound odontomát és a complex odontomát. Diagnosztikájuk kiegészítő vizsgálatok nélkül meglehetősen bonyolult lehet, ugyanis tünetszegények, a fogazat rendellenességei, impakció, retenció, duzzanat és/vagy aszimmetria utalhat csak a jelenlétükre. Általában röntgenfelvétel során kerülnek felfedezésre, pontos diagnózisuk csak hisztopatológiai vizsgálat után mondható ki. Az odontomák terápiája sebészi eltávolítás, ami történhet extraorális és intraorális megközelítésből is. A műtét során egyre gyakoribb a modern készülékek (lézer, ultrahangos/piezo-/ sebészet) használata. Szövődményekre a legtöbb esetben nem kell számítani. Kulcsszó: odontoma, odontogén daganat, jóindulatú daganat, complex odontoma, compound odontoma Bevezetés A különböző tanulmányok az odontomákat a leggyakoribb, jóindulatú odontogén daganatok közé sorolják, azonban elterjedt az a nézet is, hogy az elváltozások inkább hamartomának felelnek meg. Általában fiatal korban fedezik fel ezeket, jellemzőjük a lassú növekedés, tüneteket nagyon gyakran nem mutatnak de deformálhatják a csontokat, fogakat, megakadályozhatják a maradó fogak előtörését, ezért korai felismerésük és kezelésük fontos feladat [10, 26]. Az odontoma szó Paul Broca nevéhez köthető, aki 1867-ben alkotta meg ezt a kifejezést fogszövetekből álló tumorra vonatkoztatva. Pierre Fauchard volt az első, aki pontos leírást adott az odontomáról. Az első complex odontomáról szóló cikk 1848-ban jelent meg az American Journal of Dental Science című folyóiratban, compound odontomáról pedig az 1850-es évek közepén írtak először [21,34], Etiológia Az odontomák pontos eredete ismeretlen. A különböző szerzők azt valószínűsítik, hogy létrejöttükben nagy Érkezett: 2018. május 2. Elfogadva: 2018. június 26. szerepet játszanak a külső, környezeti és belső, genetikai tényezők. Külső tényezők közé soroljuk a helyi traumákat és a vírus vagy baktérium okozta infekciókat. Helyi képletek nyomása (pl. tejfogak gyökerei) és külső trauma (luxatio, avulsio) is hatással van a fogcsírára, egyes esetekben odontomaszerű képletek jöhetnek létre (Glasstoni, Rushton és Levy ezt kísérlettel bizonyította). Ennek az az alapja, hogy a malformatio az odontogenezis korai fázisában történik és az ameloblast-fejlődés morfogenetikus fázisára van hatással. Az elváltozás kiindulási sejtjei a különböző kutatások alapján valószínűleg az érett ameloblastok, a dentális lamina maradványai és az odontogén epitheliális sejtek 38]. Genetikai tanulmányok alapján kijelenthető, hogy a géneket szabályozó mechanizmusok zavarának, a gének mutációinak vagy az abnormális gének öröklődésének is lehet odontoma a következménye. Egy 2015-ös vizsgálat eredményeként kimutatták, hogy a WNT (Wingless-related integration site) szignalizációs útvonal aktiválására fogszerű képletek jöttek létre. A cikkben rágcsálókkal kísérleteztek. A SOX2 expresszáló sejtek ß-catenint expresszálnak, ami a WNT útvonalat aktiválja számos őssejtben és pluripotens sejtben. Azon-
