Fogorvosi szemle, 2017 (110. évfolyam, 1-4. szám)

2017-06-01 / 2. szám

FOGORVOSI SZEMLE ■ 110. évf. 2. sz. 2017. 38-42. Pécsi Tudományegyetem, Klinikai Központ, Gyermek- és Ifjúsági Fogászati Tanszék* Pécsi Tudományegyetem, Klinikai Központ, Arc-, Állcsont és Szájsebészeti Tanszék** Az ortodonciai minicsavarok előhűtésének hatása az in vitro behajtási hőterhelésre DR. GURDÁN ZSUZSANNA*, DR. SZALMA JÓZSEF** A fogszabályozó kezelés során, szkeletális horgonylat céljából egyre szélesebb indikációs területen alkalmazhatók az ortodonciai minicsavarok. Az önfúró minicsavar kézi behajtása során is számolni kell a csontra akár káros hőterheléssel. Szerzők célja volt, hogy szobahőmérsékletű, illetve használat előtt lehűtött minicsavar alkalmazása során is meghatá­rozzák a csontban keletkező hőmérsékleteket. 1,6 x 8 mm minicsavarokat helyeztek be kézi behajtó segítségével 2 mm vastag kortikálissal rendelkező sertésbordacsontba, miközben ellenállás hőmérőszondák segítségével regisztrálták a behajtás során mérhető hőterheléseket. A hűtött csavarok vizsgálatához felhasználás előtt a minicsavart és a behajtó műszert is mélyhűtőbe helyezték. A szobahőmérsékletű és a hűtött eljárások során mérhető hőmérséklet-különbségeket kétmintás t próba segítségével hasonlították össze. Az átlagos hőmérséklet-emelkedés a csontban jelentősen nagyobb értéket (AT = 11,3°C) mutatott szobahőmérsék­letű minicsavar alkalmazása során, mint a hűtött önfúró csavar használata közben (AT = 6,6 °C). A szkeletális horgonylatként felhasznált ortodonciai minicsavarok kézi behajtása során képződő hőterhelések rámutat­tak arra, hogy a keletkező hőmérsékletek a csavar előzetes hűtésével jelentősen csökkenthetők, feltételezhetően csök­kentve a csavarok élettartamát hátrányosan befolyásoló szövődményeket is. Kulcsszó: minicsavar, szkeletális horqonylat, hőterhelés, csontkárosodás_______________________________________ Bevezetés A fogszabályozó kezelés során a fogmozgatáshoz al­kalmazott bármilyen erőhatás esetében számolni kell azonos nagyságú, ellentétes irányú erőhatással (New­ton III. törvénye, 1687). Ezért a sikeres végeredmény eléréséhez kulcsfontosságú az elhorgonyzás egy ellen­oldali megtámasztás formájában. Proffit és mtsai defi­níciója szerint „az elhorgonyzás a nem kívánatos fogel­mozdulás megakadályozása” [24]. Ezen cél érdekében alkalmazott standard alternatívák, mint dentális (elaszti­kus intermaxilláris ligatura, intaorális kiegészítő elemek) és extraorális támaszték (headgear, arcmaszk) manap­ság egyre inkább háttérbe szorulnak, különösen felnőtt páciensek esetében. Mini implantátumok esetében elsődleges cél a primer stabilitás elérése osszeointegráció nélkül. Ez teszi lehe­tővé a kívánt fogelmozdítás után a könnyű eltávolítást. Erre a célra kifejlesztett speciális ortodonciai minicsa­varokat Kanomi vezette be 1997-ben [13]. Maximális horgonylat alkalmazása enosszeális támasztékkal jobb klinikai eredményeket ad a páciens kooperációs kész­ségétől függetlenül. Elülső nyitott [26, 19], mély hara­pás korrekciójában [14], extrakciós esetek kezelésé­ben [23], illetve disztalizálás [15, 30] és asszimmetrikus expanzió kivitelezésén túl nagy jelentősége van a szke-Érkezett: 2016. december 6. Elfogadva: 2017. január 23. letális horgonylat alkalmazásának az impaktált fogak sorba állítása során is [22, 9], A minicsavarok behe­lyezésének és eltávolításának egyszerűsége mellett a szkeletális horgonylatok további előnye a primer sta­bilitás és azonnali terhelhetőség, mely lerövidíti a fog­­szabályozó kezelés idejét. Széleskörű alkalmazását biztosítja a minicsavarok biokompatibilitása. Anyagu­kat tekintve a csavarok titánból, illetve titán alumínium­mal alkotott ötvözetéből készülhetnek. Az ortodonciai mini implantátumok általában 1,4- 2,5 mm-es átmérőjű és 6,0-12 mm-es hosszúságú vál­tozatokban alkalmazhatók. A minicsavarok tulajdonsá­gait figyelembe véve, a megfelelő alakú, átmérőjű és hosszúságú csavar kiválasztásával a szövődmények mérsékelhetők. Wu és mtsai vizsgálatuk eredménye­ként arra a következtetésre jutottak, hogy maxillában 1.4 mm vagy ennél kisebb, az alsó állcsont esetében 1.4 mm-nél nagyobb átmérőjű csavarral érhető el a töké­letes horgonylat. A különbség az állkapocs különböző bi­ológiai adaptációs mechanizmusával magyarázható [31]. Lényeges különbség a hagyományos fogászati és a fogszabályozás során alkalmazott mini implantátu­mok között, hogy a fogászati implantátumok stabilizá­ciós sikerének kulcsa a csont és az implantátum érint­kezési felülete között létrejövő osszeointegráció. Ezért nagyobb átmérőjű és hosszúságú csavar nagyobb kon­

Next

/
Oldalképek
Tartalom