Fogorvosi szemle, 2017 (110. évfolyam, 1-4. szám)

2017-03-01 / 1. szám

FOGORVOSI SZEMLE ■ 110. évf. 1. sz. 2017. 3-6. Szent Lukács Spa Dental, Budapest* Szent Margit Kórház, Budapest** Semmelweis Egyetem, Fogorvostudományi Kar, Arc-, Állcsont-, Szájsebészeti és Fogászati Klinika, Budapest*** A rheumatoid arthritis hatása a szájsebészeti és implantológiai ellátásban a szakirodalom alapján DR. NAGY RÓBERT*, DR. SZABÓ KATALIN**, DR. SZŰCS ATTILA***, DR. RUSZIN TAMÁS*, DR. JOÓB-FANCSALY ÁRPÁD*** A rheumatoid arthritis ismeretlen etiológiájú, krónikus gyulladás, amely az ízületet alkotó felszínek destrukciója mellett súlyos csontpusztuláshoz vezethet. A csont regenerációját és átépülését az oszteoblaszt és oszteoklaszt sejtek közötti összehangolt működés biztosítja, melyet citokinek által médiáit bonyolult folyamatok szabályoznak. A proinflammatorikus citokinek túlsúlya esetén a csont homeosztázisa felborul, és lebontó folyamatok kerülnek előtérbe. A rheumatoid arthritis és a parodontitis között fennálló patobiokémiai hasonlóságról igen sok publikáció jelent meg, azonban a csontregene­rációban és az osszeointegrációban betöltött szerepével viszonylag kevés szerző foglalkozik. A nemzetközi irodalom alapján a betegséggel összefüggésben lévő gyakori parodontitis, nyálszekréció csökkenés, az alkalmazott gyógysze­rek, valamint a csont regeneratív potenciáljának csökkenése miatt a rheumatoid arthritis a fogászati implantáció relatív kontraindikációjának tekinthető. Irodalmi adatok alapján azonban, megfelelő preoperatív előkészítéssel (parodontális státusz rendezése, antibiotikus védelem, rheumatológiai konzílium, gyógyszerelés módosítása) beavatkozásaink bizton­sággal elvégezhetők. A sikertelenség nagyobb kockázatáról és az alapbetegséggel való összefüggéséről, jelentőségéről a pácienseket feltétlenül tájékoztatni kell. Kulcsszó: fogászati implantátumok, csontintegráció, rheumatoid arthritis Bevezetés A rheumatoid arthritis (továbbiakban RA) egy, főleg az ízületeket érintő krónikus, ismeretlen etiológiájú gyulla­dásos megbetegedés. Kialakulásában genetikai (HLA és egyéb gének), környezeti tényezők (fertőzések, do­hányzás, táplálkozás) és autoimmun jelenségek egy­aránt részt vesznek. Annak ellenére, hogy sokat tudunk a RA-ról, etiológiájának és kórélettanának számos kér­dése még nem tisztázott [5, 19]. A betegség a populáció körülbelül 0,5—1,1 %-át érinti, és a legtöbb autoimmun betegséghez hasonlóan nőknél háromszor gyakrab­ban fordul elő [18]. A betegek 80%-a 33-50 év közötti életkorba tartozik [8, 13]. A kórkép elnevezése Sir Alf­réd Garrod nevéhez fűződik, aki 1859-ben publikál­ta a betegséget [12], A folyamat hátterében különböző citokinek, faktorok, enzimek és egyéb molekulák mű­ködése áll, melyek közül számos a csontregeneráció, illetve az osszeointegráció folyamatának inhibitora [6]. A RA kialakulásában szerepet játszó molekulák:- aktivált T-sejtek termékei: IL-2, IL-6, TNF-a, IFN-y- makrofágok termékei: IL-1, IL-6, TNF-a, GM-CSF, M-CSF, RANK-L- B-sejtek által termelt molekulák: RF, ANA, ACPA, complement- egyéb mediátorok: kinin, PGE2, enzimek (pl. MMP) A RA-re ízületi duzzanat, fájdalom és a synovialis fel­színek pusztulása miatt funkcionális eltérések jellemző­ek. Az ízületi gyulladás klasszikusan kétoldali, azonos ízületi csoportok közül legtöbbször a végtagok kisebb ízületeit érinti. A synovitis következtében elsősorban az ízületi felszínek, illetve a szomszédos csontállomány pusztul. A tüneteket és a deformációt súlyosbítja, hogy a gyulladásos folyamat az ízületet alkotó szalagokat is érinti. A betegek nagy részénél általános tünetek, mint fáradékonyság, étvágycsökkenés, gyengeség és musz­­kuloszkeletális fájdalom tarkítják a klinikai képet. Ezen felül a RA-t összefüggésbe hozták bizonyos malignus hematológiai kórképekkel, kardiovaszkuláris és vese­betegségekkel is. Extraarticularis tünetei közé tartoz­nak az úgynevezett RA-csomók, rheumatoid vasculitis, episcleritis, pericardialis és a tüdő állományát érintő be­tegségek. Kezelése tehát multidiszciplináris együttmű­ködést igénylő feladat [14], Fontos azt is tudni, hogy viszonylag gyakran kombi­nálódik az alábbi három szindrómával. Érkezett: 2014. március 17. Elfogadva: 2016. december 20.

Next

/
Oldalképek
Tartalom