Fogorvosi szemle, 2017 (110. évfolyam, 1-4. szám)
2017-12-01 / 4. szám
130 FOGORVOSI SZEMLE ■ 110. évf. 4. sz. 2017. recessziók sebészi korrekciós fél-, egyéves eredményei azt mutatják, hogy a restaurátummal kombinált mukogingivális sebészi eredmények akár a gyökérfedés százalékos mértékében, akár a teljes gyökérfedést adó esetek pervalenciájában összehasonlíthatók voltak a teljesen ép klinikai koronán végzett mukogingivális műtéti eredményekkel [65, 66, 67, 3, 20, 48], A közlemények ugyanakkor felhívják a figyelmet az üvegionomer tömés széli adaptációjának és felületi simaságának fontosságára a posztoperatív eredmények és a plakk-kontroll érdekében [65]. Az elmúlt években megjelent tanulmányok szerint a GC Equia®; (GP Extra) és egy új, fényre polimerizálódó nanotöltésű kompozit fedőlakk (G-Coat Plus) javítja a tömés fizikai tulajdonságait, homogénebb és simább felszínt hoz lére, ami csökkenti a plakk-akkumuláció lehetőségét [22, 47], Ezzel szemben egy 2015-ös vizsgálatunk szerint a nanotöltésű, fényre polimerizálódó lakkal bevont üvegionomer tömések gingivális hatása nem volt sem klinikailag, sem statisztikailag szignifikánsan jobb, mint a hagyományos resin módosított üvegionomer töméseké [37]. Ezért jelen vizsgálatunk célja volt tanulmányozni, hogy a nanotöltésű, fényre polimerizálódó lakkal bevont üvegionomer tömések mellett a NCCL-k milyen sikerrel korrigálhatok mukogingivális plasztikai műtétekkel. Vizsgálatunkban a Zucchelli és munkatársa által leírt, módosított, koronálisan elcsúsztatott lebenytechnikát (MCAF) alkalmaztuk [81] az egyik alcsoportban EMD, a másikban pedig SCTG kombinációjával. Számos vizsgálat mutatott rá a zománc-mátrix proteinek (EMD) [35] kedvező hatására recessziófedések esetén is, mert elősegíti a másodlagos cementképződést [34, 16, 13]. Mivel az EMD segíti a sérült gyökérfelszínen az appozicionális cementréteg képződését, lehetőség nyílik valódi kötőszöveti tapadás kifejlődésére. EMD alkalmazása nélkül nagyobb a valószínűsége, hogy a recessziófedés területén inkább hosszú hámtapadás alakul ki. Az EMD-nal végzett vizsgálati eredmények hosszabb távú stabilitását figyelték meg és vastagabb keratinizált szövet képződését írták le, szemben a koronális elcsúsztatás önálló alkalmazásával. Esetünkben a GIC felszínén az EMD másodlagos cement képzésében játszott szerepe eleve kizárható, azonban kíváncsiak voltunk arra, hogy számíthatunk-e a tömésre helyezett lebeny esetében is az EMD sebgyógyulásban kifejtett pozitív hatására a posztoperatív biotípus-változásban. Számos irodalmi adat utal arra, hogy SCTG alkalmazása előnyösen befolyásolja a recessziófedést [13]. Laza alveoláris nyálkahártya jelenlétében a lebeny alá helyezett, tömött rostos kötőszövet segít a lebeny stabilizálásában, a nyálkahártya jellegének, illetve biotípusának megváltoztatásában [42], A nyálkahártya jellegének megváltoztatása, azaz a megfelelő mennyiségű feszes keratinizált íny megléte a parodontális egészség szempontjából kritikusnak tűnik [28]. Zucchelli és munkatársainak ajánlása alapján SCTG- tal kombinált műtét indikált a keratinizált gingiva hiányában, prominens, vagy soron kívül álló fogak mellett, fognyaki kopások korrekciójában, protetikai restaurációk vagy implantációs fogpótlások esetén [80, 82], A szerző kiemelte, hogy fognyaki kopások esetén SCTG hiányában a CAF a kopás szubgingivális konkáv felszínén kollabálhat, rontva a recessziófedés eredményességét. A korábban idézett esettanulmányok mellett [3, 65, 49, 69, 21,25, 20] egy, a jelen vizsgálatunkhoz hasonló közleményt találtunk, ahol egyik oldalon CAF, a másik oldalon CAF+GIC műtétek után fél és két évvel értékelték eredményeiket. A féléves adatok szerint nem találtak szignifikáns különbséget a két oldal között, sem a fognyaki fedésben, recesszió-csökkenésben. sem pedig a gingiva állapotában (BOP, PD). Hat hónappal a műtét után egyik esetben sem kaptak 100%-os fognyaki fedést. A teljes NCCL fedés mértéke a tesztoldalon 51,57 ±17,2%, a kontroll oldalon 53,87 ±12,6% CAF (p > 0,05). Egy közelmúltban megjelent csoport kontrollos vizsgálatában CAF technikával kezeltek ép koronájú fogakat, NCCL+resin módosított GIC és NCCL+mikrofil kompozit töméssel ellátott műtéti esetekben. Mindhárom esetben hasonló, 6 hónapos posztoperatív eredményeket kaptak, és a két különböző restaurátum mellett is hasonló, átlagosan 80%-os fedést értek el [48], Jelen klinikai vizsgálatunkban a GC Equia® töméssel helyreállított NCCL felett mindkét kombinált mukogingivális műtéti eredményekben a két oldal között nem volt szignifikáns különbség a recessziófedés tekintetében. Azonban az ínyrecesszió-csökkenés szignifikáns eltérést mutatott mind a teszt, mind a kontroll oldalon MCAF+SCTG csoport javára az MCAF+EMD csoporttal összehasonlítva. Ugyanakkor a recessziófedés mértékében nem volt szignifikáns különbség a T és a K csoportok között (3., 4. táblázat, 7. kép). Esetünkben hat hónappal a műtét után a teszt oldalon az EMD csoportban átlagosan csak 40,0 ±32,0%, míg az SCTG esetében 76,92 ±19,23% volt a fognyaki fedés. Ezzel szemben ugyanezen értékek a kontroll oldalakon 66,66 ±35,0% és 73,07 ±21,93% voltak (4. táblázat). Ugyanakkor esetünkben a teszt oldalon (SCTG és EMD csoportban) a BOP és a reziduális PD és CAL értékek szignifikánsan magasabbak voltak, mint a kontroll oldalon. (9., 10. kép) A hathónapos posztoperatív értékeléskor a fognyaki fedés mértékétől függetlenül a PD értékekben mindig nagyobb és ennek következtében kisebb klinikai tapadási nívó-nyereséget (CAL) mértünk a teszt oldalon, mint a töméssel nem korrigált NCCL oldalon. A CAL esetében ez a különbség statisztikailag szignifikáns volt. (9., 10. kép) Az EMD és SCTG csoport összehasonlításában a PD szignifikánsan nagyobb volt az SCTG csoportban, ami szignifikánsan magasabb szulkuszváladék-növekedéssel is társult, ami egyértelműen gyulladásra utal. Hat hónappal a műtét után az ínyszéli gyulladás foka (BOP) is szignifikánsan rosszabb értékeket mutatott a teszt oldalon. (9., 10. kép) Ez azt látszik igazolni, hogy a korábbi vizsgálatok eredményeitől eltérően a vizsgált nanotechnológiás lakkal fedett tömőanyag
