Fogorvosi szemle, 2017 (110. évfolyam, 1-4. szám)

2017-12-01 / 4. szám

FOGORVOSI SZEMLE ■ 110. évf. 3. sz. 2017.

123

1. kép: Az abrázió, abfrakció és erózió klinikai képe

okozta mikrorepedéseket (abfrakció) és a biokorróziót (erózió) [33]. (1. kép. a, b, c)

Az abrázió ismétlődő mechanikai koptató hatás következtében alakul ki [39] és a fog nyaki részén jellegzetes, legömbölyített szélű, ék alakú keményszövethiányt hoz létre. Abfrakció a fog okklúziós túlterhelése következtében a zománc-cement határon kialakuló, ék alakú, éles szélű keményszövethiány. A parafunkciós mozgások a fognyaki területen oldalirányú nyíró erőket produkálnak, a fog mikrométer nagyságrendű elhajlását okozva. Ezt az elhajlást a dentin rugalmassága károsodás nélkül követi, azonban a teljesen rigid zománcprizmákban mikro repedések keletkeznek, amik végül a zománc kipattogzásához vezetnek [39, 33]. Klinikai képében az elváltozást az abráziótól a kifejezett, éles széle különíti el [39]. Erózióról beszélünk, ha nem bakteriális eredetű savhatás vagy keláció következtében alakul ki a fogak felszíni demineralizációja [39, 53]. Amennyiben ez a folyamat gyakran ismétlődik és hoszszú ideig tart, különösen, ha abrázióval társul, akkor a fognyaki területen sima felszínű foganyag-veszteség alakulhat ki. Ezen regresszív folyamatokat, a fog keményszövetének fizikai és/vagy kémiai hatásra bekövetkező irreverzibilis anyagveszteségét az angolszász irodalom „non-carious cervical lesion” (NCCL) névvel jelöli [40], Topográfiai szempontból a léziók érinthetik csak a koronái, vagy csak a gyökérfelszínt, illetve mindkét felszínt egyaránt [8].

A fogak keményszövet ártalmai több esetben az ínyrecesszióval közös etiológiai faktorokat hordoznak, ezért a komplex kezelési tervünk felállításakor fontos megvizsgálnunk, hogy milyen körfolyamatok húzódnak meg a kombinált lágy- és keményszöveti léziók hátterében. A gyulladásmentes ínyrecesszió és fognyaki kopás közötti kapcsolatot és ennek gyakoriságát jól példázza egy tanulmány, amelyben a megvizsgált 900 ínyrecessziót szenvedett fog közül 50%-ban nem volt nagyító alatt észlelhető az anatómiai zománc-cement határ (ZCH), ami a fognyaki keményanyag-veszteség biztos jele [82]. Egy másik tanulmány szerint 1000 NCCL-t tanulmányozva 34%-ban nem volt meghatározható a ZCH vonala [8], A NCCL ínyszélhez való viszonyát tanulmányozó vizsgálat szerint a cervikális kopás apikális széle az esetek közel 40%-ában az ínyszélnél, vagy az ínyszél alatt (32%) helyezkedett el [54, 44],

Annak ellenére, hogy a lágy- és keményszövet patológia ennyire szoros korrelációban van egymással, a restauratív fogászat hosszú ideig figyelmen kívül hagyta a vörös esztétikum korrigálását és csupán a keményszöveti lézióra fókuszált, a szubgingivális szélű fognyaki kopások esetében akár a mukogingivális állapot rovására is [50]. Az elmúlt évtized fogászati ellátásában kiemelt hangsúlyt kap az esztétika, amely már nem csak a keményszövetek esztétikus helyreállítását célozza meg, hanem egyre nagyobb figyelem összpontosul a gingiva egészségére és harmonikus lefutására is, az ún. „vörös és fehér esztétikum” harmóniájára. Ezekben az esetekben kombinált terápia indokolt, mivel önmagában sem csak a sebészi, sem a csak restauratív terápia nem nyújt megfelelő eredményt. A komplex esetek eredményes ellátása érdekében sokszor gondos tervezésre és csapatmunkára van szükség; a protetikai és konzerváló fogászati ellátás mellett a kezelés sikerességéhez elengedhetetlen a parodontális sebészi beavatkozás is.

A kezelés megkezdése előtt fontos tisztázni, hogy reálisan milyen mértékben fogjuk tudni fedni a szabaddá vált fognyakat. Hiszen ennek megvannak a természetes anatómiai korlátái. Amennyiben az approximális csont is érintett (Miller III—IV), teljes recessziófedésre aligha számíthatunk [55]. Továbbá NCCL esetén, amenynyiben a kopás kiterjed a fogak koronái részére is, csak speciális grafikus módszerrel rekonstruálható a hajdan volt zománc-cement határ vonala [83, 62]. (2. kép)

2. kép: Az anatómiai korona határának meghatározása Zucchelli és mts. által leírt módszer szerint