Fogorvosi szemle, 2016 (109. évfolyam, 1-4. szám)
2016-03-01 / 1. szám
6 FOGORVOSI SZEMLE ■ 109. évf. 1. sz. 2016. kolás, finanszírozás, beválogatás és kizárás, statisztikai analízis, kiindulási homogenitás stb.) 3. Anyag és módszer (teszt- és kontroli-eszközök, instrukciók, tanulmány jellege, vizsgált indexek) 4. Eredmények (indexek változásai, szignifikancia, mellékhatások, megjegyzések) A tanulmányok minőségi kiértékelése során több tényezőt is figyelembe vettünk. A randomizációt akkor értékeltük megfelelőnek, ha az elosztás jellege közlésre került, és megfelelt a CONSORT irányelveknek (http://www. consort-statement.org/). A maszkolást (vaksági vizsgálat) néztük mind a vizsgáló (indexet regisztráló), mind a statisztikus személyére vonatkozóan. Ez akkor volt elfogadható, ha vizsgáló nem tudja, hogy az önkéntes a teszt- vagy a kontroll csoportba tartozik-e. A kalibráció egy klinikus többszöri mérései közötti (intraexaminer error), vagy több vizsgáló mérései közti (interexaminer error) megbízhatóságot kifejező statisztikai módszer. A finanszírozás szempontjából a vizsgálat szponzoráltnak tekinthető, ha a kutatáshoz anyagi támogatást, vagy a teszteszközöket a gyártó bocsátotta rendelkezésre. Ha nem volt erre vonatkozó információ, akkor tisztázatlan a finanszírozás, míg csak akkor tekinthető szponzorálatlannak, ha erre vonatkozó kijelentést tettek a szerzők. Vizsgáltuk a tanulmányok kezdetekor fennálló homogenitást, azaz a teszt- és kontrollcsoportok közötti kiindulási paramétereket korra, plakk és gingivális indexre, dohányzásra és medikációra való tekintettel. Amennyiben ezek között szignifikáns különbség mutatkozik, úgy ez befolyásoló faktor lehet a végeredményre nézve. Végezetül minőségi szintjelző lehet az egyes publikációk statisztikai feldolgozása. Kíváncsiak voltunk a statisztikai mérés választásának, leírásának helyességére, illetve a minta nagyságbeli kalibrációjából fakadó erősség jelenlétére. A minőségi kiértékeléssel a tanulmányok részrehajlását kívántuk megvizsgálni, amelyek az eredmények valósságát, hitelességét befolyásolhatják. Az előbb említett főbb minőségi kritériumokat táblázatba foglaltuk (Ili. táblázat), és ezek alapján minden tanulmányt a Cochrane Handbook for Systematic Reviews of Interventions 5.0.2 ajánlása szerint egy 3-as skálán osztályoztuk [Higgins 2009]. Részrehajlás (bias) szempontjából alacsony rizikójú a vizsgálat, ha a minőségi kritérium egyértelműen meghatározott. Tisztázatlan rizikójú, ha a cikk nem tesz említést, vagy a leírás alapján a kritérium nem elbírálható, vagy nem teljeskörű. Magas rizikójú, ha a közlemény nem tesz eleget az előírásoknak. Az összes minőségi kritériumot figyelembe véve a tanulmányokat az alábbi 3 kategóriába soroltuk a részrehajlás rizikója alapján:- Magas rizikójú: ha 2 vagy annál több kritérium magas és legalább van 1 tisztázatlan rizikójú.- Közepes rizikójú: ha maximum 2 kritérium magas, vagy 1 magas és még legalább 1 tisztázatlan rizikójú.- Alacsony rizikójú: ha maximum 2 tisztázatlan rizikójú kritérium található a vizsgálatban. Az irodalomkutatás során sok különböző plakk és gingivális indexszel találkoztunk. Voltak olyan közlemények is, amelyek több indexet regisztráltak. Ezekben az esetekben egy korábbi összefoglalóban [Heanue 2003] felállított hierarchia szerint választottunk indexet, hiszen egy tanulmány csak egy adattal szerepelhet az analízisben. A rangsort az index használati gyakorisága és egyszerűsége alapján határoztuk meg. Ezek alapján plakk-mérés esetén, ha lehetett, a Turesky által módosított Quigley-Hein indexet [Turesky 1970], míg a gingiva állapota esetén a Lóé és Silness indexet [Lóé & Silness 1963], illetve annak hiányában a szondázási ínyvérzést vettük alapul [Ainamo 1975]. Minden esetben megpróbáltunk teljes szájmérési eredményeket alapul venni, ahol csak részleges mérési eredmények voltak, ott szenzitivitási vizsgálatot csináltunk, hogy ellenőrizzük befolyásukat az összefoglalóra nézve. Különböző plakk és gingivális indexek hasonló koncepció alapján és magas korrelációval mérnek, de különböző skálákon. Az eltérő mértékegységekben vizsgált hatások azonos skálára hozásának érdekében használjuk az úgynevezett hatásnagyságot (effect size), amely a kezelési csoportok átlagai közti különbségnek és az adatok szórásának a hányadosa, egyfajta standardizált hatás, dimenzió nélküli szám. A meta-analízis a hatásnagyság mérésénél a standardizált átlag különbségét (standardised mean difference: SMD) használja a 95%-os konfidencia intervallummal (Cl; p = 0,05) [Deeks 2001]. Szükséges, hogy meg tudjuk becsülni az egyik eszköz prioritásának nagyságát a másik felett, és mivel az SMD-k klinikai tartalommal nem bírnak, ezért át kell konvertálni őket ekvivalens értékkel bíró klinikai indexekké. Ehhez vissza kell nyúlnunk az egyik olyan vizsgálat SMD értékéhez, amely hasonló átlagot kapott, mint a mi meta-analízisünk, és ennek a cikknek klinikai értékei alapján értékelhetjük a mi eredményeinket. Tekintettel arra, hogy az egyes tanulmányok között a hatásnagyságot vizsgálva valódi differenciák lesznek, és a meta-analízissel a hatások eloszlásának átlagát próbáljuk megbecsülni, ezért a számításokat a randomhatás modell alapján végeztük [Borenstein 2009]. A tanulmányokból extrahált numerikus adatokat a Review Manager 5.2 szoftverbe (CochraneTech, London, UK) tápláltuk be, mely a SMD számolása után fasor-ábra (forest plot) diagramokkal szemléltette és súlyozva öszszegezte a kapott eredményeket. Mivel a szoftver táblázatainak nyelvét sajnos nem lehet módosítani, így azok az eredeti angol nyelven kerültek jelen közleményünkbe. A témakörben keresztezett (cross-over) és paralellelcsoport típusú vizsgálatokkal találkoztunk. A két heterogén protokoll adatainak kombinálására az Elbourne és mtsi [Elbourne 2002] által leírt technikát használtuk. Egyes tanulmányok egyszerre több típusú elektromos fogkefét is vizsgáltak a tesztcsoportokban. Mivel a meta-analízisben egy közlemény csak egy adattal képviselhette magát, hogy ne torzítsa el a végeredményt, ezért ezekben az esetekben az alábbiak szerint jártunk el. Az elektromos fogkefék összesített vizsgálatánál
