Fogorvosi szemle, 2016 (109. évfolyam, 1-4. szám)

2016-06-01 / 2. szám

51 FOGORVOSI SZEMLE ■ 109. évf. 2. sz. 2016. lett mért ínyszélességek átlaga a felső állcsonton a fog­csoportok között szignifikáns különbséget mutatott (P = 0,026). Ezzel ellentétben az alsó állcsonton a fogcso­portok között nem volt szignifikáns különbség az íny­szélességek szempontjából (P = 0,14). Ezenfelül áll­csontonként összehasonlítottuk az ínyszélesség-értéke­­ket biotípus szempontjából is, de sem a felső (P = 0,18), sem pedig az alsó állcsonton (P = 0,16) nem találtunk szignifikáns eltérést a biotípuscsoportok között. Az 6. ábra a mucogingivális határvonal lefutását szemlélteti a mért átlagértékek alapján. Az ábrán jól látszik, hogy mind a maxilián, mind a mandibulán a fe­szes íny szélessége a frontfogak mentén nagyobb, a premoláris régióban elkeskenyedik, majd a moláris régióban ismét szélesedik. Jobb Bal —Maxilla Mandibula 6. ábra: Mucogingivális határvonal átlaglefutása a két állcsonton a fogankénti átlagértékek jelölve milliméterben Megbeszélés A gingiva biológiai védelmét a sulcus gingivae falát ké­pező, alig 1-1,5 mm-nyi szabad ínyszélben zajló ter­mészetes és szerzett immunreakciók biztosítják. Bár Dorfman és munkatársai vizsgálatai megcáfolták, hogy 0 mm feszes ínynél megfelelő egyéni plakk-kontrollal sem tarható fönt az íny gyulladásmentes állapota [Dorf­man és mtsai. 1985], azonban a gyakorlatban látnunk kell, hogy a hatásos egyéni szájhigiénia csak legalább 2-3 mm keratinizált, azaz 2 mm feszes gingiva propria mellett tartható fenn. A marginális parodontium mecha­nikai védelmét és a processus alveolarison tapadó mi­mikái izomrostok és frenulumok húzó-vongáló hatását a periosteumon szorosan tapadó tömött rostos kötő­szövetből felépült keratinizált gingiva propria biztosít­ja. Ugyanakkor nem csupán a gingiva propria corono­­apicalis szélessége, hanem annak kollagéntartalma, azaz vastagsága is kritikus. A gingiva propria vastag­ságát utóbbi idők terminológiája szerint biotípusnak ne­vezzük. Alapvetően a biotípust az egyén antropológiai és orthodonciai adottságai határozzák meg, és ennél fogva ezeknek jelentős befolyásoló hatása van a plakk okozta gyulladások terjedésében és a sebészi, illetve nem sebészi terápia kiszámíthatóságában. A gingivális biotípusnak ezenfelül jelentős szerepe van a mucogingi­vális komplikációk kialakulásában, ami elsősorban íny­­recesszióban vagy a vestibulum beszűkülésében mani­fesztálódik. Az utóbbi időben az esztétikus parodontális sebészet a parodontológia egyik legtöbbet publikált területe, és az elmúlt 20 évben olyan minimál-invazív mucogingivális műtéti technikák láttak napvilágot, me­lyeknek célja a gingiva biotípus korrekciója és ezen túl az ínyrecesszió fedése. Ma az esztétikai fogászatban a fehér esztétikum, azaz a makulátlan ép, fehér fogsor nem választható el a vörös esztétikumtól, azaz a har­monikus, ép, halványrózsaszín, adekvát szélességű és vastagságú ínytől. Hazánkban a mucogingivális sebé­szet tárgykörében megjelent közleményekben [Aroca és mtsai. 2009, Aroca és mtsai. 2010, Molnár és mtsai. 2013] sokszor említésre kerül a biotípus fogalma, de tu­domásunk szerint kiterjedt, teljes fogívet felölelő, antro­­pometriás vizsgálat itthon még nem történt. Vizsgálatunkban adatokat szolgáltattunk a fiatal ma­gyar férfiak és nők ínyének szélességéről és vastagsá­gáról (biotípus). Nem invazív módszerrel, a parodon­tális szonda áttetszősége alapján értékeltük 68 önként jelentkező fiatal egyén gingivális biotípusát minden teljesen előtört fogon, a bölcsességfogak kivételével. A nemzetközi irodalomban az utóbbi időben számos vizsgálati eredmény látott napvilágot, azonban a tel­jes fog ívre kiterjedő vizsgálatról csak kevesen számol­tak be. Legtöbb esetben a kiválasztott reprezentáns fog a nagymetsző vagy a teljes frontrégió volt, ritkáb­ban a premolárisok [De Rouck és mtsai. 2009]. Frost a parodontális szonda áttetszősége alapján végzett vizsgálati módszer érzékenységét elemezve megálla­pította, hogy csak 0.8 mm-nél vastagabb ínyszél mellett csökken a szonda áttetszősége [Frost és mtsai. 2015]. Egy a közelmúltban megjelent összefoglaló közlemény megállapítása alapján, az általuk összefoglalt 12 köz­lemény adatai szerint a vastag biotípus összességé­ben valamivel gyakoribb volt (51.9%), mint a vékony (42.3%). Megállapítják, hogy az értékelt 12 közlemény alapján a fogazati, gingivális és alveoláris csontdimen­ziók csak gyenge korrelációt mutatnak. Legtöbben csak az íny vastagsága és szélessége között mutat­tak ki szignifikáns összefüggést. Az egyes feldolgozott közleményekben azonban a vékony biotípus előfordu­lási aránya a különböző vizsgálati módszerektől függően igen változó értékeket (12-81%) mutatott [Zweers és mtsai. 2014, Müller & Eger 1997, Müller és mtsai. 2000]. A legtöbb vizsgálatban jelentős vagy statisztikailag szignifikáns különbség volt férfiak és nők között. Férfi­akban dominánsan a vastag biotípus fordult elő [Man­­junath és mtsai. 2015, Vandana & Savitha 2005]. Saját vizsgálatunk is ezt támasztja alá. A különbség esetünk­ben statisztikailag szignifikáns volt. A nemek közötti el­térés vizsgálatunkban kifejezettebb volt a maxillán, mint a mandibulán. Egy szaúd-arábiai felmérés szerint fiatal nők (életkor 23,2±2.5 év) körében a vékony bio­típus 4-szer gyakoribb volt a maxillán és 5-ször a man-

Next

/
Oldalképek
Tartalom