Fogorvosi szemle, 2016 (109. évfolyam, 1-4. szám)
2016-06-01 / 2. szám
49 FOGORVOSI SZEMLE ■ 109. évf. 2. sz. 2016. ■ 1. osztály: Vékony biotípus: Feszes íny vastagsága: 0 mm-1 mm ■ 2. osztály: Közepes biotípus: Feszes íny vastagsága: 1 mm-2 mm ■ 3. osztály: Vastag Biotípus: Feszes íny vastagsága: > 2 mm-Statisztikai analízist végeztünk mind a biotípus, mind a feszes íny szélességének tekintetében. A gingiva biotípusát állcsontonként, fogcsoportonként és nemenként is összehasonlítottuk. A keratinizált íny szélességének átlagait pedig nemenként, fogcsoportonként és biotípus osztályonként hasonlítottuk össze mindkét állcsontban. Minden esetben egytényezős varianciaanalízist végeztünk (One-way ANOVA: ANalysis Of VAriance). Amenynyiben az összehasonlítandó csoportok között a szignifikancia-szint (P) kisebb volt, mint 0,05, akkor a két csoport közötti különbség statisztikailag szignifikánsnak mondható. A számításokat SigmaPlot 12.5. statisztikai szoftverrel és Microsoft Excel 2015 programmal végeztük. Vizsgált populáció Felmérésünk során 68 egyén gingivális paramétereit értékeltük. A páciensek életkora 14 és 28 év között mozgott (átlagéletkor: 21 év), ebből 33 férfi (48,5%) és 35 nő (51,5%). A vizsgálatban résztvevőket 3 nagyobb vizsgálati csoportba lehetett beosztani: ■ Fogszabályzó kezelés alatt állók: 15 (22,05%). Ebben az esetben minden páciens multiband típusú, rögzített fogszabályozó készüléket viselt. ■ Parodontológia szakrendelésen megjelent fiatal páciensek: 12 (17,65%) ■ Egyetemi hallgatók: 41 (60,3%). Budapesti Műszaki Egyetemről és a Semmelweis Egyetemről. A beválasztás egyik fontos kritériuma volt, hogy a felmérésben résztvevők nem szenvedhettek rögzítő apparátust érintő megbetegedésben (pl. chr. parodontitis, manifeszt ínygyulladás) és nem rendelkezhettek extenzív foghiánnyal. Eredmények A kritériumoknak megfelelt pácienseket a vizsgálat után négy diagnosztikus csoportba osztottuk: ■ Egészséges íny (BOP negatív): 41 (60,3%) ■ Gingivitis (BOP pozitív; tapadásveszteség és a gingiva marginális ödémája nélkül): 22 (32,35%) ■ Nem plakk okozta ínyrecesszió (BOP negatív): 3(4,41%) ■ ínyhyperplasia: 2 (2,94%) A biotípusok megoszlását foglalja össze az /. táblázat. Mindkét állcsontban a közepes biotípus dominált. A max-5. ábra: Regisztrált paraméterek (Lindhe, Lang & Karring 2008) BT: a gingiva propria vastagsága, PPD: szondázási sulcus mélység, GR: ínyrecesszió, ISZ: a gingiva propria szélessége I. táblázat Gingiva biotípusok (BT) prevalenciája MAXILLA MANDIBULA Különbség Vékony BT 14 (20,59%) 19 (27,94%) 7,35% Közepes BT 39 (57,35%) 38 (55,88%) 1,47% Vatag BT 15 (22,06%) 11 (16,18%) 5,88% illán mért biotípus-arányokat a mandibulán mért értékekkel összehasonlítva a közepes biotípus esetében nem volt különbség. Ezzel ellentétben vékony biotípus gyakrabban fordult elő a mandibulán, míg a vastag biotípus gyakoribb volt a maxillán. Azonban statisztikai elemzést végezve a két állcsont között a biotípus szempontjából nem volt szignifikáns különbség (P = 0,5). Nemek szerinti bontásban szignifikánsan különbség volt a vékony biotípus és a vastag biotípus aránya között mind a maxilián (P = 0,006), mind a mandibulán (P < 0,001). A férfiakban a vastag, míg nőkben a vékony biotípus aránya volt magasabb. A biotípus nemek szerinti eloszlását foglalja össze a II. táblázat. Az egyes állcsontokon fogcsoportonkénti bontásban vizsgálva a biotípus megoszlását a frontfogakon (3-3) regisztrált [£ = 68], a kétoldali premolrisokon (4-5) és a kétoldali molárisokon (6-7) mért biotípus prevalencia értékeket [£ = 136] tünteti fel a III. táblázat. Statisztikai analízis alapján mindkét állcsonton szignifikánsnak mondható a gingivális biotípus közötti különbség a fogcsoportok között. Maxilla esetén: P < 0,001, mandibula esetén: P = 0,007.
