Fogorvosi szemle, 2016 (109. évfolyam, 1-4. szám)
2016-06-01 / 2. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 109. évf. 2. sz. 2016. 45-55. Semmelweis Egyetem, Fogorvostudományi Kar, Parodontológiai Klinika, Budapest* Biotípus jelentősége a fogászati-parodontális kezelések kiszámíthatóságában Irodalmi összefoglaló és keresztmetszeti vizsgálat PALKOVICS DÁNIEL*, DR. GERA ISTVÁN* Háttér: A feszes íny dimenziója fontos szempont a parodontális egészség fenntartásában, a bakteriális plakk akkumulációjára adott válaszreakciójában, és befolyásolja fogászati sikeres kimenetelét. Ezért a gingivális biotípus meghatározása kiemelt fontosságú a fogorvosi gyakorlatban. Keresztmetszeti vizsgálatunk célja, hogy egészséges egyénekben meghatározzuk a gingiva vastagságát és szélességét parodontálisan, és antropometriai adatokat szolgáltassunk a magyar lakosságról. Anyag és eszköz: A vizsgálatban 68 parodontálisan egészséges páciens vett részt. Átlagéletkoruk 21 év volt (14-28 év). A biotípust a szonda gingivális transzparenciája alapján határoztuk meg az egyes fogak mellett, a fogak buccalis oldalán a középvonalban. Három biotípus osztályt különítettünk el. Amennyiben az íny vastagsága > 1 mm, akkor vékony biotípusról, ha 1-2 mm, akkor közepes biotípusról, ha pedig < 2 mm, akkor vastag biotípusról beszélhetünk. A biotípust és az íny szélességét egyaránt UNC-15 parodontális szondával határoztuk meg. Az adatokat statisztikailag elemeztük és összehasonlítottuk egymással, nem, állcsont és fogcsoport szempontjából. Eredmények: Vékony biotípus szignifikánsan gyakrabban fordult elő nőkben, a férfiakban a vastag biotípus volt dominánsabb. Gyakori volt az egy állcsonton belüli biotípusváltás az egyes fogcsoportok között. A keratinizált íny átlagszélessége nagyobb volt a maxillán, mint a mandibulán. A biotípus és a fogak mellett mért ínyszélességek között nem találtunk szoros összefüggést. Manifeszt ínyrecesszió csak vékony biotípus esetén fordult elő. Konklúzió: Felmérésünkben megállapítottuk, hogy a biotípus nemenként és fogcsoportonként igen eltérő lehet, és hogy a biotípus nem volt hatással a keratinizált íny szélességére. Kulcsszavak: biotípusmérés, szonda-transzparencia, keresztmetszeti vizsgálat Bevezetés A dentális piákkal szembeni biológiai védelmet fiziológiás körülmények között a hozzávetőlegesen egy milliméteres sulcus gingivae falát képező szabad ínyszélben zajló természetes és adaptív immunfolyamatok garantálják. Ugyanakkor a marginális parodontium mechanikai védelmét a processus alveolarison szorosan tapadó, tömöttrostos kötőszövetből álló gingiva propria biztosítja. A feszes íny morfológiájának és dimenziójának kiemelkedő szerepe van az egészséges parodontium fenntartásában és a dentális biofilm akkumulációjára adott gyulladásos válasz lefolyásában, de meghatározó a parodontális kezelések kimenetében is [Gera 2009]. Komoly jelentősége van a konzerváló és esztétikai fogászatban, a protetikában a preparációs vonal és a gingiva marginális viszonyában, az ortodontiai kezelésekben, és az utóbbi évek vizsgálati eredményei tükrében egyre fontosabb szerepet tölt be az implantátumok prognosztikájában is. Már az ötvenes években felfigyeltek arra, hogy a fogaknak az állcsontokban elfoglalt helyzete sok tekintet-Érkezett: 2016. április 7. Elfogadva: 2016. április 12. ben meghatározó a gingiva propria dimenziójában, és hatással van az ínyszél lefutására [Morris 1958]. Megállapítást nyert, hogy minél buccalisabban törnek elő a fogak, annál apicalisabban húzódik az ínyszél és annál vékonyabb. A mucogingvális sebészeti éra hőskorában, a 60-70- es években elsősorban a gingiva propria szélessége volt az érdeklődés középpontjában, és azon folytak a viták, hogy minimálisan hány milliméter keratinizált gingiva biztosítja a marginális parodontium épségét és gyulladásmentes állapotát. Lang és Löe tanulmányai azt látszottak igazolni, hogy legalább 2 mm keratinizált, azaz egy milliméter feszes és 1 mm szabad ínyszél kell még jó szájhigiénia mellett is a gingiva gyulladásmentes állapotának fenntartásához [Lang & Löe 1972], Ezzel szemben Dorfman és Kennedy, egyetemistákon végzett vizsgálatai alapján, azt állította, hogy megfelelő fogmosási technikával még 0 mm feszes íny mellett is fenntartható a marginális parodontium gyulladásmentes állapota [Dorfman és mtsai. 1980, 1982], Azonban a mindennapi gyakorlatban a túl keskeny feszes íny az esztétikai hátrány mellett komoly fogmosási nehézséget is jelent. Ez
