Fogorvosi szemle, 2016 (109. évfolyam, 1-4. szám)
2016-03-01 / 1. szám
18 FOGORVOSI SZEMLE ■ 109. évf. 1. sz. 2016. szignifikánsan nagyobb plakk index csökkenést eredményeztek, mint a kézi fogkefével végzett fogmosás. A gingivális indexeknél az eredmények már nem voltak ilyen egyértelműek. Az ellen-oszcilláló elektromos fogkefe kivételével az összes többi csoportnál nem volt szignifikáns eltérés a két típusú eszköz között. A meta-analízis eredményét némiképp árnyalja, hogy sok faktor befolyásolja a fogkefe hatékonyságát, beleértve az elemi szálak méretét, orientációját, elrendezését, keménységét, alakját, a kefefej méretét, alakját, illetve az időmérő jelenétét vagy hiányát. Ezt a sok apró tényezőt nem lehetséges külön-külön csoportosítani és analizálni. Az azonban elfogadottnak tűnik, hogy a fogmosás során alkalmazott nyomás és a plakkeltávolítás hatásfoka között gyenge a korreláció [Van der Weijden 1996, Danser 1998b], A kézi módszer során az összefüggés nem lineáris, egy bizonyos határ fölött nemhogy nem nő, hanem csökken a hatékonyság, viszont az erő növelésével egy darabig eredményesebben lehet a plakkot eltávolítani [Van der Weijden 1998], Gépi eszközök összehasonlítása során a szerző szintén arra a következtetésre jutott, hogy a nagy erő alkalmazása rontja a hatékonyságot [Van der Weijden 2004], Brit iskolások körében végzett tanulmány szerint a fogmosásra fordított átlagos idő 1 perc [MacGregor 1979]. Azonban szoros az összefüggés a fogmosásra fordított idő és az eltávolított lepedék között. Az idő növelése egy ideig arányosan növeli a hatékonyságot, és kb. 30 másodperc/quadráns után már alig emelkedik elektromos fogkefe esetén (93%-os hatékonyság), míg kézi társainál akár 6 percig is nő a hatékonyság (84%-ig). A kézi és gépi eszközök időráfordítás-hatékonyság-mutatói közti különbség az utóbbi javára billenti a mérleget [Claydon 2008]. Az adatok szerint a teljes szájra fordított ajánlott minimumidő a 2 perc [Van der Weijden 1993, Williams 2004], Figyelemreméltó információkhoz juthatunk ugyanakkor a hosszú távú követéses publikációk részletes vizsgálatakor. Két tanulmány számol be egyéves vagy annál hosszabb követési vizsgálatok eredményeiről [Ainamo 1997, McCracken 2004], és egyik sem talált szignifikáns különbséget az eszközök között plakkeltávolító hatásukat illetően. Érdemes szemügyre venni azt a körülményt is, amikor a résztvevők nem laikusok, hanem szakemberek. Néhány vizsgálat ugyanis fogorvostanhallgatókon végezte méréseit [Ainamo 1991, Mantokoudis 2001, van der Weijden 1991 ], és szintén nem talált prioritást egyik eszköz javára sem. Választ kerestünk arra is, hogy vajon a helyes edukáció, a páciens instruálása és motiválása milyen mértékben befolyásolja vagy árnyalja az elektromos fogkefék hatékonyságát. Több vizsgálatban a jelentkezők professzionális szájhigiénés edukációban részesültek, ahol már szintén nem mutatkozott meg az elektromos fogkefe hatékonyabb volta [Haffajee 2001, Terezhalmy 1995, Tritten & Armitage 1996]. Úgy tűnik tehát, hogy a professzionális egyéni szájhigiénés képzésben részt vett, motivált páciensek egyenértékű hatást tudnak elérni a kézi fogkefével is [Haffejee 2001]. Az elektromos fogkefék leginkább az instruálásban nem részesült (maximum a gyártók írásbeli instrukciói álltak rendelkezésre) csoportokban mutattak szignifikánsan jobb eredményeket [Dentino 2002, Stoltze & Bay 1994]. Régóta tudjuk, hogy a legjobb szájhigiéniát a megfelelő otthoni individuális plakk-kontroll biztosítja, mely kiegészül a rendszeres professzionális szájhigiénés kezeléssel és a folyamatos (legalább 6 havonta) ellenőrzéssel egybekötött instruációval [Ash 1964, Forgas-Brockmann 1998]. Sajnos ez az ideális állapot az átlag populáció nagy részének nem adatik meg [Ainamo 1997], Jó lett volna a tanulmányokból következtetést levonni, hogy 6, illetve 12 hónapos távlatban a csökkenő motiváció mennyiben befolyásolja a tisztítás hatékonyságának különbözőségét a két eszköz esetében. Annak ugyanis klinikai következménye lehet, ha újramotiválás nélkül jelentős különbség észlelhető a plakkeltávolítás hatékonyságában, ismerve a fenntartó terápia és a motiváció jelentőségét, és hiányának következményeit mind a caries, mind a fogágy elváltozások kapcsán. Habár a megfelelő instruációval úgy tűnik, elkerülhetjük a költséges elektromos fogkefe használatát, ugyanakkor bizonyos esetekben, például rosszabb kézügyesség, szellemi vagy testi fogyatékosság, kórházi kezelés esetén nagy segítség az elektromos eszköz használata. Az irodalom megfelelő bizonyítékkal szolgál arra, hogy a helyes fogmosás megszünteti az ínygyulladást [Lang 1973], megelőzheti a fogágypusztulást, és fluorid tartalmú fogkrémet használva redukálja a caries incidenciáját. Ezek az előnyök mind kézi, mind elektromos fogkefe használata esetén fennállnak, és a meta-analízisnek nem célja sugallni, hogy a fogmosás csak az utóbbi esetén lehet kielégítő. Továbbá fennáll a kérdés, hogy milyen szintű plakk- és gingiválisindex-csökkenés vezet klinikailag is szignifikánsan megmutatkozó parodontális állapot javuláshoz. Egyes szaktekintélyek önkéntes küszöbértékek felállítást javasolták bizonyos eszközök felsőbbrendűségének megállapításához. Példának okáért Imrey és mtsai szerint egy eszköz hatása csak akkor lehet klinikailag előnyösebb egy másikénál, ha legalább 20%-os különbséget mutat teljesítményben [Imrey 1992, 1994], Ezt a küszöbértéket egyik típusú elektromos fogkefe sem produkálta meta-analízisünkben. Más szerző szerint 0,18-0,32 plakk index differenciáról, mely statisztikailag ugyan szignifikáns lehet, klinikai hatáskülönbségében nem feltétlen mondható el, hogy az egyik eszköz prioritást élvezne a másik felett [Listgarten 1992], A helyzet tovább nehezedik parodontitisben szenvedő egyének esetén, hisz a betegség kialakulásához a plakk jelenlétén kívül egyéb faktorok is befolyásoló szereppel bírnak, úgymint a dohányzás, genetika és szisztémás betegségek stb. A parodontitis kialakulásához általában több év szükségeltetik és a tanulmányok nem rendelkeznek ekkora követési idővel. Sőt, a plakk és a gingivitis nem megbízható kórjelzője az agresszív fogágybetegségnek, ezért ezen okokból kifolyólag nehéz megbecsülni a klinikai küszöbértékét a szignifikáns
