Fogorvosi szemle, 2014 (107. évfolyam, 1-4. szám)
2014-06-01 / 2. szám
56 FOGORVOSI SZEMLE 107. évf. 2. sz. 2014. keresztül kapják. Alkalmazott preparációs eljárásunk ennek megfelelően éppen arra irányult, hogy a csontrepesztésnél, az implantátumok behelyezésekor ne bontsuk meg az amúgy is csekélyebb vérellátással bíró cortex-állomány és periosteumának egységét, növelve ezzel beavatkozásunk várható sikerét. Betegeinknél az első beavatkozás során vestibularisan teljes nyálkahártya lebenyes feltárás után mindössze kijelöltük a vestibularis mandibulafal tervezett repesztésének helyét. A nyálkahártyalebeny visszafektetését s a gondos sebzárást követően a második feltárás, azaz az implantátum(ok) elhelyezése 4-5 hét múlva következett. Ekkor a lebenyképzésnél ügyeltünk arra, hogy leszámítva a közvetlen crestalis területet, vestibularisan azt félvastagra preparáljuk, s a vestibularis csontfelületen a periosteum sértetlenül megmaradjon. Az előre körvonalazott csontvágatoknak csak a crestalis részét mélyítettük ki újra. A résbe vezetett tágító eszközös manipulációval annak tágulása, a vestibularis fal „repedése” az általunk korábban kijelölt vágatok mentén következett be. Minthogy az első műtét óta eltelt idő nem volt elegendő a gyógyuló csont mineralizációjára, ezért a rés tágítása különösebb nehézséggel nem járt. Eljárásunk további előnye, hogy a csontrepesztés, valamint az implantátumok behelyezését követően a csontfal stabil maradt, sem drótligatúra, sem pedig rögzítő csavarok behelyezésére nem volt szükség. Enislidis és mtsai[8] hasonló meggondolásokkal ugyancsak két lépésben végezték az implantátumok behelyezését. Módszerüknél a második feltáráskor a vestibularis nyálkahártyát érintetlenül hagyták, sebzáráskor csak a mandibula lingualis nyálkahártyáját mobilizálták. Ismerve a feszülésmentes sebzárás elsődleges fontosságát, mi biztosabbnak láttuk vestibularisan is lebenyt képezni, melyet félvastag preparációval végeztünk. A vestibularis csontfal megmaradt periosteumában futó erek funkciója így lényegében zavartalan maradt. Irodalmi adatok szerint az állcsontok csontrepesztéssel végzett szélesítésével egyidejűleg az implantátumok behelyezése is sikeresen elvégezhető. Noha erre elsősorban a szivacsos szerkezetű, rugalmasabb maxilla területén kerülhet sor [9,14], egyidejű implantálást a mandibula foghiánya esetében is leírtak [3, 4, 6, 12, 14], Számolva azonban a nagy denzitású, mérsékeltebb vérellátású, döntően corticalis állományú vestibularis csontszegmenssel, Sohn és mtsai[ 16] megfigyelésével
