Fogorvosi szemle, 2014 (107. évfolyam, 1-4. szám)
2014-06-01 / 2. szám
52 FOGORVOSI SZEMLE ■ 107. évf. 2. sz. 2014. 1. ábra: Az állcsontról készített CBCT-felvételen jól látható, hogy az alsó sorvégi foghiány területén a gerincszélesség kevesebb, mint 5,5 mm (3. sz. beteg) hogy a kérdéses alsó állcsontterületen elegendő alveolaris csontmagasság mellett a crestalis szélesség kevesebb, mint 5 mm (1. ábra). Az alveolus implantátum befogadásához szükséges vestibulo-oralis dimenziójának növelésére csontrepesztést terveztünk. A beavatkozást helyi érzéstelenítésben végeztük. Első lépésként a későbbi csontrepesztés helyét jelöltük ki, megelőzve ezzel a mandibula merev kortikálisának nemkívánatos irányú törését. A jó áttekinthetőség érdekében teljes mukoperiostealis lebenyes feltárást végeztünk a következők szerint: a gerincélen, majd a foghiánytól mesialis sorvégi fog gingivális szulkuszában a mesioapproximalis felszínig vezetett metszést verticalis irányba folytatva feltártuk a mandibula vestibularis oldalát. Ezután piezoelektromos vágástechnikával (Piezon Master Surgery, EMS Elektro Medical Systems SA, Svájc) kijelöltük a repesztendő csontlebeny határvonalait [16]. Az első vágás az alveolus gerincére került, mesialisan a maradék fogat mintegy 1,5 mm-re megközelítve. A vágat hosszát az alkalmazandó implantátumok száma határozta meg, s az utolsó implantátum helyétől mintegy 7-8 mm-rel distalisan végződött. A crestalis vágat mindkét végétől vertikális metszéseket is preparáltunk. Ezek hosszát az esetenként tervezett implantátum(ok) hossza határozta meg, annak körülbelül fele, kétharmada volt. Végül a vertikális metszések végpontjait újabb, a crestalissal párhuzamos vágattal kötöttük össze (2. ábra; 1. sz. beteg). A vágatok mélysége eltérő volt: a gerincen futó metszés 5-6 mm mély, a verticalis, illetve az azokat összekötő metszések mélysége a corticalis csont vastagságától függött. A cél a cortex teljes átvágása volt. Az első műtét során az így képzett csontlebenyt nem mobilizáltuk. A lágyrészsebet - visszafektetve a nyálkahártyát - egyszerű csomós öltésekkel zártuk. Panaszmentes 4-5 hetes gyógyulás után újabb feltárás következett. Betegeink a beavatkozást megelőzően antibiotikum előkezelésben részesültek (Duomox, Yamanouchi Europe, 2 x 750 mg 1 órával a beavatkozás előtt). A gerincéli nyálkahártya metszésének vonala az előzőével megegyezett, a gerincfelszínen teljes lebenyvastagságot preparáltunk. Vestibularisan a feltárást továbbiakban félvastag lebenyképzéssel folytattuk. Lingualisan a nyálkahártyát teljes vastagságban mobilizáltuk. 2. ábra: Első lépésben piezosebészeti eljárással meghatároztuk a csontlebeny kontúrját a mandibula vestibularis cortexén. Jól látható a két horizontális, valamint a két vertikális csontvágat (1. sz. beteg). Az állcsont horizontális dimenziójának tágításakor az expanzió minden betegünknél a vágatok mentén jött létre Ezután a piezoelektromos kézi darabot használva a crestalis vágatot a korábbi teljes mélységben felfrissítettük, majd az implantátumok helyét, hosszát 1,2 mm átmérőjű spirálfúróval előfúrtuk. A crestalis csontrés tágítását Bon Expander Set (DIO Implant, Busan City, Korea) segítségével, a fúrt csatornába vezetett, fokozatosan növekvő átmérőjű tágítókkal végeztük (3. ábra; 1. sz. beteg). A mandibularis csontállomány keménysége miatt a növekvő átmérőjű expandereket nem tudtuk a tervezett implantátum-hosszig teljesen becsavarni. így a használt legvastagabb expanderrel (több implantátum esetén), illetve megfelelő véső segítségével fixáltuk a már elért 4-5 milliméteres résszélességet, és az implantátumrendszer által előírt fúrókat használva alakítottuk ki az implantátumok csúcsi harmadának, felének helyét. 3. ábra: A csigafúró, valamint a csont expander alkalmazása a második lépésben végzett tágításkor. A vestibularis csontfalon a periosteum intakt (1. sz. beteg)
