Fogorvosi szemle, 2012 (105. évfolyam, 1-4. szám)

2012-06-01 / 2. szám

FOGORVOSI SZEMLE ■ 105. évf. 2. sz. 2012. 65-70. Semmelweis Egyetem Fogorvostudományi Kar, Konzerváló Fogászati Klinika, Budapest Implantálható cardioverter-defibrillátorral rendelkező páciens komplett fogászati rehabilitációja Esetismertetés DR. IMRE ILDIKÓ, DR. TÓTH ZSUZSANNA Implantálható cardioverter-defibrillátorral (ICD) rendelkező beteg szájának rehabilitációja során felső teleszkóp elhorgonyzású teljes kivehető akrilát alaplemezes fogpótlás és alsó disztálisan szabadvégű hídpótlások készültek. Az anamnézist és a klinikai vizsgálatot követő konzultáción a kardiológus a fogorvosi kezelések alkalmával antibiotikus profilaxist nem tartott szükségesnek, de felhívta a figyelmet arra, hogy ultrahangos depurátor illetve elektrokauter használatától tartózkodni szükséges. Ma az életveszély elhárításán kívül lényeges szempont a beteg életminőségének javítása is. Az ICD beültetés kockázata minimális, de nem elhanyagolható, utána a beteg gyakorlatilag korlátozásoktól mentes életvitelt folytathat. A közeljövőben az ICD-beültetések száma, a jelenlegi trendet követve, jósolhatóan exponenciális növekedést fog mutatni a populáció öregedése, az implantáció egyszerűsödése, biztonságossága és a készülékkel kezelhető betegek körének bővülése miatt. A legújabb ICD-k arrhytmia vagy vélt diszfunkció esetén egy külső transzmitter segítségével automatikus riasztást képesek küldeni az arrhytmiacentrumnak. A módszer néhány éven belül feltehetőleg alapvetően meg fogja változtatni az ICD-s betegek utánkövetését, hatékonyságának vizsgálatára jelenleg is klinikai vizsgálatok zajlanak. Kulcsszavak: implantálható cadioverter defibrillátor (ICD), implantáció, rehabilitáció, teleszkóp Bevezetés A szív percenként mintegy öt liter vért továbbít. Az egész­séges ember szíve nyugalmi helyzettől vagy igénybe­vételtől függően 60-140-szer ver percenként. Egy nap átlagosan 100 ezerszer, egy évben mintegy 40 millió­­szőr, és az egész élet folyamán 3 milliárdszor húzódik össze. A szívizomsejtek az ionáramlatok által fenntar­tott potenciálkülönbségek miatt saját elektromos töltés­sel rendelkeznek. Egészséges embernél az ingerület­terjedést generáló potenciálkülönbséget a sinuscsomó „spontán depolarizációs aktivitással” bíró speciális sejt­jei hozzák létre. Egészséges ingervezető rendszerben ezek az impulzusok az ingerületvezető rendszeren ke­resztül valamennyi szívizomsejthez eljutnak. Ez az elek­tromos ingerületbejövetel (depolarizáció) a feltétele an­nak, hogy minden izomrost a megfelelő ritmusban hú­zódjon össze, illetve lazuljon el [8], A „hirtelen szívhalál” már korábban is fennálló szív­­betegséghez társuló, de nem trauma okozta, váratlan, eszméletvesztéssel járó és a tünetek kezdetétől egy órán belül halálhoz vezető rosszullét [9]. A hirtelen szívhalál előfordulási aránya az újabb adatok szerint 0,36-1,28 /1000 lakos. A kórházon kívüli hirtelen szív­halál előfordulási aránya függ a betegek életkorától, nemétől valamint a kórelőzményben szereplő szívbe­tegségtől is. A Maastricht-vizsgálatban [3] 20 és 75 év közötti életkorban ezer közül egy felnőtt hirtelen szív­halálban halt meg és férfiakban az összes haláleset 21%-a, nőkben 14,5 %-a volt hirtelen szívhalál. Érdekes adat, hogy a hirtelen szívhalálesetek 80%-ban a bete­gek otthonában történnek, és 40%-ban a halál beálltá­nak nincs tanúja. A halálesetek döntő többsége magas frekvenciájú kamrai ritmuszavar, döntően kamrai tachy­cardia talaján jön létre. A kamrai tachycardia rövid időn belül megfelelő perifériás keringéssel már nem járó kamrafibrillációba degenerálódik, és ez kimeríti a halál kórisméjét. Elektromos defibrilláció segítségével a kam­­rafibrilláció még a kialakulását követő néhány percen belül reverzibilis lehet. A malignus kamrai ritmuszavarok kezelésében a gyógy­szeres megelőzés csak részleges hatékonyságú és a már kialakult ritmuszavar esetén az elektromos kardio­­verzió (azaz a sinusritmus elektromos visszaállítása), illetve kamrafibrilláció esetén az elektromos defibrilláció a leghatékonyabb terápiás eszköz. Automata, implantálható cardioverter-defibrillátoro­­kat (ICD) 1980 óta alkalmaznak a malignus kamrai rit­muszavarok terápiájában. Magyarországon az első sub­­pectoralis, unipoláris cardioverter-defibrillátort 1995-ben Érkezett: 2011. március 16. Elfogadva: 2011. október 27.

Next

/
Oldalképek
Tartalom