Fogorvosi szemle, 2011 (104. évfolyam, 1-4. szám)
2011-06-01 / 2. szám
60 FOGORVOSI SZEMLE ■ 104. évf. 2. sz. 2011. implantátum, 64 hónappal a behelyezés után eltávolításra került. A másik esetben a behelyezett 4 db implantátum egyikénél csak alacsony primer stabilitást sikerült elérni, a kortikális repedése miatt. A gyógyulás során kialakult a csontintegráció, azonban a stéggel elhorgonyzott kivehető pótlás mellett 36 hónap múlva periimplantitis alakult ki, amely a konzervatív, majd regeneratív sebészi kezelés ellenére sem szűnt meg. Sikertelen eseteink közé kell soroljuk, bár a beteg nem járult hozzá az implantátum eltávolításához. Az azonnali terhelésbe vont eseteket tekintve mind a 15 implantátum gyulladásmentes környezetben van, a végleges fogpótlás elkészülte után jól funkcionálnak, a betegek mind az ideiglenes, mind a végleges pótlással elégedettek. Az azonnali terheléses eseteink 100%os sikere az alacsony esetszám és a viszonylag rövid követési idő mellett azzal függhet össze, hogy csak a stabilitási előfeltételeknek megfelelő esetek kerültek e csoportba. Eredményeink statisztikai értékelése különböző szempontok figyelembevétele alapján történt, emiatt többfajta statisztikai vizsgálati módszer használatára volt szükség:- ahol nem számszerű adatok adták a csoportosítási változókat (alsó és felső állcsont összehasonlítása), vagy a mérési értékek nem normál eloszlást mutattak (Periotest értékek), ott nem paraméteres próbát alkalmaztunk (Mann-Whitney U teszt és Kruskal-Wallis teszt);- anyomatékés időfüggés követéséreés valamilyentendencia (trend) kimutatására nem paraméteres trendvizsgálatot végeztünk (Cuzick-féle trend teszt). A kapott eredmények statisztikai értékelése 1. Az alsó és felső állcsontban elhelyezett implantátumok stabilitása szignifikánsan eltér egymástól. A Periotest értékek átlaga a felső állcsontban elhelyezett implantátumok esetén:-0,5889 (szórás: 1,772; n=11 ); míg az átlag az alsó állcsontban lévő implantátumoknál:-4,2136 (szórás: 2,279; n=48). A statisztikai vizsgálat p<0,0001 elsőfajú hibájú eltérést mutatott, azaz az alsó állcsontban elhelyezett implantátumok szignifikánsan alacsonyabb Periotest mérési értéket mutatnak, tehát stabilabbak. 2. A behajtási nyomaték értékek és a Periotest értékek összefüggését vizsgálva a magasabb behajtási nyomaték értéket mutató implantátumok esetén szignifikánsan alacsonyabbak a Periotest mérési értékek (7. ábra). A statisztikai feldolgozás p<0,0001 elsőfajú hibát jelzett, azaz a magasabb behajtási nyomaték értékekhez szignifikánsan alacsonyabb Periotest értékek tartoznak. 3. Azonnali terhelésre került estekben a műtétkor mért stabilitás szignifikánsan magasabb volt, minta többi implantátum esetén. (Valójában az azonnali terhelésre történő kiválasztáskor az egyik szempont a jó stabilitás volt.) Az azonnal terhelt implantátumoknál a Periotest értékek átlaga: -5,480 (szórás 0,8654; n=15); míg a nem terhelt implantátumoknál az átlag: -2,755 (szórás 2,919; Periotest mérési értékek nyomaték függés« i • 1 -ff 1 4 a- -5-6 \ ■) \ 10 1 5 20 25 30 35 40 4 implantátum behajtási nyomaték (Ne 7. ábra. Az implantátum behajtási nyomaték és Periotest mérési értékek kapcsolata n=54). A különbség p<0,0001 valószínűség mellett szignifikáns. 4. Az implantátumok stabilitását jelző Periotest mérési értékek időbeli lefutását vizsgálva, az elsőfajú hiba valószínűsége: p<0,0001. Megállapíthatjuk, hogy statisztikailag a görbének határozott a lefutása az idő függvényében (8. ábra). Különböző intervallumokban vizsgálva a trendet, megállapítható, hogy körülbelül a 9-12. hónapig mutatható ki csökkenő tendencia, ezt követően az értékek statisztikailag változatlanok maradnak. A hosszabb megfigyelési intervallumú implantátumok száma alacsonyabb, emiatt további megállapítások csak vizsgálatunk időbeli folytatása alapján tehetőek majd. 5. Az egy- és kétrészes implantátumok műtétkor mért stabilitása nem mutat szignifikáns eltérést ( p=0,6171), az
